"Olvasói levelek" - Maga itt a tánctanár? - Szóba állás

  • .
  • 2009. április 16.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. április 9. Mérő László Tomcattel folytatott vitáján én is jelen voltam, és magam is rákérdeztem Mérő László véleményére a vitáról.
A nem kielégítő válasz után kifejtettem egyet nem értésem. Feltételezem, én is azok közé tartozom, akiknek a véleménye zavaró lehetett Mérő László számára. Úgy vélem, Mérő László semmit nem értett meg és semmit nem érez abból a felelősségből, amit egy ilyen, a kérésére előálló nyilvános vita jelent. E felelősség bármely vitában jelen van, mindkét vitatkozó fél oldalán, de különösen fontos a rasszizmus, antirasszizmus kérdésében.

Szerintem az antirasszistáknak - Mérőhöz hasonlóan - általában nem az a bajuk például Tomcattel, hogy nemzeti érzelmű. Ezekkel az emberekkel az a baj, miként a raszszizmussal általában, hogy nem választott tulajdonságokhoz (származás) alap nélkül és determinisztikusan társítanak más tulajdonságokat (bűnöző hajlam), s ezen elgondolás szerint korlátoznák az adott csoportba tartozók szabadságát. Sem ezt, sem az ehhez tartozó eszközöket ma a politikai rendszer nem tekinti legitimnek. Hogy rasszista csoportok mégis miért gondolják úgy, hogy ezt megtehetik, és hogyan valósítanák meg, nem aljasság, hanem egyszerűen egy másik gondolkodási rendszer logikus terméke.

Mivel a mi politikai rendszerünk alapvetően a szabadságra (mindenki egyforma szabadságára) épül, belátható, hogy a mondott eszmerendszer legitimnek tekintése veszélyezteti a jelenlegi életmódunkat, szabadságunkat. A probléma fontosságát az adja, hogy nem mondható el egyértelműen a magyar társadalomról, hogy többségében a szabadság pártján állna. Pontosabban a saját szabadsága pártján áll, és úgy véli, ezt mások szabadsága korlátozásával védheti meg.

Azzal nem lenne baj, hogy Mérő nyilvánosan beszélgetni akar egy prominens rasszistával. Ez még hasznos is lehet. Ha vitára hívunk egy rasszistát, ezzel legitim vitapartnernek tekintve őt - és eszmerendszerét is -, a felelősség abban áll, hogy, ha már nyilvánosságot biztosítunk eme eszmerendszer képviselőjének, akkor felkészülten, vitapartnerünk érvelési szokásait ismerve és azokra válasszal készülve álljunk ki.

Jelenlévőként azt kell mondanom, hogy e felelősségből semmit nem tapasztaltam, ezt Mérő teljes mértékben negligálja. Hozzá hasonlóan úgy is mondhatnám, Tomcat és ő más játékot játszottak, ám ezt csak Tomcat ismerte fel - vagy legalábbis ő használta ki az e felismerésből adódó lehetőségeket, valóban nem túl elegánsan.

Tomcat ugyanis nem hozzánk vagy Mérő Lászlóhoz beszélt. A híveinek beszélt, ami még fontosabb, a kameráknak, a blogszcénának, a világnak. Míg vitapartnere vele próbált társalogni, addig Polgár Tamás erre ügyet sem vetett, és nagyon profin használta a rendelkezésre álló nyilvánosságot. Mivel a beszélgetést rögzítették, véleményem szerint fontos szempont, hogy a hallgatók nem feltétlenül magasan kvalifikált, az egyetemi szférából származó, szofisztikált, relativizáló beszédmódot használó emberek lesznek csupán, hanem az ehhez nem szokott "hétköznapi" polgárok is. Egy banális példa: Mérő László azon megjegyzése, hogy csupán tűrhetően beszél néhány nyelvet, egy blogoldalon már úgy jött le, hogy nem értik, hogyan lehetséges, hogy valaki ennyi diplomával nem beszél idegen nyelveket. Nekem az a feltételezésem, Tomcatnél, de a táborába tartozók nagy részénél is jobban beszél angolul vagy németül - még ha értem is, hogy más nyelven megtanulni tűrhetőnél jobban szinte lehetetlen, ha az anyanyelvi szinthez viszonyítunk. De amit én így értek, azt a legtöbben úgy értik, hogy Mérő nem tud nyelveket. Nem azért, mert hülyék, hanem mert más típusú beszédhez szoktak, nem ugyanabban a kontextusban mozognak.

A neten pedig azok fogják nagyobb számban megnézni, meghallgatni a vitát, akik más kontextusban mozognak, mint Mérő vagy én. Köztük sok olyan is, aki nem elkötelezetten antirasszista vagy rasszista, hanem nem tudják, hogy mi a véleményük, de könnyen lehet, hogy a magyar társadalom nagyobbik feléhez hasonlóan egy részük legalábbis erős negatív sztereotípiákkal viseltet a kisebbségek, főleg a cigányság iránt.

Sajnálatos, hogy Mérő tanár úr pszichológiai doktorátus birtokában alapvető szociálpszichológiai ismeretek hiányáról tesz tanúbizonyságot. - Na, ez az az érveléstípus, amelyet Tomcat is használt akkor, amikor belekötött az ellenfelébe. Hiszen attól még, hogy valaki a pszichológia doktora, lehet hogy életében nem sok köze volt a szociálpszichológiához. Ezt hívják homlokzatrombolásnak, amikor nem az a célunk, hogy érveket cáfoljunk meg, hanem a vitapartnerünket tegyük hiteltelenné, nevetségessé stb. Ez bizony egy mocskos, ám annál hatásosabb eszköz. Használója hatékonyan képes a maga oldalára csábítani a bizonytalankodókat és a habozókat. Ám a homlokzatrombolásnak megvan az ellenszere. Az pedig a szisztematikus cáfolat, a racionális vita, és a vita szabályainak következetes számonkérése, az érvelési hibák bemutatása. Mérő azt a prekoncepciót fogalmazza meg, hogy "mi" vért akartunk látni. Lehet, azonban nem úgy, ahogy Tomcat vitapartnere "vérét" ontotta. Racionális érveket, cáfolatokat, vitát akartunk látni. Egy másik stílust. Nem azt, hogy valaki készséggel kiszámolja Tomcatnek, hogy az általa hozott (egyébként pontosan idézett) számai szerint a börtönben ülők hány százaléka roma, és ez hogy viszonyul a társadalombeli arányukhoz, hanem aki rámutat arra, hol a hiba magában a számításban. Ezt lehet kedvesen, aranyosan, viccesen és megalázóan is tenni. A lényeg az - és szerintem sokan ezt vártuk -, hogy ha vitára hívja Tomcatet, akkor Mérő László tegye meg ezt. Ahogyan Mérő zenész ismerőse megtette. Ebben Tomcat valóban elvérzett volna. Az elvárásainkból azonban semmi sem valósult meg. Ez nem lenne probléma, ha mindez egy sör mellett történik, de több száz ember, diktafonok, kamerák társaságában történt. Ez nem egyszerűen baj, hanem felelőtlenség.

Felelőtlenség Mérő László, felelőtlenség a szervezők és felelőtlenség a cirkuszra vágyó közönség (a magam) részéről.

Gerő Márton

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.