"Olvasói levelek" - Ha jön az álom

  • .
  • 2010. március 25.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. február 25. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
március 11.

Válasz Domány Andrásnak

Elsősorban fontosnak tartom közölni, hogy a szövegemben nem szerepel a Domány András által - interpretációként? fiktív vendégszövegként? idézetként? - idézőjelek között leírt "olyan villából jár politizálni, amelyet egy zsidótól vettek el" - kitétel. Amennyiben interpretáció, úgy téves, ha meg szándéktulajdonítás, úgy is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem volt lakásreprivatizáció, Gyurcsány Ferenc villájával kapcsolatos megjegyzésem nem is ebből az irányból közelítette meg a kérdést. Makacsul és némiképp ódivatúan hiszek abban, hogy a politikusoknak van a mindennapi politizáláson túlmutató pedagógiai feladata: nem szavaznak meg halálbüntetést, nem uszítanak egy etnikai közösség ellen; egyes problémákhoz ún. etikai viszonyulást mutatnak. Ebben a véleményemben vajmi kevéssé befolyásol az, hogy Orbán Viktor mit mondott tizenkilenc évvel ezelőtt egy parlamenti vitában, amelyből a kitűnő újságíró hoszszan idéz.

És természetesen azt sem várom el, hogy valaki a jövendőbelijével való első randin tulajdoni lapok után kérdezősködjön. Azonban azt igen, hogy a házának a borzasztó 20. századi magyar történelemmel erősen kapcsolatban lévő históriájához valamiképpen viszonyuljon, amikor az kiderül. És nemcsak azért, mert szereti magát a szélsőségek elleni harc apostolának feltüntetni. A volt miniszterelnök azonban még egy olyan, szerintem téves álláspontot is elmulasztott kifejteni, mint Domány Andrásé.

A "mindenki a máséban lakik" (exkurzus: a "mindenki" matematikailag sem lehet egyenlő a "százezrek laknak mástól elvett lakásban" alanyával - ez a maszatolás) pontosan annak az analógiás gondolkodásnak a terméke, amely "a nekik is lehet", "ők is így csinálták" (figyelem: fiktív vendégszöveg!) mentén Magyarországot a ma látható erkölcsi-politikai helyzetbe juttatta. Jobb- és baloldalon egyaránt.

Hogy ne nézzünk túl messzire: Ausztriában a döblingi Präsidentenvilla említésekor számtalanszor felbukkant az osztrák sajtóban az a megjegyzés, hogy mondott házat a nácik árjásították - annak ellenére, hogy az épületet 1951-ben a tulajdonosok a visszaadás után végül eladták az osztrák államnak. Heinz Fischer mostani szövetségi elnök pedig már be sem költözött, és a villát néhány hónapja lerombolták. Ez is egy módja a viszonyulásnak: a tudatosítás. A "mindenki ezt tette": nem az. Az elkenés.

Ablonczy Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.