"Olvasói levelek" - Ha jön az álom

  • .
  • 2010. március 25.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2010. február 25. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
március 11.

Válasz Domány Andrásnak

Elsősorban fontosnak tartom közölni, hogy a szövegemben nem szerepel a Domány András által - interpretációként? fiktív vendégszövegként? idézetként? - idézőjelek között leírt "olyan villából jár politizálni, amelyet egy zsidótól vettek el" - kitétel. Amennyiben interpretáció, úgy téves, ha meg szándéktulajdonítás, úgy is.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Magyarországon nem volt lakásreprivatizáció, Gyurcsány Ferenc villájával kapcsolatos megjegyzésem nem is ebből az irányból közelítette meg a kérdést. Makacsul és némiképp ódivatúan hiszek abban, hogy a politikusoknak van a mindennapi politizáláson túlmutató pedagógiai feladata: nem szavaznak meg halálbüntetést, nem uszítanak egy etnikai közösség ellen; egyes problémákhoz ún. etikai viszonyulást mutatnak. Ebben a véleményemben vajmi kevéssé befolyásol az, hogy Orbán Viktor mit mondott tizenkilenc évvel ezelőtt egy parlamenti vitában, amelyből a kitűnő újságíró hoszszan idéz.

És természetesen azt sem várom el, hogy valaki a jövendőbelijével való első randin tulajdoni lapok után kérdezősködjön. Azonban azt igen, hogy a házának a borzasztó 20. századi magyar történelemmel erősen kapcsolatban lévő históriájához valamiképpen viszonyuljon, amikor az kiderül. És nemcsak azért, mert szereti magát a szélsőségek elleni harc apostolának feltüntetni. A volt miniszterelnök azonban még egy olyan, szerintem téves álláspontot is elmulasztott kifejteni, mint Domány Andrásé.

A "mindenki a máséban lakik" (exkurzus: a "mindenki" matematikailag sem lehet egyenlő a "százezrek laknak mástól elvett lakásban" alanyával - ez a maszatolás) pontosan annak az analógiás gondolkodásnak a terméke, amely "a nekik is lehet", "ők is így csinálták" (figyelem: fiktív vendégszöveg!) mentén Magyarországot a ma látható erkölcsi-politikai helyzetbe juttatta. Jobb- és baloldalon egyaránt.

Hogy ne nézzünk túl messzire: Ausztriában a döblingi Präsidentenvilla említésekor számtalanszor felbukkant az osztrák sajtóban az a megjegyzés, hogy mondott házat a nácik árjásították - annak ellenére, hogy az épületet 1951-ben a tulajdonosok a visszaadás után végül eladták az osztrák államnak. Heinz Fischer mostani szövetségi elnök pedig már be sem költözött, és a villát néhány hónapja lerombolták. Ez is egy módja a viszonyulásnak: a tudatosítás. A "mindenki ezt tette": nem az. Az elkenés.

Ablonczy Balázs

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.