Olvasói levél

Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.

  • 2012. október 27.

Olvasói levelek

Megítélésem szerint kissé elhamarkodottan teszi fel Kálmán C. György az erősen szónoki kérdést olvasói levelében: "Mi volt Illyés, ha nem társutas?"

Először azonban nem árt megkísérelni a definíciót: mi a társutas és mit jelentett ez a Kádár-Aczél-szisztémában? Egy válaszlehetőség: a társutas, és hangsúlyozottannem az útitárs, olyan személy, aki együtt utazik velünk, és bár részben vagy teljesen elutasítja úti célunkat, mégsem tiltakozik ellene, nem száll ki és le, ráadásul elfogadja az út alatt az általunk kínált mindenféle kedvezményeket, előnyöket. Ebben az értelemben természetesen társutas volt Illyés. De ki nem volt azúgynevezett szocializmus irodalmi világában? Akkor társutas volt Déry Tibor, Mándy Iván, Ottlik Géza, Pilinszky János, Tamási Áron, Vas István, Weöres Sándor, az Újhold költői, a népiesek és az urbánusok, a narodnyikok és a zsidók, gyakorlatilag az egész művészeti világ (a kivételeket most nem sorolom fel, olyan kevesen vannak, hogy mindenki fújja a nevüket). Társutasok, azaz nem sokat mondóan, azaz zajosan hallgatók, hanem halk szóval egyetértők-támogatók voltak, mivel műveiket szocialista állami nyomdákban, az állam által biztosított papíron nyomtatták ki, az állam által fenntartott könyvesboltokban terjesztették, az állam által üzemeltetett televízióban és újságokban reklámozták, az állam által fizetett kritikusok menlevelei mellett. És csodálatosképpen ez ellen soha nem volt semmi kifogásuk, továbbá a megítélt Kossuth- és egyéb díjak, kiemelt honoráriumok ellen sem. És társutasok voltak, mivel a rendszer ellen semmilyen formában, soha nem tiltakoztak, annak legitimitását műveikben soha meg nem kérdőjelezték, ám ilyenkor - a becsületesebbek legalább is - őszintén hazudtak, mivel a rendszer létét természettől adottnak és megváltoztathatatlannak vélték, éppen ezért természettől adottnak gondolták a kiemelt írói státuszt és társadalmi status quót is, melyet csak megbolygatnak az olyan izgága nem társutasok, mint mondjuk Eörsi, Konrád vagy Petri, akik ráadásul még rossz, vagy legalábbis másodvonalbeli írók is voltak a szemükben.

Még egyszer: társutas volt Illyés? Tegyük fel, hogy igen, de mivel a fenti levezetés értelmében szinte mindenki az volt, a kérdésre adott igenlés totálisan üres, és alig valamit mond vagy állít Illyés moráljáról és művészetéről, különösen akkor nem, ha az ebből az alapból levezetett állítás feddő, netán elítélő szándékú. Alighanem valami más szót kellene kitalálni. Meglehet, éppen erre utalt György Péter is, szorgalmazva az árnyaltabb elemzést - nem csupán Illyés esetében.

Bán Zoltán András

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”