Olvasói levelek

Kisdoktor a nagyvilágban

  • 2012. augusztus 26.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, július 5. Magyar Narancs, 2012. július 12., 19. Túlságosan könnyű kézzel meggurított cikkem a túlzás, a karikírozás stíluseszközeivel élő szubjektív, szórakoztató nyári élménybeszámoló akart lenni egy háromnapos villámlátogatás ürügyén - semmiképp sem történelmi és nyelvtörténeti tényeken nyugvó országismereti dolgozat tehát. A fölényes, nyegle tónus ettől még természetesen nem lesz megengedett, így a jogos észrevételeket megköszönve elnézést kérek az Avason iskolázott humorom érzékenységeket sértő, bárdolatlan vadhajtásaiért. Mentségem nincs, jó hír viszont, hogy belátható időn belül nem készülök elutazni sehova. Keresztury Tibor

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.