Úgy hiszem, TGM-nek nincsen szüksége az én védelmemre, de az biztos, hogy egy ilyen tartalmú és hangulatú levél mellett jóérzésű ember nem megy el szavak és gondolatok nélkül.

Úgy hiszem, TGM-nek nincsen szüksége az én védelmemre, de az biztos, hogy egy ilyen tartalmú és hangulatú levél mellett jóérzésű ember nem megy el szavak és gondolatok nélkül.

Bárkinek jogában áll egyet nem érteni bármilyen cselekedettel vagy írással, azonban azok (szándékos) félreértelmezése értelmes embereknél csak valamilyen dühtôl vagy "legádázabb elôítélettôl" vezetve képzelhetô el. TGM ominózus írását LI igencsak félreértelmezte, amikor azokat a gondolatokat nem valamilyen szimbolikus tartalommal fogta föl. TGM valóban igen erôs szavakat használt és talán egy kissé veszélyes módon gyakorlati képeket villantott fel írásában. Azonban a kisebbségek jogaira érzékeny emberek ebben az országban sokat szenvednek LI-tôl és elvbarátaitól. Az aktuális politikai szituációban én tökéletesen megértettem TGM túlreagálását.

Azonban egy olyan ember írásával soha nem fogok egyetérteni, vagy akár tolerálni, amely az SZDSZ-t csótányhoz hasonlítja, és a sárga csillag, valamint a Kristallnacht után vágyakozik. Úgy érzem, LI levelében önmagát gúnyolja, mert már nem tud milyen képhez nyúlni, és elborult aggyal szidalmazza TGM szakállát (!), a Soros Alapítványt, egyszóval büszkélkedik elôítéletével.

Én nagyon remélem, hogy egyszer Magyarországra is eljön az az idô, amikor már az emberek racionálisan tudják a történelmüket feldolgozni, és olyan hangulat lesz, ahonnan nem érdemes elmenni, csak visszajönni. Ahhoz azonban még sokat kell dolgozni...

Várnai Péter

(Budapest)

Címlapok

Hogy az újság jó, nagyon jó, szuper, (K.-)Európa legjobb hetilapja, ez nyilvánvaló; érdekes cikkek, kiváló bel- és külpolitikai elemzések, izgalmas riportok, interjúk, értô és/vagy személyes hangú írások filmrôl, képzôművészetrôl, zenérôl (Tandori, Travolta és Tamás Gáspár Miklós együtt, nekem ennyi elég; ja, és Narancsfület vissza!), életteli stílus, eredeti design stb. (ennyit a kötelezô tiszteletkörrôl). De! Amirôl írni akarok: a nyilván szándékoltan sokkoló hatást elérni szándékozó címlapfotók, amelyek az utóbbi (?) idôben hozzátartoznak a lap gondosan kitalált arculatához.

Legelôször a karácsonyi szám címoldalán díszelgô kibelezett hal láttán jutott eszembe, hogy talán valamit megnyilvánulnom kéne (bár esküszöm, hogy nem vagyok egy megrögzött levelezô). Megpróbáltam értelmezni a nyilván nagyon szellemes, ugyanakkor káprázatosan mély (vagy lírai? ironikus? filozofikus? metafizikai? posztmodern?) metaforát, de attól tartok, nem vagyok képes venni az üzenetet. Hogy a hal a keresztény szimbolikában minek a jelképe, azt gondolom, nem kell részleteznem; nyilván jól tudjátok, ha egyszer ezt tettétek a karácsonyi szám elejére. De miért pont kibelezve??? Hogy egyszerűen csak jó poénnak tartjátok, azt nem tartom valószínűnek. Én mindenesetre ünnepi címlapként gusztustalan ötletnek tartom.

Másik példa. Tudom, hogy a lapot le kell adni, negatív gazdasági környezet, konkurencia, emelkedô papír-, nyomdaköltségek és így tovább, tehát a címlapra minél feltűnôbb, minél durvább, minél "keményebb" fotót kell tenni, hogy már elsôre megragadja a potenciális vásárló figyelmét. De például az izraeli buszrobbanás utáni csuromvéres arcú férfi látványa szerintem legalább annyira el is riasztja a szelídebb olvasót. Nekem etikai fenntartásaim is vannak a valóságos emberi (sors-)tragédiák horrorisztikus módon való közzétételével kapcsolatban. Ez ugyanis, úgy gondolom, a konkrét esemény vagy a szélesebb folyamatok megismeréséhez nem segít hozzá, legfeljebb megütközést, szörnyülködést kelthet. Arról nem is beszélve, hogy már unom, hogy olyan hülyeségekkel kelljen törôdnöm, hogy (egyébként) kedvenc hetilapom nehogy tízéves lányom keze ügyébe kerüljön, felesleges lelki gyötrelmet okozva neki. Tévedés ne essék: ezt a képet mint publicisztikai fotót jónak, értékesnek, fontosnak (telitalálatnak!) tartom, oké, hogy közlitek, de miért pont a címlapon? Biztos, hogy a Kacsával és a Zsaru Magazinnal kell versenyeznetek?

Végül: ami az utolsó lökést adta az íráshoz, az az április 11-i szám címlapja, amin az angliai marhavész kapcsán egy kampón függô, üveges tekintetű, a véres kövezetre lógó fejű döglött tehén (bika?) látható, a (heti vicces mottóként) "boci, boci, taccsra" felirattal. Ezt már nincs is kedvem hosszan elemezni. Hát legyen eszetek, gyerekek! Szerintetek ez jópofa? Vagy csak kéne lenni?

Micskó Zoltán

(mz@szfv.szuv.hu)