Olvasói levelek

Véres teknőc Magyar Narancs, 2012. augusztus 9.

Olvasói levelek: Mi a lényeg Magyar Narancs, 2012. augusztus 30.

  • 2012. október 13.

Olvasói levelek

Cukrász kalapáccsal vagy suszter kaptafával - Viszontválasz György Péternek Először is - minden irónia nélkül - köszönöm a részletes választ. Ám megjegyzem, ellentétben azzal, amit György Péter állít, nem Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvéről "nyitottam vitát".

Éppenséggel György kritikusi gyakorlatát bíráltam két írása kapcsán, és ezen keresztül viszonyát a jelenkortörténethez. Hiányoltam a logikus érvelést, a példák magyarázatát és a valós referenciákat. Nehezményeztem hangzatos kinyilatkoztatásait és a szerzők életkorára való utalgatást. A kritikus mindkét cikkében hivatkozott történetírói irányzatokra, ill. "a" társadalomtörténetre, szerintem felületesen. Zavaros, hogy György Péter mit tekint társadalomtörténetnek és kiket társadalomtörténésznek.

Nem igaz az sem, hogy egyetértünk abban, amit az említett kötet "kronológiai és tematikai tagolásáról" írt. (Érvelése sántít, jóllehet válaszában valós hivatkozásokkal támasztja alá mondandóját.) György Péter joggal ellenezheti, hogy bárki is egyenlőségjelet tegyen a két diktatúra közé, és nyilván ezt a szándékot fedezte fel (vélelmezte) Ungváryék könyvében. Ám az általa oly sokat emlegetett társadalomtörténeti szemléletmódból nem következik az éles különbségtétel. A társadalmi jelenségek története ugyanis túlmutat a politikai rendszerváltásokon. Csak a folytonosságok felismerésén keresztül érthető meg az emlékhelyek társadalomtörténete is. (Én elsősorban ezért hiányolom a Horthy-kort a kötetből, és nem amiatt, mert a Kádár-korszak benne van.)

A népszerű(sítő) történelem és a nyilvános történelem (public history) fogalmát írásomban nem "kevertem össze"; már csak azért sem, mert utóbbit nem használtam. Előbbi hasznáról írtam, és ugyanezt utóbbi kapcsán is megismételhetem. A hivatkozásokat köszönöm, bár megjegyzem, hogy a két Habermas-cikk közül elég lett volna a szerzőt csak az elsőnél megadni, a másodiknál meg a fordítót, mert az a korábban keletkezett német nyelvű munka angol fordítása. Azaz a két értekezés egy és ugyanaz. (A német hivatkozás helyesen: Vom öffentlichen Gerbrauch der Historie, Zeit helyett Vom öffentlichen Gebrauch der Historie, Die Zeit.)

Válaszából ugyanakkor álláspontjának finom módosítását olvasom ki legalább néhány kérdésben. Példák erre: 1.0 "a szocializmus története nem önálló magyar történet volt, amely magyarázhatatlan a Szovjetunióban történtek nélkül" / 1.1. "a magyar szocializmus története csak hiányosan értelmezhető az egykor a Szovjetunióban történtek kortárs elemzésének szoros követése nélkül"; 2.0 "társadalomtörténészek" / 2.1 "valóban nem történészek: ellenben (...) kultúr- és társadalomtörténészek" (kiemelés tőlem); 3.0 "későn születettek nyeglesége" / 3.1. "- megismétlem - nyegleség" (immár e megállapítás sem csak a fiatalság - bohóság témakörben mozog). Lehet, felülvizsgálom még én is álláspontomat. Ha az övé így változik tovább, előbb-utóbb egyetérthetünk.

Majtényi György

*

Ungváry Krisztián és Tabajdi Gábor könyvükben társutasnak nevezik Illyés Gyulát. Erre (is) reagál György Péter, aki olvasói levelében (Mi a lényeg? Válasz Majtényi Györgynek, Magyar Narancs, augusztus 30.) nem fukarkodik a minősítésekkel: nyegleség, infantilizmus, műveletlenség (és különösen: "az ideológiai interpretáció komolyan vételére intő érv" - ezt egyébként nem értem, hogyan lehetne egy szóhasználat érv? mi az az ideológiai interpretáció? és így tovább, de mindegy is). György Pétert az zavarja, hogy a Párt is ekként illette Illyést - azt sugallja, hogy ezért nem szabadna Ungvárynak és Tabajdinak is ezt tenniük. De ugyan miért? Mi volt Illyés, ha nem társutas? György nem igazít el: Illyés bonyolult életét hozza szóba (hát igen, csaknem mindenkinek bonyolult [volt] az élete), és megjegyzi, hogy ennek a bonyolult életnek és Illyés "korszakos művének kritikai értelmezése amúgy tényleg várat magára". Ez mit jelent? Várjuk ki? Addig semmit ne is állítsunk róla, amíg ez a mindent végképp eldöntő kritikai értelmezés meg nem születik? György Péter sem gondolhatja komolyan, hogy óvatoskodni kellene mindaddig, amíg valami alaposan megfontolt és tekintélyes szó el nem hangzik. A "társutas" kifejezést - akár tetszik, akár nem - jól eltalálták a Párt hajdani korifeusai, és ha az érvényességét valaki vitatja, érveljen ellene.

Kálmán C. György

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.