Nem a hatóságok ellen dolgozunk, hanem a jogsértések orvoslása érdekében.
Emellett a bizottság a gárda 2009. július 4-én a budapesti Erzsébet téren feloszlatott tüntetésével kapcsolatban több alkalommal is nyilatkozott a sajtónak, s a Jobbik Magyarországért által hat nappal később megtartott, a gárda újjáalakulását kimondó Kossuth téri demonstrációra is reagálva két alkalommal nyilvánossá tette álláspontját honlapján (2009. július 10. és 13.). A bizottság véleménye világos volt és ma is az: ezeket a tüntetéseket fel kellett (volna) oszlatni, s hangsúlyosan merül fel az egyesülési joggal visszaélés, továbbá a törvény vagy hatósági rendelkezés elleni izgatás bűncselekmények megalapozott gyanúja is. A Magyar Gárda keretében jogszerűen demonstráció nem tartható, a mozgalom jogszerűen újra nem alakulhat. Aki a feloszlatott szervezetet szimbolizáló egyenruhában, demonstratív módon veszi semmibe egy jogállam bíróságának jogerős ítéletét, annak ezért a jogi felelősséget is vállalni kell.
A jogvédő szervezetek felelős munkája tehát szemben azzal, amit a cikk állít, nem üres jogászkodás. Nem hisszük, hogy - a szólásszabadság korlátainak tekintetében régóta fennálló, de Mihancsik Zsófia által tudomásul nemigen vett nézetkülönbségektől függetlenül - akad ma Magyarországon olyan nagy múltú, tisztességes jogvédő szervezet, amely rasszista, neonáci, kirekesztő vagy holokauszttagadó, tudatosan uszító fröcsögés, vagy végtelenül ostoba handabanda mellett felemelné a szavát. Valljuk, hogy a jog minden egyes megengedett eszközével, ahol csak lehetséges, a gyűlöletbeszédet korlátozni kell, ahol pedig a jogi keretrendszer vagy annak alkalmazása elégtelen, ott szükség esetén szigorítással kell a káros társadalmi jelenségekre válaszolni.
A "holmi elvek és jogrendszer-beli elégtelenségek" hangoztatása ugyanis nem önmagáért való, üres jogi csűrés-csavarás. Egyetlen szerveződés létezik, amely akár a fizikai kényszer eszközével is fel tud lépni a gyűlöletkeltés és az ebből fakadó bűncselekmények ellen - ez pedig maga a jogállam. Önmagára is kötelező játékszabályait Magyarországon az Alkotmány és törvényei határozzák meg. Ezért egy jogvédő szervezetnek elsődleges kötelessége, hogy e játékszabályok, azaz az alaptörvényben lefektetett elvek mentén kontrollt gyakoroljon az állam jogsértései és mulasztásai felett. Nem akárhogy, nem kénye-kedve szerint, nem az aktuális felbuzdulásoknak és óhajoknak megfelelően, nem a néplélek, a pár ember által megálmodott demokráciaeszmény alapján, nem az ad hoc (bármely részről - hol joggal, hol alaptalanul) börtönt követelő fellángolásokat kiszolgálva, hanem mindezt egy, és csakis egyetlenegy vezérfonal mentén, amely nem más, mint a jog.
A Mihancsik Zsófia által - helyesen - dicsért bíró a híradások szerint ítéletének szóbeli indokolásában azt mondta: "Egy demokratikus társadalomban a közösség számára hasznosnak ítélhető cél sem valósítható meg a demokrácia értékrendjét sértő eszközökkel." Ugyanez a cikk által felvetett problémára is igaz: a morálisan helyes cél érdekében sem lehet a jogszabályokat rendeltetésükkel ellentétesen alkalmazni. Amint az amerikai Thomas Paine már 1776-ban megírta: "Ahogy az abszolút kormányzatokban a király a törvény, úgy a szabad országokban a törvénynek KELL a királynak lennie; más uralkodó nem lehet." Nem hinnénk, hogy nem demokrata, aki ezt számon kéri a közhatalmat gyakorló szerveken.
E ponton óhatatlanul felmerül az a kérdés, hogy Mihancsik Zsófia haragja miért elsősorban a jogvédőkre zúdul, miért tulajdonít nekik - a cikk arányai és címe alapján - az állami szervekénél is fontosabb szerepet a helyzet elfajulásában. Miért nem foglalkozik kicsit azzal is, miként tette a bíróság a polgári jog személyiségvédelmi eszközét a gyűlöletbeszéd elleni küzdelemben alkalmazhatatlanná az ifjabb Hegedűs Lóránt elleni perben; miért szüntette meg a nyomozó hatóság, illetve az ügyészség azt az eljárást, amelyet több jogvédő szervezet indított amiatt, hogy a Magyar Gárda feloszlatása tárgyában tartott tárgyalásra képviselőiket nem engedték be a gárdisták? Vagy írhatna a TASZ által a 2008-as melegfelvonulás szétverésére az interneten buzdító személyek ellen kezdeményezett eljárással való pingpongozásról; netán arról, hogy miért csiki-csukizik a gárda egyenruhájának viselését első körben garázdaságnak nevező Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium most akként, hogy újabb közleménye szerint az uniformis büszkén hordható akár tüntetéseken is.
A jogvédők kötelessége szót emelni akkor is, amikor a hatóságok oldaláról túlkapásokat tapasztalnak (akármilyen - elítélendő vagy helyeslendő - cél érdekében történik is ez), és akkor is, amikor úgy ítélik meg, hogy e hatóságok nem biztosítanak megfelelő védelmet az egyéneknek az alapjogaikat mások részéről ért fenyegetések ellen (lásd a fenti feljelentéseket). Ugyanakkor a jogvédők soha nem lesznek képesek olyan módon befolyásolni az egyes jogszabályok alkalmazását, vagy a jogrendszerből való "kitagadását", mint azok a szervek (így például az ügyészség és a rendőrség), amelyekről Mihancsik Zsófia szinte együttérzéssel ír a cikkben.
Persze senki sem tévedhetetlen, sem mi, sem a cikkíró, de még a 2006 szeptemberében kudarcot valló, s a 2009. július 11-én a Szabadság téren toporgó rendőrség, vagy a néha fölöslegesen habozó ügyészség és a bíróságok sem. Sőt az unalmas politikai belharcok által önmagát megbénító jogalkotó, s a félreérthető módon vagy késve állást foglaló közjogi személyiségek (ide értve a sokszor indokolatlanul kommunistázó és/vagy nácizó pártpolitikusokat) sem azok.
Hogy hol végződik a szabad véleménynyilvánítás, és hol kezdődik az uszító gyűlöletbeszéd, hogy mi a hagyományőrző egyesület és a félnáci masírozó csapat közötti különbség, hogy bármiért tüntethetünk-e a köztársaság Parlamentje előtt, vagy a szólásszabadságba nem fér bele a kirekesztő szavakat skandáló tömeg szembeszegülése a bíróság ítéletével, hogy lehet-e egy egyetemre bízni, ki oktathat a keretein belül, nos, mindezeken szerencsére szabad, sőt kell is az egyes embereknek lelkiismeretük szerint vitatkozni.
Egy megosztott és megzavarodott társadalomban azonban különösen fontos, hogy a jog belső logikáját tiszteletben tartsuk olyankor is, amikor a meggyőződésünkkel ellentétes eredményre vezet, és ne a rendeltetésellenes alkalmazására, hanem a megváltoztatására tegyünk erőfeszítéseket. Ha ezt a jogalkotó, a jogalkalmazó, vagy akármelyik állampolgár elnézően semmibe veszi, s nem a jogrendszerbe vetett bizalom alapján, jobbító szándékkal kritizálunk, hanem felháborodásunkban sutba vágjuk elveinket, nos, abból a világon semmi jó nem fog kisülni.
Magyar Helsinki Bizottság
(A Társaság a Szabadságjogokért reagálását és a cikkíró Mihancsik Zsófia válaszát a következő számban közöljük - a szerk.)
