Olvasói levelek

szerző
Tibi
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

TibiMaNcs, 1999. szeptember 2.Azt írja Lovas kolléga, hogy én őt lófasznak neveztem.Nem neveztem.

Nemigen neveznék így senkit.

Fönti kifejezés a kolléga följelentgetésére vonatkozik, pontosabban arra, hogy ne is törődjünk vele. Ugyan már, kissé durvábban. Mindezt nem neki mondom, hanem csak úgy. Lovas István jól ért és tud írni, csak most felfüggeszti, hogy megsértődhessen.

Egyébként csúf szó, nekem se tetszik. De hogy jön ide Eörsi, Vietnam, Várszegi Asztrik, Vásárhelyi Miklós és a beatnikek? A többi majdnem stimmel.

Kukorelly Endre

A szerk.: Balekok és banditák

MaNcs, 1999. szeptember 2.

A 35. számban olvasható Balekok és banditák című "pubi"-val nem mindenben tudok egyetérteni. A Világgazdaság szándékainak őszintesége felől nem vagyok teljes mértékben meggyőződve (sőt), de azért, mert jó fej művészek nincsenek hatalmi helyzetben (se sportolók), és még törvénytelenséget sem követtek el a kedvezményes kamatozású hitelek, illetve betétek igénybevételével, a jó ízlés és bizonyos íratlan erkölcsi tartás alapján megkérdőjelezhető a szerepük e történetben! Jómagam is ügyfele voltam a Postabanknak a 90-es évek közepén több évig, de ilyen lehetőségekről nem volt tudomásom. (Persze fölmerülhet a kérdés, ki az a balfék, aki visszautasítana ilyen előnyöket.) Elég sok újságíró azzal védi a VIP-es ügyfeleket, hogy mint híres emberek megérdemelnek ilyen ún. szponzorációs kivételezettséget. Hát ez végleg felháborít! A bankba nem mint színészek, sportolók, politikusok, melósok stb. mennek az emberek, hanem szolgáltatást igénybe vevő emberekként. A szponzori támogatásnak pedig megvannak a jól bevált, hagyományos módjai. Az fáj az egészben a legjobban, hogy még TI is el tudjátok fogadni az EGYENL´BBEK létezését! Hiába jelentős alkotó, művész, sportoló stb. valaki, attól még a hétköznapok szürke állomásait azonos jogokkal kéne elérnünk! Nos, ennyit akartam hozzáfűzni (remélem, nem túl demagóg), de hogy nincs egyértelmű igazság egyik helyzetben sem, régi tény.

Üdv.: P. Z.

Fesztivál a határon: Ifjú gárdisták

MaNcs, 1999. szeptember 9.

Kedves MaNcs!

A kőszegi Fesztivál a határon-ról szóló cikket olvasva kissé feldühödtem. Egyrészt mint résztvevő hiányoltam a bizonyságot, hogy amit átéltem, az valóban megtörtént. Másrészt mint olvasó hiányoltam az elégséges (bőséges) tájékoztatást. Éppen ezért kötelességemnek érzem, hogy egy-két adalékkal szolgáljak mind nektek, mind az olvasóknak.

A szervezés elég sunyi módon történt, ugyanis sehol sem írták le, hogy miről is van szó: Fidesz-tábor, keresztény tábor, esetleg polgártábor? Csak amikor már Kőszegen voltunk, akkor leplezték le magukat: ezért jöttünk össze most Kőszegen: cserkészek és regnumiak, reformátusok és katolikusok, középiskolások és egyetemisták, diákok és pályakezdők, magyarországiak és határon túli magyarok - fiatalok, összesen nyolcszázan. Jurisics Miklósnak nyolcszáz katonája volt, amikor Kőszeg kapitányaként a keresztény Európa határán feltartóztatta Ibrahim százezres török seregét - írta Gyürk András. Még jó, hogy a felsorolt kategóriák némelyikébe még mi hárman is belefértünk: ateista diák, agnosztikus egyetemista, magyarországi zsidó, illetve fiatal sváb. Járai Zsigmond, miután meggyőződött, hogy a sajtó nincs jelen, bejelentette, hogy akkor lehet őszinte. És az is volt. Mint kiderült, bár ő a pénzügyminiszter, a költségvetés és a gazdaságpolitika kérdéseiben mindig Orbán Viktor dönt, hiszen ő a miniszterelnök. Eldicsekedett, hogy amikor ők bejelentik, hogy az infláció 5 százalék, a béremelés pedig átlag 8,25 százalék lesz, akkor már tudják, hogy valójában 7 százalék és 10,5 százalék lesz e két szám. Az elemzőket meg hülyének tartja. A brókerekről nem is beszélve. Róluk ugyanis az derült ki, hogy a munkájuk nagyjából a következő: megbízza valaki a brókert, hogy vegyen egy kiló paradicsomot (sic!), ő elmegy a piacra, megnézi, hol a legolcsóbb, és ott megveszi. Csak nem zöldségeket, hanem részvényeket, és nem a piacon, hanem a tőzsdén. Más különbség nincs. Az adórendőrségről is volt véleménye: nyilvánvalóan csak az ellenzi az APEH nyomozó hatóságát, akinek érdekében áll, hogy ez a szervezet ne jöjjön létre, azaz akinek valami félnivalója van. Röviden: aki nem támogatja, az adócsaló. Szájer Józsefről sajnos lemaradtunk, de őrá is jó hatással volt a sajtó hiánya. Legalábbis egy szobatársunk elmondása szerint jól megmondta. Ez a szobatárs egyébként új élménnyel gazdagodott: most beszélt először olyan emberrel, aki Népszabadságot olvas (és nem pl. Magyar Nemzetet). Kövér Lászlóról már sokat lehetett olvasni azóta, de egy- két dolog talán kimaradt. Bár a Kónyával tartott előadása az Ellenzéki Kerekasztalról szólt, azért fontosnak tartotta megígérni, hogy nem olvassa el Lengyel László legújabb könyvét. ´ egyébként is egy senki, akire soha senki nem volt és nem is lesz kíváncsi. Németh Miklósról, mint azt már sokan tudják, meglehetősen sokat és negatívat mondott. Egy kedves, igazán szalonképes megjegyzését mégis megemlíteném: Németh Londonban bankárként gennyesre kereste magát. Egyébként Kövér emelt fejjel távozhatott, ő kapta a várvédők, kiscserkészek, orbánjugendek egyik legnagyobb tapsviharát. Tóth Gy. László (a miniszterelnök politikai tanácsadója) hipnotizőrnek is elmehetne. Csak mondta, mondta a magáét, és szinte látszódott, ahogy a sok hazugság bekúszott a nézők fejébe, és onnan soha többé ki nem mozdult. Egyrészt következetesen posztkommunistázta az MSZP-t, és ennek megfelelően kijelentette, hogy nálunk hiányzik a polgári (értsd: normális, nem szélsőséges) baloldal. Az SZDSZ-ről is lerántotta a leplet: ők csak kisajátították maguknak a liberális jelzőt, miközben nem azok. (És ezt mint nyilvánvaló tényt közölte.) És végül egy megnyugtató hír: a jobboldalt támogatók többen vannak (mint a posztkomcsik), csak épp nem mennek el annyian szavazni. Pokol Béla az előadáson valóban nem beszélt a kisgazdák szerepéről a kétpólusú rendszerben. Utólag azonban nyolcszemközt színt vallott: az FKGP a vidék, illetve a vidéki idősek pártja. Éppen ezért igazán felemelkedni sosem fog, sőt a nemzedékváltással a jövője is kérdéses. Bár a professzor úr szerint megszűnni azért nem fog. Külön köszönet illeti egyébként azért, hogy kérdésünkre válaszolt, és nem úgy reagált, mint a 16 órában. (Ott ugyanis azt mondta a riporternőnek: Maga úgy kérdez, mintha a Mérleg utcából jött volna.) Pedig mi akár onnan is jöhettünk volna.

Üdvözlettel:

Egy várvédő

szerző
Tibi
publikálva
1999/39. (09. 29.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több Blog...