Olvasói levél

Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.

  • 2012. október 27.

Olvasói levelek

Megítélésem szerint kissé elhamarkodottan teszi fel Kálmán C. György az erősen szónoki kérdést olvasói levelében: "Mi volt Illyés, ha nem társutas?"

Először azonban nem árt megkísérelni a definíciót: mi a társutas és mit jelentett ez a Kádár-Aczél-szisztémában? Egy válaszlehetőség: a társutas, és hangsúlyozottannem az útitárs, olyan személy, aki együtt utazik velünk, és bár részben vagy teljesen elutasítja úti célunkat, mégsem tiltakozik ellene, nem száll ki és le, ráadásul elfogadja az út alatt az általunk kínált mindenféle kedvezményeket, előnyöket. Ebben az értelemben természetesen társutas volt Illyés. De ki nem volt azúgynevezett szocializmus irodalmi világában? Akkor társutas volt Déry Tibor, Mándy Iván, Ottlik Géza, Pilinszky János, Tamási Áron, Vas István, Weöres Sándor, az Újhold költői, a népiesek és az urbánusok, a narodnyikok és a zsidók, gyakorlatilag az egész művészeti világ (a kivételeket most nem sorolom fel, olyan kevesen vannak, hogy mindenki fújja a nevüket). Társutasok, azaz nem sokat mondóan, azaz zajosan hallgatók, hanem halk szóval egyetértők-támogatók voltak, mivel műveiket szocialista állami nyomdákban, az állam által biztosított papíron nyomtatták ki, az állam által fenntartott könyvesboltokban terjesztették, az állam által üzemeltetett televízióban és újságokban reklámozták, az állam által fizetett kritikusok menlevelei mellett. És csodálatosképpen ez ellen soha nem volt semmi kifogásuk, továbbá a megítélt Kossuth- és egyéb díjak, kiemelt honoráriumok ellen sem. És társutasok voltak, mivel a rendszer ellen semmilyen formában, soha nem tiltakoztak, annak legitimitását műveikben soha meg nem kérdőjelezték, ám ilyenkor - a becsületesebbek legalább is - őszintén hazudtak, mivel a rendszer létét természettől adottnak és megváltoztathatatlannak vélték, éppen ezért természettől adottnak gondolták a kiemelt írói státuszt és társadalmi status quót is, melyet csak megbolygatnak az olyan izgága nem társutasok, mint mondjuk Eörsi, Konrád vagy Petri, akik ráadásul még rossz, vagy legalábbis másodvonalbeli írók is voltak a szemükben.

Még egyszer: társutas volt Illyés? Tegyük fel, hogy igen, de mivel a fenti levezetés értelmében szinte mindenki az volt, a kérdésre adott igenlés totálisan üres, és alig valamit mond vagy állít Illyés moráljáról és művészetéről, különösen akkor nem, ha az ebből az alapból levezetett állítás feddő, netán elítélő szándékú. Alighanem valami más szót kellene kitalálni. Meglehet, éppen erre utalt György Péter is, szorgalmazva az árnyaltabb elemzést - nem csupán Illyés esetében.

Bán Zoltán András

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."