"Olvasói levelek"

  • .
  • 2010. július 1.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. június 24. Kedves MaNcs, azt olvasom Gerbrand Bakker regényének méltatásában, hogy a mű "Hollandiában elnyerte a legkelendőbb első regény díját, amit ott Arany Kutyafülnek neveznek".
Az az érzésem, hogy egy kutyafülét nevezik így. Lehet, hogy bölcsebb maradnék, ha hallgatnék, mert nem tudok hollandul. Azt viszont tudom, hogy angolul a "dog-ear" vagy "dog's ear" szamárfület jelent, és nem lepődnék meg, ha ez a nyelvrokon hollandusoknál is így lenne. Jobban is illik egy könyvdíjhoz.

Üdv

Domány András

Tíz év

Magyar Narancs, 2010. június 24.

Mindig örömmel olvassuk, ha valaki hosszabb írást szentel a POSZT-nak. Csáki Judit most ezt tette a Narancs június 24-i számában. Kritikusként természetesen szíve joga bármit is leírni a fesztiválról, bár jobban szeretjük, ha ezt élőszóban mondja el, amire idén többszörösen is volt lehetőség. Egyrészt a Kritikus Céh által kezdeményezett és szervezett szakmai beszélgetésen (Versenyszféra - 10 éves a POSZT, június 8.), másrészt pedig a hagyományos utolsó napi fesztiválértékelő beszélgetésen. De hát magyarázhatjuk ezt azzal, hogy Csáki Juditnak az írás a kenyere, úgy fejti ki vélhetnénk jól átgondolt, alaposan leellenőrzött megállapításait. Ezért nem értjük, hogy kerülhetett a cikkbe a "Magyar Színházi Társaság, vagyis a minisztérium" kitétel, ami azt feltételezi, hogy a kettő azonos egymással. Ennek szemantikai fejtegetésébe most nem mennénk bele, mert hát ha ez igaz, akkor a társaságnak igen sok és nagy hatásköre lenne: oszthatnánk pénzt, nevezhetnénk ki igazgatókat, csak azt kellene eldönteni, ki is a miniszter? Réthelyi Miklós, vagy Csizmadia Tibor, az MSZT elnöke? S akkor talán lehetnének jól megfizetett, a jelenleginél alkalmasabb szóvivőink is.

Vagy csak arra céloz az újságíró, hogy a minisztérium tartja fent a Színházi Társaságot. Mert ez sem igaz. Van ugyan keret a civilszervezetek számára, amiből valóban szoktunk kapni egy csekély összeget, de ez ugyanúgy jár a többi civil szakmai szervezetnek is. S ha mindenki "minisztérium", aki valaha is pénzt kapott a kultúráért felelős mindenkori minisztériumtól, akkor az a Nemzeti Színház, az Opera, a Magyar Színház is, vagy akár a Színházi Kritikusok Céhe is, melynek Csáki Judit is tagja, s amely évek óta kap támogatást a Színikritikusok Díjának átadásához.

A Magyar Színházi Társaság elnöksége

TévéSmaci - Mit eszik a zsiráf?

Magyar Narancs, 2010. június 3.

Drága Narancs,

a luddita lendületéről méltán híres TévéSmaci nem véletlenül gondolhatta azt, hogy a D.O.A. betűsor az angol nyelvben a Dead Or Alive (vagyis: élve vagy holtan) kifejezést takarja, hiszen például egy közkedvelt, mutatós harcosnőket mozgató japán videojáték, valamint a belőle készült mozifilm (2006, rend.: Corey Yuen) is ezen feloldását adja a mozaikszónak. A Smaci által szóba hozott klasszikus film noir (1950, rend.: Rudolf Máté) címe azonban a rövidítés rendőrségi, illetve mentősszlengben gyakoribb jelentésére utal (dead on arrival, vagyis: holtan érkezett). A film magyar címe (Holtan érkezett) tehát, Smaci sugalmazásával ellentétesen, a lehető legnagyobb odafigyeléssel elvégzett tolmácsmunka eredménye.

Üdv

Jenővári Péter

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.