Olvasói levél

Magyar Narancs, 2012. szeptember 13.

  • 2012. október 27.

Olvasói levelek

Megítélésem szerint kissé elhamarkodottan teszi fel Kálmán C. György az erősen szónoki kérdést olvasói levelében: "Mi volt Illyés, ha nem társutas?"

Először azonban nem árt megkísérelni a definíciót: mi a társutas és mit jelentett ez a Kádár-Aczél-szisztémában? Egy válaszlehetőség: a társutas, és hangsúlyozottannem az útitárs, olyan személy, aki együtt utazik velünk, és bár részben vagy teljesen elutasítja úti célunkat, mégsem tiltakozik ellene, nem száll ki és le, ráadásul elfogadja az út alatt az általunk kínált mindenféle kedvezményeket, előnyöket. Ebben az értelemben természetesen társutas volt Illyés. De ki nem volt azúgynevezett szocializmus irodalmi világában? Akkor társutas volt Déry Tibor, Mándy Iván, Ottlik Géza, Pilinszky János, Tamási Áron, Vas István, Weöres Sándor, az Újhold költői, a népiesek és az urbánusok, a narodnyikok és a zsidók, gyakorlatilag az egész művészeti világ (a kivételeket most nem sorolom fel, olyan kevesen vannak, hogy mindenki fújja a nevüket). Társutasok, azaz nem sokat mondóan, azaz zajosan hallgatók, hanem halk szóval egyetértők-támogatók voltak, mivel műveiket szocialista állami nyomdákban, az állam által biztosított papíron nyomtatták ki, az állam által fenntartott könyvesboltokban terjesztették, az állam által üzemeltetett televízióban és újságokban reklámozták, az állam által fizetett kritikusok menlevelei mellett. És csodálatosképpen ez ellen soha nem volt semmi kifogásuk, továbbá a megítélt Kossuth- és egyéb díjak, kiemelt honoráriumok ellen sem. És társutasok voltak, mivel a rendszer ellen semmilyen formában, soha nem tiltakoztak, annak legitimitását műveikben soha meg nem kérdőjelezték, ám ilyenkor - a becsületesebbek legalább is - őszintén hazudtak, mivel a rendszer létét természettől adottnak és megváltoztathatatlannak vélték, éppen ezért természettől adottnak gondolták a kiemelt írói státuszt és társadalmi status quót is, melyet csak megbolygatnak az olyan izgága nem társutasok, mint mondjuk Eörsi, Konrád vagy Petri, akik ráadásul még rossz, vagy legalábbis másodvonalbeli írók is voltak a szemükben.

Még egyszer: társutas volt Illyés? Tegyük fel, hogy igen, de mivel a fenti levezetés értelmében szinte mindenki az volt, a kérdésre adott igenlés totálisan üres, és alig valamit mond vagy állít Illyés moráljáról és művészetéről, különösen akkor nem, ha az ebből az alapból levezetett állítás feddő, netán elítélő szándékú. Alighanem valami más szót kellene kitalálni. Meglehet, éppen erre utalt György Péter is, szorgalmazva az árnyaltabb elemzést - nem csupán Illyés esetében.

Bán Zoltán András

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.