"Olvasói levelek"

  • .
  • 2010. július 1.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. június 24. Kedves MaNcs, azt olvasom Gerbrand Bakker regényének méltatásában, hogy a mű "Hollandiában elnyerte a legkelendőbb első regény díját, amit ott Arany Kutyafülnek neveznek".
Az az érzésem, hogy egy kutyafülét nevezik így. Lehet, hogy bölcsebb maradnék, ha hallgatnék, mert nem tudok hollandul. Azt viszont tudom, hogy angolul a "dog-ear" vagy "dog's ear" szamárfület jelent, és nem lepődnék meg, ha ez a nyelvrokon hollandusoknál is így lenne. Jobban is illik egy könyvdíjhoz.

Üdv

Domány András

Tíz év

Magyar Narancs, 2010. június 24.

Mindig örömmel olvassuk, ha valaki hosszabb írást szentel a POSZT-nak. Csáki Judit most ezt tette a Narancs június 24-i számában. Kritikusként természetesen szíve joga bármit is leírni a fesztiválról, bár jobban szeretjük, ha ezt élőszóban mondja el, amire idén többszörösen is volt lehetőség. Egyrészt a Kritikus Céh által kezdeményezett és szervezett szakmai beszélgetésen (Versenyszféra - 10 éves a POSZT, június 8.), másrészt pedig a hagyományos utolsó napi fesztiválértékelő beszélgetésen. De hát magyarázhatjuk ezt azzal, hogy Csáki Juditnak az írás a kenyere, úgy fejti ki vélhetnénk jól átgondolt, alaposan leellenőrzött megállapításait. Ezért nem értjük, hogy kerülhetett a cikkbe a "Magyar Színházi Társaság, vagyis a minisztérium" kitétel, ami azt feltételezi, hogy a kettő azonos egymással. Ennek szemantikai fejtegetésébe most nem mennénk bele, mert hát ha ez igaz, akkor a társaságnak igen sok és nagy hatásköre lenne: oszthatnánk pénzt, nevezhetnénk ki igazgatókat, csak azt kellene eldönteni, ki is a miniszter? Réthelyi Miklós, vagy Csizmadia Tibor, az MSZT elnöke? S akkor talán lehetnének jól megfizetett, a jelenleginél alkalmasabb szóvivőink is.

Vagy csak arra céloz az újságíró, hogy a minisztérium tartja fent a Színházi Társaságot. Mert ez sem igaz. Van ugyan keret a civilszervezetek számára, amiből valóban szoktunk kapni egy csekély összeget, de ez ugyanúgy jár a többi civil szakmai szervezetnek is. S ha mindenki "minisztérium", aki valaha is pénzt kapott a kultúráért felelős mindenkori minisztériumtól, akkor az a Nemzeti Színház, az Opera, a Magyar Színház is, vagy akár a Színházi Kritikusok Céhe is, melynek Csáki Judit is tagja, s amely évek óta kap támogatást a Színikritikusok Díjának átadásához.

A Magyar Színházi Társaság elnöksége

TévéSmaci - Mit eszik a zsiráf?

Magyar Narancs, 2010. június 3.

Drága Narancs,

a luddita lendületéről méltán híres TévéSmaci nem véletlenül gondolhatta azt, hogy a D.O.A. betűsor az angol nyelvben a Dead Or Alive (vagyis: élve vagy holtan) kifejezést takarja, hiszen például egy közkedvelt, mutatós harcosnőket mozgató japán videojáték, valamint a belőle készült mozifilm (2006, rend.: Corey Yuen) is ezen feloldását adja a mozaikszónak. A Smaci által szóba hozott klasszikus film noir (1950, rend.: Rudolf Máté) címe azonban a rövidítés rendőrségi, illetve mentősszlengben gyakoribb jelentésére utal (dead on arrival, vagyis: holtan érkezett). A film magyar címe (Holtan érkezett) tehát, Smaci sugalmazásával ellentétesen, a lehető legnagyobb odafigyeléssel elvégzett tolmácsmunka eredménye.

Üdv

Jenővári Péter

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.