Éppenséggel György kritikusi gyakorlatát bíráltam két írása kapcsán, és ezen keresztül viszonyát a jelenkortörténethez. Hiányoltam a logikus érvelést, a példák magyarázatát és a valós referenciákat. Nehezményeztem hangzatos kinyilatkoztatásait és a szerzők életkorára való utalgatást. A kritikus mindkét cikkében hivatkozott történetírói irányzatokra, ill. "a" társadalomtörténetre, szerintem felületesen. Zavaros, hogy György Péter mit tekint társadalomtörténetnek és kiket társadalomtörténésznek.
Nem igaz az sem, hogy egyetértünk abban, amit az említett kötet "kronológiai és tematikai tagolásáról" írt. (Érvelése sántít, jóllehet válaszában valós hivatkozásokkal támasztja alá mondandóját.) György Péter joggal ellenezheti, hogy bárki is egyenlőségjelet tegyen a két diktatúra közé, és nyilván ezt a szándékot fedezte fel (vélelmezte) Ungváryék könyvében. Ám az általa oly sokat emlegetett társadalomtörténeti szemléletmódból nem következik az éles különbségtétel. A társadalmi jelenségek története ugyanis túlmutat a politikai rendszerváltásokon. Csak a folytonosságok felismerésén keresztül érthető meg az emlékhelyek társadalomtörténete is. (Én elsősorban ezért hiányolom a Horthy-kort a kötetből, és nem amiatt, mert a Kádár-korszak benne van.)
A népszerű(sítő) történelem és a nyilvános történelem (public history) fogalmát írásomban nem "kevertem össze"; már csak azért sem, mert utóbbit nem használtam. Előbbi hasznáról írtam, és ugyanezt utóbbi kapcsán is megismételhetem. A hivatkozásokat köszönöm, bár megjegyzem, hogy a két Habermas-cikk közül elég lett volna a szerzőt csak az elsőnél megadni, a másodiknál meg a fordítót, mert az a korábban keletkezett német nyelvű munka angol fordítása. Azaz a két értekezés egy és ugyanaz. (A német hivatkozás helyesen: Vom öffentlichen Gerbrauch der Historie, Zeit helyett Vom öffentlichen Gebrauch der Historie, Die Zeit.)
Válaszából ugyanakkor álláspontjának finom módosítását olvasom ki legalább néhány kérdésben. Példák erre: 1.0 "a szocializmus története nem önálló magyar történet volt, amely magyarázhatatlan a Szovjetunióban történtek nélkül" / 1.1. "a magyar szocializmus története csak hiányosan értelmezhető az egykor a Szovjetunióban történtek kortárs elemzésének szoros követése nélkül"; 2.0 "társadalomtörténészek" / 2.1 "valóban nem történészek: ellenben (...) kultúr- és társadalomtörténészek" (kiemelés tőlem); 3.0 "későn születettek nyeglesége" / 3.1. "- megismétlem - nyegleség" (immár e megállapítás sem csak a fiatalság - bohóság témakörben mozog). Lehet, felülvizsgálom még én is álláspontomat. Ha az övé így változik tovább, előbb-utóbb egyetérthetünk.
Majtényi György
*
Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvükben társutasnak nevezik Illyés Gyulát. Erre (is) reagál György Péter, aki olvasói levelében (Mi a lényeg? Válasz Majtényi Györgynek, Magyar Narancs, augusztus 30.) nem fukarkodik a minősítésekkel: nyegleség, infantilizmus, műveletlenség (és különösen: "az ideológiai interpretáció komolyan vételére intő érv" - ezt egyébként nem értem, hogyan lehetne egy szóhasználat érv? mi az az ideológiai interpretáció? és így tovább, de mindegy is). György Pétert az zavarja, hogy a Párt is ekként illette Illyést - azt sugallja, hogy ezért nem szabadna Ungvárynak és Tabajdinak is ezt tenniük. De ugyan miért? Mi volt Illyés, ha nem társutas? György nem igazít el: Illyés bonyolult életét hozza szóba (hát igen, csaknem mindenkinek bonyolult [volt] az élete), és megjegyzi, hogy ennek a bonyolult életnek és Illyés "korszakos művének kritikai értelmezése amúgy tényleg várat magára". Ez mit jelent? Várjuk ki? Addig semmit ne is állítsunk róla, amíg ez a mindent végképp eldöntő kritikai értelmezés meg nem születik? György Péter sem gondolhatja komolyan, hogy óvatoskodni kellene mindaddig, amíg valami alaposan megfontolt és tekintélyes szó el nem hangzik. A "társutas" kifejezést - akár tetszik, akár nem - jól eltalálták a Párt hajdani korifeusai, és ha az érvényességét valaki vitatja, érveljen ellene.
Kálmán C. György
