"Olvasói levelek" - Járdán innen és túl

Magyar Narancs, 2011. március 17. Gratulálok cikkükhöz, amely egyszerre bizonysága a szerkesztői bátorságnak és az újságírói tehetségnek.

Az újságíró (Matkovich Ilona) képes volt arra, hogy csak magát a dolgot nézze és mutassa, a többit az olvasóra bízva, miközben sikeresen állt ellen annak a pressziónak, mely valamiféle legeslegújabb kori vörös farok szövegbe fűzését várná el. Mert a cikk tárgya végül is az, hogy Tiszavasvári - a Jobbik "fővárosa", melyet Vona Gábor pártelnök mintavárossá tenni ígért - mihez kezd hátrányos helyzetű cigány polgáraival. Nos, aki a Jobbik cigányellenes rasszizmusáról kívánt adalékokat hallani, az csalódott, s törheti a fejét, hogy vajon miért szavazott több roma a Jobbikra, még ha azt egyesek a tudatlanság rovására is írják, de semmiképp sem a tudatlanságra utal az uzsorások befolyásának említése - viszont utal a 2010-ig a várost vezető helyi politikai elit kapcsolat- és érdekviszonyaira. Mert az új városvezetés, mint kiderül a cikkből, például az uzsorások befolyásának visszaszorítására tett lépéseket a szegényebb cigányok érdekében, akiknek egyébként is meglévő nyomorát azok tovább fokozták. Rasszistáktól fölöttébb szokatlan tettek.

A szerkesztő bátorsága abban van, hogy helyt adott egy olyan írásnak, melyből nyilvánvaló - már akinek eddig nem volt az -, hogy tarthatatlan és újraértelmezésre szorul a főáram által használt szegregáció-integrácó fogalompár. Magam nemrég figyeltem fel a kizárólag cigány gyerekeket nevelő-tanító, a Magyarországi Magiszter Alapítvány által fenntartott iskolára LL Junior meseolvasó tiszavasvári látogatása kapcsán (http://hetivalasz.hu/itthon/a-lehetoseget-megteremteni-34755/), s cikkük megerősítette: a jól felszerelt és délutáni programokat is biztosító iskola felkészült és elhivatott, kulturális-szociális hátrányos helyzetükre szabott pedagógiai programot alkalmazó tanárai erőnek erejével dolgoznak a cigány gyerekek társadalmi felzárkóztatásán.

Az iskola, illetve az alapítvány bűne azonban, legalábbis az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány szerint, hogy nem úgy értelmezi a szegregáció és integráció fogalmát, ahogy ők, s ezért panaszt emeltek azt Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, mely az ügyet bizonyítékok hiányában (sic!) lezárta, de nem adták fel. Sajátos helyzet: a városközpontban lévő "Kabay" minden cigány gyereket felvesz, de csak az autóval rendelkező tehetősebbek viszik oda gyerekeiket, míg a cigány szülők és gyerekeik ragaszkodnak a Magiszterhez, és a helyi cigány vezetők is így nyilatkoznak.

Sajnos csapdában vagyunk. E csapda egyrészt egzisztenciális: az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítványnak erős és ideológiai-politikai alapon magyarázható konfliktusokra van szüksége a figyelem önmagára irányítására, még akkor is, ha ehhez az érintett cigányokkal kell konfrontálódnia. Ha az iskolák felszereltsége, a tanárok felkészültsége, a speciális pedagógiai programok hiánya, illetve mindehhez a források állam általi nem biztosítása lenne a téma - nos az maga a hétköznapok aprómunkája és dögunalma. Állítom: az alapítvány tevékenysége a cigányság felzárkózása szempontjából is diszfunkcionális, többet árt, mint használ. A csapda másrészt szakmai: e tárgyban a szociológia-szociálpolitika ideológiai meghatározottsága vált döntővé, mely elsősorban művelője önmagáról alkotott képének karbantartását végzi el, mintsem a helyzet objektív leírására és a cselekvés irányainak felvázolására lenne képes.

Érdekünkben állna kikeveredni a csapdából. Ezt e cikkel a MaNcs a maga részéről megkezdte. Várom a folytatást.

Németh György

szociológus