"Olvasói levelek" - "Ez egy macska-egér játék"

  • .
  • 2008. május 22.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. május 1. Nagyon érdekesnek és jónak tartom a Soros Györggyel és Jaksity Györggyel készült interjút.
Az ott elhangzottakkal teljesen egyetértek. Amit még egy érdekes kérdésnek gondolok, és aminek kapcsán kíváncsi lennék az e területen dolgozók véleményére, a következő probléma. Az elmúlt 20-25 év gazdasági válságai során (Mexikó, japán ingatlanválság, távol-keleti pü-i válság és most a jelzálogpiaci válság) a befektetési bankokat és hedge fundokat végül is mindig kihúzták a bajból a jegybankok és az IMF, bár vesztettek sok pénzt, de a pénzügyi szabályozók a még nagyobb válság elkerülése érdekében - egyébként helyesen - pénzt pumpáltak a gazdaságba - az adófizetők pénzét. Tehát a válság költségeit nem annak okozói, hanem az adófizetők - az állampolgárok és a jóhiszemű vállalatok fizették és fizetik meg.

Szerintema legfontosabb az lenne, hogy ezeket a költségeket ezekre a befektetési bankokra és hedge fundokra testáljuk - erre jó megoldás lehetne egy pénzügyi adó, amit globálisan kellene megállapítani, mivel a nemzetállami szintet rég megtanulták e cégek "kicselezni".

Egy ilyen adó abból a szempontból is védhető lenne, hogy a pénzügyi, "virtuális" gazdaság rég elszakadt a reálgazdaságtól, és egyre nehezebbé teszi a reálgazdaság finanszírozását. Ennek egyik oka véleményem szerint az, hogy a reálgazdaságban sokkal kiforrottabbak a szabályozók, lassabbak az innovációk ennek kikerülésére és a reálgazdasági folyamatok is lassabbak, mint a globalizáció és az informatikai és a telekommunikációs forradalom hatására igen gyors pénzügyi piacok esetében. Ezért a pénzügyi piacok megadóztatása csökkentené ennek profitját, a reálgazdaság felé terelhetné egy részben a befektetéseket és az így létrejövő pénzügyi tartalékot lehetne a pénzügyi válságok felszámolására fordítani.

Tisztelettel,

Bucsky Péter közgazdász

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.