"Olvasói levelek" - Fogadatlan prókátorok

  • .
  • 2009. augusztus 20.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. július 23. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2009.
augusztus 13.

Mihancsik Zsófia cikkében a jogvédőket, különösen a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezetet és volt munkatársát felelőssé teszi az antiszemitizmus erősödéséért. Majd engedményként hozzáfűzi, hogy a TASZ - a Magyar Helsinki Bizottsággal együtt - részben legalább "számot vetettek saját korábbi tevékenységükkel, és tudomásul vették, hogy jogokat nem öncélúan és absztrakt módon kell védeni, hanem arra a konkrét közegre tekintettel, amelyben a jogérvényesítés zajlik".

A TASZ évek óta következetesen képviseli azon álláspontját, mely szerint a vélemény tartalmától függetlenül mindaddig szabad, amíg mások személyiségi jogait nem sérti, vagy amíg nem éri el a gyűlöletkeltő uszítás szintjét. A tartalomsemleges szabályozás alapelve szerint nem a szavak magukban, hanem a beszéd által kiváltott hatás alapozhatja meg a jogi fellépést. Ez az az alapelv, ami megvéd minket attól, hogy kódolt beszédek mögé bújva lehessen kijátszani a jogszabályokat.

Valljuk, hogy a rasszista, antiszemita, xenofób, homofób indíttatású uszítás ellen a büntetőjog eszközeivel is fel kell lépni, ugyanakkor az uszítás szintjét el nem érő ilyen beszédek esetén elsődleges felelőssége a demokratikus közélet szereplőinek van: haladéktalanul és kategorikusan el kell határolniuk magukat minden ilyen megnyilvánulástól. Amikor valaki a lakosság egyes csoportjainak méltóságát gyalázza, az emberi együttélés egyetemes normáit sérti meg.

A jogvédő szervezetek feladata elsősorban az, hogy az állampolgárok jogainak védelme érdekében a hatalom kontrolljaként lépjenek fel, kritizálják a jogalkotók és a jogalkalmazók hibáit és mulasztásait, ide értve a néha jogsértően oszlató, a néha megzavarodott és tehetetlenül ácsorgó rendőrséget, a jelenleg is törvénybe ütköző, uszító cselekmények miatt vádat oly ritkán emelő ügyészséget, és az ilyen ügyekben sokszor óvatoskodó bíróságokat. A TASZ azonban nemcsak kritizál, hanem - amikor helyes döntés születik - kifejezi egyetértését. A TASZ nem arra vár, hogy a hatóságok hibázzanak, hogy legyen kibe belekötni, hanem maga is aktívan szerepet vállal abban, hogy megfelelő eljárások induljanak, hogy tisztességes és helyes törvények szülessenek; jogértelmezési kérdésekben álláspontot alakít ki, amellyel az emberi jogok szempontrendszerét próbálja érvényesíteni. Világos, hogy a rasszista bűncselekményeket elkövetőket felelősségre kell vonni. Világos, hogy a Magyar Gárda Mozgalom már régen átlépte a jogállami határokat, feloszlatását mi is helyeseltük. Mindenkinek kötelessége tiszteletben tartani a bíróság jogerős ítéletét, még akkor is, ha azzal esetleg nem ért egyet. Ugyanakkor, ami a gárdaegyenruhát illeti, fájdalmasan nagy puffanás annak a lejtőnek a vége, amin akkor indulunk el, ha jogszabályban öltözködési normákat írunk elő.

Sajnáljuk, hogy Mihancsik Zsófia a TASZ volt munkatársának megnyilatkozásain keresztül elsősorban a jogvédőket tartja felelősnek a közállapotokért, ügyeket és helyzeteket nagyvonalúan összemosva, indulatainak és félelmeinek engedve elfeledkezik arról, hogy a plurális demokrácia szükségképpen magában foglalja a szélsőségeit is, amennyiben azok más jogait nem sértik.

A félnáci és ezen eszmékkel összekacsintó szervezetek előretörése nem jelenti azt, hogy a magyar állam korlátlan felhatalmazást kapott a véleménynyilvánítás és a gyülekezési jog ész nélküli korlátozására. Nem jelenti azt sem, hogy az alkotmánybírósági kontrollon folyamatosan fennakadó, pánikszerű szabályozási ötletekkel kellene a szólás- és gyülekezés szabadságát aránytalanul korlátozni. Az alapvető emberi jogok ugyanis nem csak a kirekesztő nézeteket valló állampolgárokat illetik meg, következésképp ha ésszerűtlenül korlátozzák a szólás- és gyülekezés szabadságát, akkor egy olyan beszűkült ország felé tettünk egy lépést, amit csak ők akarhatnak - mindannyiunk kárára.

Társaság a Szabadságjogokért

Amiben nem tévedtem: valóban vannak olyan jogvédő szervezetek, amelyek ma már másként lépnek fel a rasszista uszítás ellen, mint korábban évekig-évtizedekig tették. Ez a Magyar Helsinki Bizottság leveléből is kitűnik, amelyben több ilyen esetet felsorolnak - 2008-ból és 2009-ből. Amiben tévedtem: mégsem vetettek számot saját korábbi álláspontjukkal és tevékenységükkel, ennélfogva azzal sem, hogy súlyos felelősség terheli őket (is!) a mai helyzet kialakulásáért. Egyszerűen köpönyeget fordítottak, csendben megváltoztatták korábban nagy hangon képviselt nézeteiket. "A TASZ évek óta következetesen képviseli azon álláspontját (...) hogy a rasszista, antiszemita, xenofób, homofób indíttatású uszítás ellen a büntetőjog eszközeivel is fel kell lépni" - írja válaszában a TASZ. Ha az "évek óta" azt jelenti: másfél éve, akkor igazuk van. Egyébként meg nincs. Az érveimet - merő véletlenségből - megírtam a Mozgó Világ augusztusi számában, nem ismételném el őket, beérem egy idézettel: "A szólás- és gyülekezési szabadság korlátozása nagyobb veszélyt jelent a demokráciára, mint a náci beszéd büntetőjogi következmények nélkül hagyása" - 2004-es kiáltványában még ez volt a TASZ álláspontja. Ugyanebben a számban - merő véletlenségből - a Helsinki Bizottságnak arra a vádjára is válaszoltam (mert, ugye, nem kérdés az, hanem vád), hogy miért nem a bíróságoknak a jogszabályok alkalmazását ellehetetlenítő gyakorlatával foglalkoztam a Narancs-cikkben.

Nem helyes, hogy én jobban odafigyelek az egyébként fontos szerepet betöltő jogvédő szervezetek történetére, mint ők maguk. Én vettem a fáradságot, hogy végigolvassam az archívumomat, és felfrissítsem az emlékezetemet, mielőtt bármit állítok. Ugyanezt elvárom a velem vitázóktól. És akkor nem lesz szükségük rá, hogy szokásos előítéleteikkel aggassanak tele. Tehát: nem akarom morális elvek alapján felülírni a jogrendszert, azt azonban követelem, hogy ne "a jog belső logikájának" feltétel nélküli tiszteletben tartása uralja el az életünket, mint eddig. Várom tehát a megváltoztatására tett erőfeszítéseket (lásd: Mozgó Világ, 2009. július). Aztán: én - a jogvédőkkel ellentétben - semmiféle elvemet nem vágtam sutba felháborodásomban. A rasszista uszítók szabadságjogainak védelme sohasem szerepelt az elveim között: húsz éve felháborít, húsz éve beszélek ellenük. Aztán: a jogvédő szervezetekkel ellentétben én sohasem mostam össze - "a gyűlöletbeszéd" fogalmában - az antiszemita, cigányellenes, xenofób, homofób beszédet sem az alpári vagy sértő beszédmóddal, sem a hülyeséggel, pláne nem a bírálattal, ennélfogva sohasem rettegtem attól, hogy "a magyar állam korlátlan felhatalmazást" kap "a véleménynyilvánítás és a gyülekezési jog ész nélküli korlátozására". 'k viszont, ha kicsit kutakodnak a saját történetükben, meg fogják találni ezeket a fejezeteket is. Aztán: sohasem írtam és beszéltem együttérzéssel sem az ügyészségről, sem a rendőrségről. Tényről beszéltem, arról, hogy ha fel akarnak lépni a rasszista uszító beszéd és magatartás ellen, jogalkalmazó szervként legfeljebb kijátszhatják azokat a jogszabályokat, amelyek a jogvédők által másfél évtizede védett alkotmánybírósági értelmezések alapján születtek, illetve nem születtek meg. Aztán: félelmeim valóban vannak. Attól félek például, hogy ez az ország hamarosan élhetetlen lesz a hozzám hasonló magatartású és erkölcsű embereknek, egyebek mellett azért, mert itt elfelejtődött, hogy amikor elveket védünk, embereket is védünk. Az agresszív uszítókkal szemben a kiszolgáltatottakat. És nem fordítva. De sem a Narancs-cikket, sem az öszszes többit nem azért írom, mert "engedek a félelmeimnek". Ha a személyes félelmeimnek engednék, hallgatnék, mint sok - egyébként okos és jó tollú - honfitársunk.

Nekem persze könnyű magamhoz hűnek maradni, én csak egy ember vagyok. Szemben a változó tagságú szervezetekkel, amelyeknek, ha ugyanazon név alatt hitelességre tartanak igényt, be kell számolniuk nyilvánosan arról, miért képviselnek ma - helyesen - mást, mint korábban. Erről szívesebben olvastam volna a válaszaikban.

Mihancsik ZsóÞa

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.