"Olvasói levelek" - Ha jön az álom

  • .
  • 2010. március 25.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. február 25. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
március 11.

Válasz Domány Andrásnak

Elsősorban fontosnak tartom közölni, hogy a szövegemben nem szerepel a Domány András által - interpretációként? fiktív vendégszövegként? idézetként? - idézőjelek között leírt "olyan villából jár politizálni, amelyet egy zsidótól vettek el" - kitétel. Amennyiben interpretáció, úgy téves, ha meg szándéktulajdonítás, úgy is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem volt lakásreprivatizáció, Gyurcsány Ferenc villájával kapcsolatos megjegyzésem nem is ebből az irányból közelítette meg a kérdést. Makacsul és némiképp ódivatúan hiszek abban, hogy a politikusoknak van a mindennapi politizáláson túlmutató pedagógiai feladata: nem szavaznak meg halálbüntetést, nem uszítanak egy etnikai közösség ellen; egyes problémákhoz ún. etikai viszonyulást mutatnak. Ebben a véleményemben vajmi kevéssé befolyásol az, hogy Orbán Viktor mit mondott tizenkilenc évvel ezelőtt egy parlamenti vitában, amelyből a kitűnő újságíró hoszszan idéz.

És természetesen azt sem várom el, hogy valaki a jövendőbelijével való első randin tulajdoni lapok után kérdezősködjön. Azonban azt igen, hogy a házának a borzasztó 20. századi magyar történelemmel erősen kapcsolatban lévő históriájához valamiképpen viszonyuljon, amikor az kiderül. És nemcsak azért, mert szereti magát a szélsőségek elleni harc apostolának feltüntetni. A volt miniszterelnök azonban még egy olyan, szerintem téves álláspontot is elmulasztott kifejteni, mint Domány Andrásé.

A "mindenki a máséban lakik" (exkurzus: a "mindenki" matematikailag sem lehet egyenlő a "százezrek laknak mástól elvett lakásban" alanyával - ez a maszatolás) pontosan annak az analógiás gondolkodásnak a terméke, amely "a nekik is lehet", "ők is így csinálták" (figyelem: fiktív vendégszöveg!) mentén Magyarországot a ma látható erkölcsi-politikai helyzetbe juttatta. Jobb- és baloldalon egyaránt.

Hogy ne nézzünk túl messzire: Ausztriában a döblingi Präsidentenvilla említésekor számtalanszor felbukkant az osztrák sajtóban az a megjegyzés, hogy mondott házat a nácik árjásították - annak ellenére, hogy az épületet 1951-ben a tulajdonosok a visszaadás után végül eladták az osztrák államnak. Heinz Fischer mostani szövetségi elnök pedig már be sem költözött, és a villát néhány hónapja lerombolták. Ez is egy módja a viszonyulásnak: a tudatosítás. A "mindenki ezt tette": nem az. Az elkenés.

Ablonczy Balázs

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.