Olvasói levelek

Kisdoktor a nagyvilágban

  • 2012. augusztus 26.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, július 5. Magyar Narancs, 2012. július 12., 19. Túlságosan könnyű kézzel meggurított cikkem a túlzás, a karikírozás stíluseszközeivel élő szubjektív, szórakoztató nyári élménybeszámoló akart lenni egy háromnapos villámlátogatás ürügyén - semmiképp sem történelmi és nyelvtörténeti tényeken nyugvó országismereti dolgozat tehát. A fölényes, nyegle tónus ettől még természetesen nem lesz megengedett, így a jogos észrevételeket megköszönve elnézést kérek az Avason iskolázott humorom érzékenységeket sértő, bárdolatlan vadhajtásaiért. Mentségem nincs, jó hír viszont, hogy belátható időn belül nem készülök elutazni sehova. Keresztury Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.