"Olvasói levelek" - Maga itt a tánctanár? - A tapasztalat ereje

  • .
  • 2009. április 2.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. március 12. Kedves MaNcs, Mérő László legutóbbi cikkében egy matematikai feladványt írt le, azt állítva róla, hogy szinte elmagyarázhatatlan olyan embernek, aki nem teszteli önmagán sokszor közvetlenül a játékot. Nos, nem tartom magam matematikai zseninek, mégis egy végtelenül egyszerű magyarázatom van a feladványhoz, ami talán azokat is meggyőzi, akik elsőre kételkednek abban, hogy érdemes változtatni a játékvezető által kinyitott üres ablak után.
Ezennel megosztom ezt Mérő úrral, ha igényt tart rá.

Ha háromból kell kiválasztani egy jó ablakot, akkor 66 százalék eséllyel üres ablakot választunk. Ha ezek után megkapjuk az esélyt, hogy cseréljünk egy másik ablakra, akkor kötelességünk arra váltani, mert jókora az esélyünk, hogy egy üres ablakról mondhatunk le, egy jó eséllyel nyereményt tartalmazó ablak javára.

Mindazonáltal továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy Mérő úr messze okosabb nálam, és a cikkben leírt üzenete, vagyis a gondolatmenetek elmagyarázhatóságának nehézségéről szóló intelmei így is átjöttek. Erős a gyanúm, hogy a fenti példáról is csak azért állította, hogy nehéz elmagyarázni, hogy ezzel helyzetbe hozhassa a Bayes-tételt, és az önfejűség kontra megvilágosodás témáját.

Maradok rajongójuk,

Juhász Péter

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.