"Olvasói levelek"

  • .
  • 2011. március 24.

Olvasói levelek

"A többség talál majd magának lakást" Magyar Narancs, 2011. március 3. Tisztelt Szerkesztőség! Régóta vártam már egy ehhez hasonló cikkre.
Olyanra, amelyik végre nem olvad el a szerencsétlen lakáshitelesek iránt érzett szociális érzékenységtől, hanem egy kicsit a felelősségről is beszél. Meg arról, hogy a döntéseinkért vállalnunk és viselnünk kell a következményeket. A bankok tényleg mindent elkövettek 2008 ősze előtt, hogy mindenféle hiteleket vegyünk föl tőlük, és az sem állítható, hogy ajánlataikat makulátlanul tisztességes eljárással tették meg. (Lásd az "apró betűs" részeket!) De az Isten szent szerelmére, senki mögött nem állt ott egyetlen banki ügyintéző sem gépfegyverrel, hogy márpedig muszáj azt a hitelt fölvenni! Az eladósodás mindenkinek a saját egyéni döntésén alapult. Ha pedig előtte nem mérlegelt kellőképpen, vagy egyáltalán nem is gondolt bele abba, hogy akár 15-20 évre is adósságba veri magát - a felvett kölcsön összegétől függően akár havi 50-100 ezer forint közötti törlesztésbe -, akkor az az illető most ne keseregjen, és a saját felelőtlensége miatt főleg ne másoktól várja a segítséget.

Szerintem még erőteljesebben is ki lehetett volna mondani a cikkben, hogy az államnak nem kötelessége a segítségnyújtás ilyen esetekben. (Mint ahogyan akkor sem várhat el senki állami kártalanítást, amikor annak a tudatában építkezik ártérre, hogy egy árvíz bizony mindent elvihet.) Ha ezt végre nem fogadja el a társadalom, soha nem lesz itt "polgári" világ, mert az ehhez hasonló fontos döntéseknél továbbra is mindenki gyermeki felelőtlenséggel fog határozni: ha baj lesz, apu úgyis segít.

Ui.: Kérem, a nevemet ne írják ki, mert a szomszédommal már többször összevesztünk ezen.

Tisztelettel:

(-)

Budapest, X. kerület

Az örökösök felelőssége

Magyar Narancs, 2011. március 10.

Pócs Tamás professzor úr kiváló írását a Temészettudományi Múzeum jelentőségéről, felbecsülhetetlen gyűjteményéről és a közművelődésben betöltött szerepéről előbb sokszorosítani kellene, majd egyenként minden kormánytagtól kikérdezni a benne írtakat. E nélkül ugyanis ez a valóban nemzeti érték veszélybe kerülhet, mert néhány Horthy-nosztalgiában élő militáns kormánytényező az egykori tisztképzőt, meg a mostani kormányzat közigazgatási hadseregét kinevelő "egyetemet" álmodta a helyébe. Az, hogy a múzeum kiebrudalásának az ötlete egyáltalán felmerült, már önmagában is botrány. Legalább olyan fokú gazemberségre vall, mint az első Orbán-kormány idején az az ötlet, hogy az Országos Széchényi Könyvtárat több helyre szétköltöztetik, hogy a felső részeket kormányzati reprezentációs célokra (például bálteremmé) alakítsák át.

Ezeket a bűntényeket nem egy nemzetietlen kormány fontolgatja, hanem az, amelyik magát tartja egyedül alkalmasnak a nemzet értékeinek és kulturális örökségének védelmére.

Faragó Albert

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.