"Olvasói levelek" - "Ez egy macska-egér játék"

  • .
  • 2008. május 22.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. május 1. Nagyon érdekesnek és jónak tartom a Soros Györggyel és Jaksity Györggyel készült interjút.
Az ott elhangzottakkal teljesen egyetértek. Amit még egy érdekes kérdésnek gondolok, és aminek kapcsán kíváncsi lennék az e területen dolgozók véleményére, a következő probléma. Az elmúlt 20-25 év gazdasági válságai során (Mexikó, japán ingatlanválság, távol-keleti pü-i válság és most a jelzálogpiaci válság) a befektetési bankokat és hedge fundokat végül is mindig kihúzták a bajból a jegybankok és az IMF, bár vesztettek sok pénzt, de a pénzügyi szabályozók a még nagyobb válság elkerülése érdekében - egyébként helyesen - pénzt pumpáltak a gazdaságba - az adófizetők pénzét. Tehát a válság költségeit nem annak okozói, hanem az adófizetők - az állampolgárok és a jóhiszemű vállalatok fizették és fizetik meg.

Szerintema legfontosabb az lenne, hogy ezeket a költségeket ezekre a befektetési bankokra és hedge fundokra testáljuk - erre jó megoldás lehetne egy pénzügyi adó, amit globálisan kellene megállapítani, mivel a nemzetállami szintet rég megtanulták e cégek "kicselezni".

Egy ilyen adó abból a szempontból is védhető lenne, hogy a pénzügyi, "virtuális" gazdaság rég elszakadt a reálgazdaságtól, és egyre nehezebbé teszi a reálgazdaság finanszírozását. Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy a reálgazdaságban sokkal kiforrottabbak a szabályozók, lassabbak az innovációk ennek kikerülésére és a reálgazdasági folyamatok is lassabbak, mint a globalizáció és az informatikai és a telekommunikációs forradalom hatására igen gyors pénzügyi piacok esetében. Ezért a pénzügyi piacok megadóztatása csökkentené ennek profitját, a reálgazdaság felé terelhetné egy részben a befektetéseket és az így létrejövő pénzügyi tartalékot lehetne a pénzügyi válságok felszámolására fordítani.

Tisztelettel,

Bucsky Péter közgazdász

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.