"Olvasói levelek" - Ha jön az álom

  • .
  • 2010. március 25.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. február 25. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
március 11.

Válasz Domány Andrásnak

Elsősorban fontosnak tartom közölni, hogy a szövegemben nem szerepel a Domány András által - interpretációként? fiktív vendégszövegként? idézetként? - idézőjelek között leírt "olyan villából jár politizálni, amelyet egy zsidótól vettek el" - kitétel. Amennyiben interpretáció, úgy téves, ha meg szándéktulajdonítás, úgy is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem volt lakásreprivatizáció, Gyurcsány Ferenc villájával kapcsolatos megjegyzésem nem is ebből az irányból közelítette meg a kérdést. Makacsul és némiképp ódivatúan hiszek abban, hogy a politikusoknak van a mindennapi politizáláson túlmutató pedagógiai feladata: nem szavaznak meg halálbüntetést, nem uszítanak egy etnikai közösség ellen; egyes problémákhoz ún. etikai viszonyulást mutatnak. Ebben a véleményemben vajmi kevéssé befolyásol az, hogy Orbán Viktor mit mondott tizenkilenc évvel ezelőtt egy parlamenti vitában, amelyből a kitűnő újságíró hoszszan idéz.

És természetesen azt sem várom el, hogy valaki a jövendőbelijével való első randin tulajdoni lapok után kérdezősködjön. Azonban azt igen, hogy a házának a borzasztó 20. századi magyar történelemmel erősen kapcsolatban lévő históriájához valamiképpen viszonyuljon, amikor az kiderül. És nemcsak azért, mert szereti magát a szélsőségek elleni harc apostolának feltüntetni. A volt miniszterelnök azonban még egy olyan, szerintem téves álláspontot is elmulasztott kifejteni, mint Domány Andrásé.

A "mindenki a máséban lakik" (exkurzus: a "mindenki" matematikailag sem lehet egyenlő a "százezrek laknak mástól elvett lakásban" alanyával - ez a maszatolás) pontosan annak az analógiás gondolkodásnak a terméke, amely "a nekik is lehet", "ők is így csinálták" (figyelem: fiktív vendégszöveg!) mentén Magyarországot a ma látható erkölcsi-politikai helyzetbe juttatta. Jobb- és baloldalon egyaránt.

Hogy ne nézzünk túl messzire: Ausztriában a döblingi Präsidentenvilla említésekor számtalanszor felbukkant az osztrák sajtóban az a megjegyzés, hogy mondott házat a nácik árjásították - annak ellenére, hogy az épületet 1951-ben a tulajdonosok a visszaadás után végül eladták az osztrák államnak. Heinz Fischer mostani szövetségi elnök pedig már be sem költözött, és a villát néhány hónapja lerombolták. Ez is egy módja a viszonyulásnak: a tudatosítás. A "mindenki ezt tette": nem az. Az elkenés.

Ablonczy Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.