"Olvasói levelek" - Nem apácagárda

  • .
  • 2009. június 25.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2009. május 21. Üldözés vagy előzés? Bulvárlapjaink előszeretettel sokkolják a közvéleményt kiszínezett bűncselekmények részleteivel, egyes politikusok pedig népszerűség-javító szólamként gondolják használni az állampolgári biztonságérzet - helyenként tényleg tragikus - állapotára vonatkozó megállapításaikat.
Talán éppen ezért tekinthető üdítő kivételnek Bányai György írása, mely áttekinti az önkormányzatok rendészeti vonatkozású elképzeléseit, tapogatódzásait.

Szakmai tény, hogy a bűnüldözés és a bűnmegelőzés két, teljesen elkülönült szakma, melyek eltérő felkészültséget, technikai és intézményi feltételrendszert igényelnek. A két fogalmat még a mindkettőben szereplő "bűn" sem köti össze, vagy csak nagyon sok áttételen keresztül. Márpedig megfelelő színvonalú bűnmegelőzés esetén a bűnüldözésre, a bíróságokra, a büntetés-végrehajtásra kevesebb teher hárulna. Ugyanakkor a bűnüldözéssel azonos szervezetben kezelt bűnmegelőzés presztízse - mivel nem "hoz" a rendőrségi statisztikákban eredményt - fokozatosan romlott, az erre tervezett erőforrások jobbára mindöszsze a bűnüldözésre átirányítható tartalékokat jelentik.

A bűnmegelőzés legfőbb eszközrendszerével ugyanis nem a rendőrség, hanem az önkormányzatok rendelkeznek. Amikor valaki a rendőrség látókörébe kerül, az már feltételezett bűnelkövető, tehát e ponton megelőzésről csak igen korlátozott mértékben beszélhetünk. A bűnmegelőzésnek - sarkítva - éppen azt kell elérnie, hogy a kisebb közösségellenes magatartás, a szabálysértés ne maradjon a közösség részéről szó nélkül, a hibák ne válhassanak sorozatossá, ne legyen ezekből jogilag büntetendő cselekedet, azaz bűn. Még azon szakértők többsége is, akik az önkormányzati rendőrség létjogosultsága mellett érvelnek, figyelmen kívül hagynak egy fontos tényezőt: az önkormányzati kezelésű oktatási, egészségügyi, családsegítő, gyermekjóléti, valamint foglalkoztatási intézmények, továbbá a lakásügyi és segélyezési ügyekkel foglalkozó önkormányzati szervezetek munkatársait. Tehát a bűnmegelőzés jelenlegi szervezeti helyén (a rendőrségen) nincs meg a tevékenységhez szükséges információ, ahol pedig ez elérhető (az önkormányzatoknál), ott a rendészeti jogosítványok hiányoznak.

Pár évvel ezelőtt lehetőségem volt az egyik budapesti kerület önkormányzati rendészetének alapjait kidolgozni, és a gyakorlatban megvalósítani. Azok a szakemberek adták a legtöbb segítséget, akik megbeszéléseinken világossá tették: napi munkájuk során szinte naptári pontossággal képesek előre jelezni, hogy "ügyfélkörük" közül ki és mikor fog a rendőrség látókörébe kerülni.

Akkor miért nem lépnek időben? Mert hiányzik ehhez a szükséges eszközrendszer. Csinálhatnak ezekből az ún. "kis" ügyekből rendőrségi ügyet, de ezzel sokszor több a kár, mint a haszon. Részben azért, mert a rendőrség eszközei jórészt bűnüldözési jellegűek, és emiatt hatáskör hiányában visszadobják az ügyet, aminek a vétkes felé rossz üzenete van. Egy másik megoldás, hogy szabálysértési ügyként kezelik, de a szakemberek, ismerve az érintetteket, pontosan tudják, hogy a kirótt bírságnak mi lesz a sorsa.

Aki egy kicsit is megfigyeli a lakókörnyezete utcái életét, gyorsan felfedezi annak jól kiszámítható ritmusát, lüktetését, és érzékeli a rendkívüli, ún. "atipikus" helyzeteket, magatartásokat. Ez kisebb településeken, jobban lehatárolható lakókörzetekben érzékletesebben, de egy városi környezetben is jól megfigyelhető. Az utca életének említett ritmusát, s ennek átmeneti megváltozásának jeleit csak azok érzékelik, akik az ottani lakókkal személyes kapcsolatokat tudtak kialakítani; járőrözés közben elbeszélgetnek a helyiekkel, pontosan tudják, hogy várhatóan mikor mi fog történni, és ha valami nem akkor, nem úgy történik, arra felfigyelnek, jelzést adnak, utánajárnak az okoknak.

Világos, hogy a rekkenő nyári melegben a flaszteren órákon át "kolbászolni" nem akkora élmény, mint egy légkondicionált rendőrkocsiban "letudni" a járőrútvonalat. És az még a jobbik eset, ha erre van a rendőrségnek kapacitása - az esetek többségében ugyanis nincs. Budapesti kerületi és városi rendőrkapitányokkal tartott konzultáción, mintegy 5 perc alatt pontosan 18 olyan esetet (számoltam!) soroltak fel a rendőri vezetők, amikor egyszerűen nem volt más választásuk, mint az, hogy a közterületi rendőri állományt az utcai járőrözésről más feladatra irányítsák. És egyik sem volt olyan, ami bármelyik nap ne fordulhatna elő.

Az önkormányzatok többsége nagyon hamar felismerte az általa képviselt lakosok biztonságérzetének fontosságát, ráadásul az emberek a közterület biztonságát, a nem megfelelő magatartású személyek kiszűrését nem is elsősorban a rendőrségtől, hanem éppen az önkormányzattól kérik számon. Mit tesz ilyen esetben egy önkormányzat? Odahívja a közmeghallgatásra a rendőrkapitányt, aki elmondja, hogy az adott lakókörnyezet biztonsági helyzete ehhez és ehhez a városhoz, kerülethez képest milyen jó. Idézi a bűnügyi és a nyomozás-eredményességi statisztikákat, vázolja, hogy milyen technikai és személyi (s ezek fényében anyagi) feltételek hiányoznak (amihez az önkormányzattól kéri a segítséget), és lezárja azzal, hogy a jövőben még jobban fog törekedni arra, hogy több rendőr legyen az utcán.

Ezután az önkormányzat elfogad egy határozatot, amiben ismét biztosít valamilyen forrást a helyi rendőrkapitányságnak, jobb esetben meghatározza, hogy ezért a támogatásért több rendőrt akar látni az utcán.

Világos, hogy ezzel az évről évre ismétlődő forgatókönyvvel pusztán azt érik el, hogy a helyi sajtóban publikálhatják erőfeszítéseiket a közbiztonság javítása érdekében. Négyévenként az éves támogatásokat összeadva jól kommunikálható, hogy mi mindent tett az ott élők biztonságáért - de mindezek a bűnmegelőzés tekintetében lényeges áttörést nem eredményeznek.

Egyes önkormányzatok ennél tovább léptek; irtózatos nehézségekkel és küzdelmekkel létrehoztak városőrség/kerületőrség néven önálló szervezeteket.

Az egyik fővárosi kerület önkormányzata pár évvel ezelőtt odáig fejlesztette saját rendészetét, hogy az egyébként párosával járőröző rendőröket és közterület-felügyelőket szétválasztotta, és melléjük egy-egy kerületőrt vezényelt. Már pusztán ezzel a lépéssel meg tudta sokszorozni az utcákon a rendészeti jelenlétet, aminek az utcák biztonsága szempontjából már 1-2 hónap elteltével - a kerületi lakosok visszajelzése szerint - érzékelhető volt a kedvező hatása.

A kerület emellett a rendőrségi támogatást a közterületen szolgálatot teljesítő rendőrök óraszámához kötötte - ezzel a módszerrel a támogatáshoz kötött rendőrségi "pluszteljesítmény" ellenőrizhetővé is vált. Hamarosan nyilvánvaló is lett a jelentős érdeksérelem, a kísérlet pár hónap után abba is maradt.

Az önkormányzati rendészet ügye pusztán politikai akarat kérdése. Nagy kár, hogy ezeket az elképzeléseket kidolgozó és részben megvalósító polgármesterek többségének éppen a saját - rendőrállam-fóbiával küszködő - pártjukat nem sikerült mindeddig meggyőzni céljaik helyességéről.

Fekete Antal

biztonsági szakértő

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.