Szerintem még erőteljesebben is ki lehetett volna mondani a cikkben, hogy az államnak nem kötelessége a segítségnyújtás ilyen esetekben. (Mint ahogyan akkor sem várhat el senki állami kártalanítást, amikor annak a tudatában építkezik ártérre, hogy egy árvíz bizony mindent elvihet.) Ha ezt végre nem fogadja el a társadalom, soha nem lesz itt "polgári" világ, mert az ehhez hasonló fontos döntéseknél továbbra is mindenki gyermeki felelőtlenséggel fog határozni: ha baj lesz, apu úgyis segít.
Ui.: Kérem, a nevemet ne írják ki, mert a szomszédommal már többször összevesztünk ezen.
Tisztelettel:
(-)
Budapest, X. kerület
Az örökösök felelőssége
Magyar Narancs, 2011. március 10.
Pócs Tamás professzor úr kiváló írását a Temészettudományi Múzeum jelentőségéről, felbecsülhetetlen gyűjteményéről és a közművelődésben betöltött szerepéről előbb sokszorosítani kellene, majd egyenként minden kormánytagtól kikérdezni a benne írtakat. E nélkül ugyanis ez a valóban nemzeti érték veszélybe kerülhet, mert néhány Horthy-nosztalgiában élő militáns kormánytényező az egykori tisztképzőt, meg a mostani kormányzat közigazgatási hadseregét kinevelő "egyetemet" álmodta a helyébe. Az, hogy a múzeum kiebrudalásának az ötlete egyáltalán felmerült, már önmagában is botrány. Legalább olyan fokú gazemberségre vall, mint az első Orbán-kormány idején az az ötlet, hogy az Országos Széchényi Könyvtárat több helyre szétköltöztetik, hogy a felső részeket kormányzati reprezentációs célokra (például bálteremmé) alakítsák át.
Ezeket a bűntényeket nem egy nemzetietlen kormány fontolgatja, hanem az, amelyik magát tartja egyedül alkalmasnak a nemzet értékeinek és kulturális örökségének védelmére.
Faragó Albert
