Olvasói levelek

  • 1996. május 23.

Olvasói levelek

Úgy hiszem, TGM-nek nincsen szüksége az én védelmemre, de az biztos, hogy egy ilyen tartalmú és hangulatú levél mellett jóérzésű ember nem megy el szavak és gondolatok nélkül.
Lovas István olvasói levele
MaNcs 1996. május 2.

Úgy hiszem, TGM-nek nincsen szüksége az én védelmemre, de az biztos, hogy egy ilyen tartalmú és hangulatú levél mellett jóérzésű ember nem megy el szavak és gondolatok nélkül.

Bárkinek jogában áll egyet nem érteni bármilyen cselekedettel vagy írással, azonban azok (szándékos) félreértelmezése értelmes embereknél csak valamilyen dühtôl vagy "legádázabb elôítélettôl" vezetve képzelhetô el. TGM ominózus írását LI igencsak félreértelmezte, amikor azokat a gondolatokat nem valamilyen szimbolikus tartalommal fogta föl. TGM valóban igen erôs szavakat használt és talán egy kissé veszélyes módon gyakorlati képeket villantott fel írásában. Azonban a kisebbségek jogaira érzékeny emberek ebben az országban sokat szenvednek LI-tôl és elvbarátaitól. Az aktuális politikai szituációban én tökéletesen megértettem TGM túlreagálását.

Azonban egy olyan ember írásával soha nem fogok egyetérteni, vagy akár tolerálni, amely az SZDSZ-t csótányhoz hasonlítja, és a sárga csillag, valamint a Kristallnacht után vágyakozik. Úgy érzem, LI levelében önmagát gúnyolja, mert már nem tud milyen képhez nyúlni, és elborult aggyal szidalmazza TGM szakállát (!), a Soros Alapítványt, egyszóval büszkélkedik elôítéletével.

Én nagyon remélem, hogy egyszer Magyarországra is eljön az az idô, amikor már az emberek racionálisan tudják a történelmüket feldolgozni, és olyan hangulat lesz, ahonnan nem érdemes elmenni, csak visszajönni. Ahhoz azonban még sokat kell dolgozni...

Várnai Péter

(Budapest)

Címlapok

Hogy az újság jó, nagyon jó, szuper, (K.-)Európa legjobb hetilapja, ez nyilvánvaló; érdekes cikkek, kiváló bel- és külpolitikai elemzések, izgalmas riportok, interjúk, értô és/vagy személyes hangú írások filmrôl, képzôművészetrôl, zenérôl (Tandori, Travolta és Tamás Gáspár Miklós együtt, nekem ennyi elég; ja, és Narancsfület vissza!), életteli stílus, eredeti design stb. (ennyit a kötelezô tiszteletkörrôl). De! Amirôl írni akarok: a nyilván szándékoltan sokkoló hatást elérni szándékozó címlapfotók, amelyek az utóbbi (?) idôben hozzátartoznak a lap gondosan kitalált arculatához.

Legelôször a karácsonyi szám címoldalán díszelgô kibelezett hal láttán jutott eszembe, hogy talán valamit megnyilvánulnom kéne (bár esküszöm, hogy nem vagyok egy megrögzött levelezô). Megpróbáltam értelmezni a nyilván nagyon szellemes, ugyanakkor káprázatosan mély (vagy lírai? ironikus? filozofikus? metafizikai? posztmodern?) metaforát, de attól tartok, nem vagyok képes venni az üzenetet. Hogy a hal a keresztény szimbolikában minek a jelképe, azt gondolom, nem kell részleteznem; nyilván jól tudjátok, ha egyszer ezt tettétek a karácsonyi szám elejére. De miért pont kibelezve??? Hogy egyszerűen csak jó poénnak tartjátok, azt nem tartom valószínűnek. Én mindenesetre ünnepi címlapként gusztustalan ötletnek tartom.

Másik példa. Tudom, hogy a lapot le kell adni, negatív gazdasági környezet, konkurencia, emelkedô papír-, nyomdaköltségek és így tovább, tehát a címlapra minél feltűnôbb, minél durvább, minél "keményebb" fotót kell tenni, hogy már elsôre megragadja a potenciális vásárló figyelmét. De például az izraeli buszrobbanás utáni csuromvéres arcú férfi látványa szerintem legalább annyira el is riasztja a szelídebb olvasót. Nekem etikai fenntartásaim is vannak a valóságos emberi (sors-)tragédiák horrorisztikus módon való közzétételével kapcsolatban. Ez ugyanis, úgy gondolom, a konkrét esemény vagy a szélesebb folyamatok megismeréséhez nem segít hozzá, legfeljebb megütközést, szörnyülködést kelthet. Arról nem is beszélve, hogy már unom, hogy olyan hülyeségekkel kelljen törôdnöm, hogy (egyébként) kedvenc hetilapom nehogy tízéves lányom keze ügyébe kerüljön, felesleges lelki gyötrelmet okozva neki. Tévedés ne essék: ezt a képet mint publicisztikai fotót jónak, értékesnek, fontosnak (telitalálatnak!) tartom, oké, hogy közlitek, de miért pont a címlapon? Biztos, hogy a Kacsával és a Zsaru Magazinnal kell versenyeznetek?

Végül: ami az utolsó lökést adta az íráshoz, az az április 11-i szám címlapja, amin az angliai marhavész kapcsán egy kampón függô, üveges tekintetű, a véres kövezetre lógó fejű döglött tehén (bika?) látható, a (heti vicces mottóként) "boci, boci, taccsra" felirattal. Ezt már nincs is kedvem hosszan elemezni. Hát legyen eszetek, gyerekek! Szerintetek ez jópofa? Vagy csak kéne lenni?

Micskó Zoltán

(mz [at] szfv [dot] szuv [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

Fuss, és tévedj el Budapesten!

Budapestre jött a City Race Euro Tour, egy városi tájfutó rendezvénysorozat. Három napon át futhatunk Budapest különböző részein egy térképpel, amelyen a kukák is fel vannak tüntetve, de az utcanevek nem láthatóak. De mire is jó ez az egész?

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.