"Olvasói levelek" - Maga itt a tánctanár? - Szóba állás

  • .
  • 2009.04.16 00:00

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. április 9. Mérő László Tomcattel folytatott vitáján én is jelen voltam, és magam is rákérdeztem Mérő László véleményére a vitáról.
A nem kielégítő válasz után kifejtettem egyet nem értésem. Feltételezem, én is azok közé tartozom, akiknek a véleménye zavaró lehetett Mérő László számára. Úgy vélem, Mérő László semmit nem értett meg és semmit nem érez abból a felelősségből, amit egy ilyen, a kérésére előálló nyilvános vita jelent. E felelősség bármely vitában jelen van, mindkét vitatkozó fél oldalán, de különösen fontos a rasszizmus, antirasszizmus kérdésében.

Szerintem az antirasszistáknak - Mérőhöz hasonlóan - általában nem az a bajuk például Tomcattel, hogy nemzeti érzelmű. Ezekkel az emberekkel az a baj, miként a raszszizmussal általában, hogy nem választott tulajdonságokhoz (származás) alap nélkül és determinisztikusan társítanak más tulajdonságokat (bűnöző hajlam), s ezen elgondolás szerint korlátoznák az adott csoportba tartozók szabadságát. Sem ezt, sem az ehhez tartozó eszközöket ma a politikai rendszer nem tekinti legitimnek. Hogy rasszista csoportok mégis miért gondolják úgy, hogy ezt megtehetik, és hogyan valósítanák meg, nem aljasság, hanem egyszerűen egy másik gondolkodási rendszer logikus terméke.

Mivel a mi politikai rendszerünk alapvetően a szabadságra (mindenki egyforma szabadságára) épül, belátható, hogy a mondott eszmerendszer legitimnek tekintése veszélyezteti a jelenlegi életmódunkat, szabadságunkat. A probléma fontosságát az adja, hogy nem mondható el egyértelműen a magyar társadalomról, hogy többségében a szabadság pártján állna. Pontosabban a saját szabadsága pártján áll, és úgy véli, ezt mások szabadsága korlátozásával védheti meg.

Azzal nem lenne baj, hogy Mérő nyilvánosan beszélgetni akar egy prominens rasszistával. Ez még hasznos is lehet. Ha vitára hívunk egy rasszistát, ezzel legitim vitapartnernek tekintve őt - és eszmerendszerét is -, a felelősség abban áll, hogy, ha már nyilvánosságot biztosítunk eme eszmerendszer képviselőjének, akkor felkészülten, vitapartnerünk érvelési szokásait ismerve és azokra válasszal készülve álljunk ki.

Jelenlévőként azt kell mondanom, hogy e felelősségből semmit nem tapasztaltam, ezt Mérő teljes mértékben negligálja. Hozzá hasonlóan úgy is mondhatnám, Tomcat és ő más játékot játszottak, ám ezt csak Tomcat ismerte fel - vagy legalábbis ő használta ki az e felismerésből adódó lehetőségeket, valóban nem túl elegánsan.

Tomcat ugyanis nem hozzánk vagy Mérő Lászlóhoz beszélt. A híveinek beszélt, ami még fontosabb, a kameráknak, a blogszcénának, a világnak. Míg vitapartnere vele próbált társalogni, addig Polgár Tamás erre ügyet sem vetett, és nagyon profin használta a rendelkezésre álló nyilvánosságot. Mivel a beszélgetést rögzítették, véleményem szerint fontos szempont, hogy a hallgatók nem feltétlenül magasan kvalifikált, az egyetemi szférából származó, szofisztikált, relativizáló beszédmódot használó emberek lesznek csupán, hanem az ehhez nem szokott "hétköznapi" polgárok is. Egy banális példa: Mérő László azon megjegyzése, hogy csupán tűrhetően beszél néhány nyelvet, egy blogoldalon már úgy jött le, hogy nem értik, hogyan lehetséges, hogy valaki ennyi diplomával nem beszél idegen nyelveket. Nekem az a feltételezésem, Tomcatnél, de a táborába tartozók nagy részénél is jobban beszél angolul vagy németül - még ha értem is, hogy más nyelven megtanulni tűrhetőnél jobban szinte lehetetlen, ha az anyanyelvi szinthez viszonyítunk. De amit én így értek, azt a legtöbben úgy értik, hogy Mérő nem tud nyelveket. Nem azért, mert hülyék, hanem mert más típusú beszédhez szoktak, nem ugyanabban a kontextusban mozognak.

A neten pedig azok fogják nagyobb számban megnézni, meghallgatni a vitát, akik más kontextusban mozognak, mint Mérő vagy én. Köztük sok olyan is, aki nem elkötelezetten antirasszista vagy rasszista, hanem nem tudják, hogy mi a véleményük, de könnyen lehet, hogy a magyar társadalom nagyobbik feléhez hasonlóan egy részük legalábbis erős negatív sztereotípiákkal viseltet a kisebbségek, főleg a cigányság iránt.

Sajnálatos, hogy Mérő tanár úr pszichológiai doktorátus birtokában alapvető szociálpszichológiai ismeretek hiányáról tesz tanúbizonyságot. - Na, ez az az érveléstípus, amelyet Tomcat is használt akkor, amikor belekötött az ellenfelébe. Hiszen attól még, hogy valaki a pszichológia doktora, lehet hogy életében nem sok köze volt a szociálpszichológiához. Ezt hívják homlokzatrombolásnak, amikor nem az a célunk, hogy érveket cáfoljunk meg, hanem a vitapartnerünket tegyük hiteltelenné, nevetségessé stb. Ez bizony egy mocskos, ám annál hatásosabb eszköz. Használója hatékonyan képes a maga oldalára csábítani a bizonytalankodókat és a habozókat. Ám a homlokzatrombolásnak megvan az ellenszere. Az pedig a szisztematikus cáfolat, a racionális vita, és a vita szabályainak következetes számonkérése, az érvelési hibák bemutatása. Mérő azt a prekoncepciót fogalmazza meg, hogy "mi" vért akartunk látni. Lehet, azonban nem úgy, ahogy Tomcat vitapartnere "vérét" ontotta. Racionális érveket, cáfolatokat, vitát akartunk látni. Egy másik stílust. Nem azt, hogy valaki készséggel kiszámolja Tomcatnek, hogy az általa hozott (egyébként pontosan idézett) számai szerint a börtönben ülők hány százaléka roma, és ez hogy viszonyul a társadalombeli arányukhoz, hanem aki rámutat arra, hol a hiba magában a számításban. Ezt lehet kedvesen, aranyosan, viccesen és megalázóan is tenni. A lényeg az - és szerintem sokan ezt vártuk -, hogy ha vitára hívja Tomcatet, akkor Mérő László tegye meg ezt. Ahogyan Mérő zenész ismerőse megtette. Ebben Tomcat valóban elvérzett volna. Az elvárásainkból azonban semmi sem valósult meg. Ez nem lenne probléma, ha mindez egy sör mellett történik, de több száz ember, diktafonok, kamerák társaságában történt. Ez nem egyszerűen baj, hanem felelőtlenség.

Felelőtlenség Mérő László, felelőtlenség a szervezők és felelőtlenség a cirkuszra vágyó közönség (a magam) részéről.

Gerő Márton

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba.