"Olvasói levelek" - "Ez egy macska-egér játék"

  • .
  • 2008. május 22.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. május 1. Nagyon érdekesnek és jónak tartom a Soros Györggyel és Jaksity Györggyel készült interjút.
Az ott elhangzottakkal teljesen egyetértek. Amit még egy érdekes kérdésnek gondolok, és aminek kapcsán kíváncsi lennék az e területen dolgozók véleményére, a következő probléma. Az elmúlt 20-25 év gazdasági válságai során (Mexikó, japán ingatlanválság, távol-keleti pü-i válság és most a jelzálogpiaci válság) a befektetési bankokat és hedge fundokat végül is mindig kihúzták a bajból a jegybankok és az IMF, bár vesztettek sok pénzt, de a pénzügyi szabályozók a még nagyobb válság elkerülése érdekében - egyébként helyesen - pénzt pumpáltak a gazdaságba - az adófizetők pénzét. Tehát a válság költségeit nem annak okozói, hanem az adófizetők - az állampolgárok és a jóhiszemű vállalatok fizették és fizetik meg.

Szerintema legfontosabb az lenne, hogy ezeket a költségeket ezekre a befektetési bankokra és hedge fundokra testáljuk - erre jó megoldás lehetne egy pénzügyi adó, amit globálisan kellene megállapítani, mivel a nemzetállami szintet rég megtanulták e cégek "kicselezni".

Egy ilyen adó abból a szempontból is védhető lenne, hogy a pénzügyi, "virtuális" gazdaság rég elszakadt a reálgazdaságtól, és egyre nehezebbé teszi a reálgazdaság finanszírozását. Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy a reálgazdaságban sokkal kiforrottabbak a szabályozók, lassabbak az innovációk ennek kikerülésére és a reálgazdasági folyamatok is lassabbak, mint a globalizáció és az informatikai és a telekommunikációs forradalom hatására igen gyors pénzügyi piacok esetében. Ezért a pénzügyi piacok megadóztatása csökkentené ennek profitját, a reálgazdaság felé terelhetné egy részben a befektetéseket és az így létrejövő pénzügyi tartalékot lehetne a pénzügyi válságok felszámolására fordítani.

Tisztelettel,

Bucsky Péter közgazdász

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.