Németh György szociológus véleményében megszólította és bírálta az alapítványunk munkáját Tiszavasvári és a szegregáció kapcsán, és mivel a helyzetet jól láthatóan nem ismeri, félrevezeti az olvasókat, ezért kötelességem reagálni, és tényeket megismertetni a cikket olvasókkal.
Szokatlan egy szociológustól, hogy minden előzetes tájékozódást nélkülözve hivatkozik a folyamatban lévő tiszavasvári iskolai szegregációs ügy érintettjeire - tévesen:
- az alapítványunkra, melyről tudni véli, hogyan értelmezi az integrációt, szegregációt ("Az iskola... bűne... az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány szerint, hogy nem úgy értelmezi a szegregáció és integráció fogalmát, ahogy ők"), és tudni véli azt is, hogy alapítványunk kommunikációs stratégiája hogyan épül fel ("...erős és ideológiai-politikai alapon magyarázható konfliktusokra van szüksége a figyelem önmagára irányítására, még akkor is, ha ehhez az érintett cigányokkal kell konfrontálódnia").
- Az EBH-ra, mely hatóság munkáját sem ismeri, hiszen akkor nem állítaná a tények ellenkezőjét: "...panaszt emeltek az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, mely az ügyet bizonyítékok hiányában (sic!) lezárta."
- A helyi roma szülőkre, vezetőkre - akikkel nyilván nem találkozott, hiszen akkor nem állíthatna a nevükben valótlant: "a cigány szülők és gyerekeik ragaszkodnak a Magiszterhez, és a helyi cigány vezetők is így nyilatkoznak."
Az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány egy jogvédő alapítvány, nem értelmezheti másképp a roma gyerekek szegregációját, mint ahogyan az egyenlő bánásmód törvény. Nem önmagára igyekszik irányítani a figyelmet, hanem azokra a törvényellenes gyakorlatokra, melyek az ország 900 iskolájában - ide tartozik Tiszavasvári is - a roma gyerekeket jogellenesen elkülönítik.
Az EBH pedig megállapította a szegregációt a vizsgálata során, de mivel Tiszavasvári bírósághoz fordult, ezért a Fővárosi Bíróság 2011. március 9-i tárgyalásán a szegregáció tényét nem vitatva a részletek pontosítása céljából az EBH-t új eljárás lefolytatására kötelezte.
Alapítványunk minden egyes eljárása előtt alapos tényfeltárást végez, minden érintett véleményét kikérve, akik azt KÉRTÉK az alapítványunk munkatársaitól, hogy ne hagyjuk, hogy gyerekeik ott maradjanak a cigányiskolában, amikor attól megszabadulva átadja az önkormányzat a Magiszter Alapítványnak. Az eljárást azért indítottuk Tiszavasváriban, mert a helyi roma vezetők panasszal fordultak az akkori oktatási kormányzathoz, és hozzánk is.
Ha Németh György szociológusnak lett volna igénye a valóság objektív megismerésére, a fentiek tudatában meggondolatlan és indokolatlan állításaival nem csorbíthatná alapítványunk hírnevét. ("Állítom: az alapítvány tevékenysége a cigányság felzárkózása szempontjából is diszfunkcionális, többet árt, mint használ.")
Bevallom, a téma nem egyszerű, nem is könnyű állást foglalni benne, éppen ezért javaslom, hogy bízza ezt olyan szakemberekre, akik ezen a területen dolgoznak már évtizedek óta. A cipészt meg hagyjuk a kaptafánál...
Mohácsi Erzsébet,
az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány elnöke
Zsákutcában
Magyar Narancs, 2011. március 24.
Tisztelt Mészáros úr!
Orvos lévén örömmel és figyelemmel olvastam a cikkét.
Az alapkérdés: gyógyszert vagy beteget kell-e támogatni? Ha az előbbit, tovább tévelygünk, mert az a világon mindenütt megoldhatatlannak tűnik. Legfeljebb vannak gazdagabb országok és emberek, meg a betegbiztosító társaságok, amelyek nagyobb számú beteg számára teszik lehetővé a kezeléshez, így a szükséges gyógyszerhez hozzájutást - de ez nem a hazai helyzet. Hazánkban a támogatási körbe jutásért, annak minél nagyobb mértékéért beláthatatlan, a betegellátásban kívánt célokat (elérhető hatékony, korszerű gyógyszereléssel gyógyuljon a beteg) messze nem szem előtt tartó, föld alatti háború zajlik, némi baksisokkal a gyártóktól/forgalmazóktól ismert célpontok, az engedélyezők és a gyógyszert felíró/utalványt kiállító orvosok felé.
Ha a beteget támogatnánk, az talán beláthatóbb kritériumokkal körülírtan követhetőbb, így célszerűbb lenne. Néhány axióma:
1.) Csak beteg ember, adott orvosszakmai kritériumok alapján szigorúan és ellenőrzötten megállapított betegségéhez kaphat orvosától receptet. Formai, de lényegi kritérium a recept tartalmához: a betegazonosító fejlécen kívül a betegség (korszerűsítendő és karbantartandó) BNO-kódja, a kezelés kezdete, a gyógyszer hatóanyaga, kiszerelés formája (gyors hatású vagy retard készítmény, tabletta, injekció), dozírozás és a kezelés időtartama/a gyógyszer kiszerelési egységszáma szerepelhet. Az orvos felírhat más, nem elfogadott készítményt is, de azt a beteg csak a biztosítójával egyeztetve térítteti meg, vagy fizeti ki saját zsebből.
2.) Szabad választást árban, ellátási kínálatban nyújtó, több-biztosítós rendszer bevezetése indokolt, a fentiekből logikusan és kényszerítőn következően. Hasonlóan a teljesen bruttósított fizetéshez, amiből a kereső társadalom tagja fizeti az ő és családja eltartottjainak betegbiztosítását. (Ez az elv a nyugdíjbiztosításra, a felsőoktatási költségek fedezésére is vonatkozhat.) Ha valaki szegénység, betegség okán nem tud belépni a biztosítotti körbe, annak minimálkörű biztosítását a szükséges és elégséges ellátáshoz külön szolidaritási adó fedezné egy állami biztosítón keresztül.
3.) Értelemszerű feltétel a fenti ellátási rendszer futtatásához olyan államilag nyújtott számítástechnikai háttér, amihez csatlakoztatva a beteg, az orvos, a betegellátó intézmény, a gyógyszertár, a biztosítók a nekik kiszabott jogosítványok birtokában hozzáférhetnek a különböző osztott adatbázisokhoz (pl. az orvos a nála jelentkező beteg kórelőzményéhez, laborjához, a kórház a beteg biztosítotti állapotának megállapításához, kórelőzményéhez stb.).
4.) És végül a legfontosabb: a pénzügyi fedezet. Ha a keresők bruttósított keresetet visznek haza és kötelezően fizetik a fent említett szociális-szolidaritási adót, akkor a keresetükből a betegbiztosításra szánt összeg felől szabadon dönthetnek. És a biztosítók különböző kínálati palettájából is szabadon választhatnak. Még egy kötelező adónem a szolidaritási adón túl nem szabad döntés kérdése: a sürgősségi ellátás fedezetét nyújtó és minden biztosító/biztosított számára egyformán kötelezően térítendő járulék, melynek mértéke egységes. Ha valaki nem fizeti a nem kötelező biztosítást, és igénybe veszi a nem sürgősségi betegellátását, akkor vagy zsebből fizet, vagy APEH-követeléssé változik a tartozása.
Ha év végén a jövő évi ellátásról egy megbeszélést tartanának a betegek, a betegbiztosítók, a kórházi és rendelőintézeti, valamint alapellátást nyújtó betegellátó szolgáltatók, a gyógyszeripar, valamint a gyógyellátást műszer-eszköz oldalról nyújtó ipar/kereskedelem felelős képviselői (a magánrendelésben dolgozókat is beleértve), az orvosszakmai kollégiumok, a pénzügyi és a betegellátásért felelős kormányzat miniszteri szintű képviselői és egy közgazdasági és statisztikai szakértői hátteret nyújtó bizottság, akkor van esély arra, hogy a betegtársadalom követelései és ezek orvosszakmai teljesíthetősége megvalósítható. A fizetőképesség a biztosítói oldalon lenne képviselve, a követelések a betegek oldaláról, a teljesíthetőség a betegellátói és orvosi szakkollégiumi oldalról, az árak, a piaci realitások és a statisztikai-betegséggyakorisági adatok a szakértői oldalról, az állami kritériumrendszer teljesítésének megkövetelése a kormányzati oldalról lenne képviselve a döntésben, kölcsönös vétójoggal.
Semmi esélye nincs a pillanatnyi politikai preferenciák Szküllája és Kharübdisze közt hánykolódó betegellátás hajójának a célkikötő, a jobb betegellátás elérésére, sőt a túlélésre sem, ha a társadalom e szegmensei nem tudják kivonni magukat a kérdés megoldására hivatott, de ezt láthatóan évtizedek óta teljesíteni képtelen kormányzati és politikai erők uralma alól.
Tisztelettel:
Gál István dr.
