Róna Péter reagál Felcsuti írására, és viszont

  • 2013. február 6.

Olvasói levelek

Felcsuti Péter tegnapi blogbejegyzésében kritizálta Róna Péter közgazdászt. Közöljük Róna Péter levelét és Felcsuti Péter arra adott válaszát.

 


Róna Péter levele:

Felcsuti Péter három állítást rögzít (az eredeti cikk itt), ami közül egyik sem igaz.

Első állítás:

„A helyzet az, hogy nevezett úr (ez én vagyok) szakmai előélete alapján úgynevezett befektetési bankárnak nevezhető, ami feltétlenül tiszteletre méltó foglalatosság, de történetesen meglehetősen más ismereteket tételez fel, mint a kereskedelmi bankári szakma.”

Ezzel szemben:

1985–91 között a New York-i székhelyű  IBJ Schroder Bank & Trust Company vezérigazgatója voltam. A bank az amerikai Federal Reserve System tagja volt, és mint olyan, teljes körű kereskedelmi banki tevékenységet végzett. Felcsuti állítását nehéz jóhiszemű tévedésként venni, hiszen 1990-ben mint a bank vezérigazgatója folytattam hivatalos tárgyalást vele, mint a Magyar Nemzeti Bank tisztviselőjével és Barta Ferenccel, az MNB akkori elnökével.

1980–85 között a bank kockázatkezelő és hitelbíráló testületének voltam az elnöke.

Második  állítás:

Felcsuti szerint azt állítom, hogy a devizahitel azért nem hitel, mert az adós nem tudja a hitelszerződés aláírásakor, hogy mennyit kell majd az esedékességkor visszafizetni.” Cáfolata szerint „a magyar állam, a magyar vállalatok sokasága mind felvesznek devizában hiteleket anélkül, hogy tudnák, esedékességkor hány forintot kell adniuk a törlesztőrészhez szükséges deviza megvásárolásáért:”

Ezzel szemben:

Azt állítom, hogy a magyar polgári törvénykönyv 523. (1) bekezdése szerint – amely teljes mértékben megfelel a hitel nemzetközi gyakorlatban használt fogalmának – azt írja elő, hogy „Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.”  A magyar „devizaalapú hitel” adósa a „meghatározott pénzösszeget” forintban kapja – ez a „kölcsön összege” –, de nem ezt az összeget kell az adósnak „visszafizetni”, hanem egy más, a svájci frank árfolyammozgása alapján a bank által egyoldalúan kiszámított összeget. A devizaalapú hitel adósa tehát, ellentétben a Felcsuti által felhozott példával, nem kapott svájci frankot, svájci frank fölött sohasem rendelkezett, és ráadásul nincs joga a hitelt svájci frankban törleszteni. Felcsuti devizaadósa devizában, „meghatározott pénzösszegben” kapja a kölcsönt, és ugyanabban a meghatározott pénzösszegben fizeti azt vissza, így a szerkezet meg is felel a törvényben foglaltaknak. De a magyar „devizaalapú” adós – nem véletlen, hogy nem devizaadósnak, hanem devizaalapú adósnak nevezték őt el Felcsutiék – nem azt az összeget fizeti vissza, amit kapott.

Felcsuti kamatra vonatkozó állítását dr. Barabás a Facebookon közzétett hozzászólásában maradéktalanul cáfolta. Cáfolatával egyetértek.

Felcsuti minősítését – ellentétben Felcsuti ez irányú velem szemben tanúsított szorgalmával – az olvasókra bízom.

 

 


Felcsuti Péter viszontválasza:

1. A Schroeders bankház tudomásom szerint úgynevezett wholesale (nagybani), azaz befektetési bank, amelyik nem foglalkozik lakossági ügyfelekkel. Róna úrral valóban találkoztam 1989-ben, amikor egy kifejezetten befektetési banki elgondolással (ami aztán magyar vállalatok privatizálásával foglalkozó,  I. Magyar Befektetési Alapként híresült el) kereste meg az MNB-t, illetve annak elnökét. Meglehet, tévedek Róna úr szakmai curriculumának fontos részleteiben, ám ha kereskedelmi bankárnak (is) tartja magát, a helyzet – az ő szempontjából – kifejezetten siralmas.

2. Az ügyfelek nem vitatható módon devizahitelt kaptak (hitelszámlájukat a bank devizában vezeti, a bank a hitelt saját forrásai között devizában refinanszírozza), amit – ennek a terméknek az esetében – általuk tudott és elfogadott módon forintban vettek igénybe (például ingatlanvásárlásra, de szabad felhasználásra is). A törlesztés valóban forintból kiindulva történik (a mindenkori árfolyamon), mert az ügyfelek 99,9%-ának nincs svájci frankja. Ezért, ha úgy tetszik, a bankoknak kényelmes volt ezt a verziót kifejleszteni. Az érintett ügyfelek (0,1%) esetében  a bankok valóban nem tagadhatják, tagadhatnák meg, ha ezek az ügyfelek közvetlenül svájci frankban akarnak törleszteni. Tegyük hozzá, hogy ezek az ügyfelek ad absurdum megtehették volna, hogy svájci frankjukat átváltják forintra, amit a bank visszavált svájci frankra, és végrehajtja a törlesztést. Ez nyilván költséges meg nehézkes is, de a lényeg mégiscsak az, hogy mitől válik az ilyen költséges, nehézkes stb. devizahitel „nem hitellé”.  Legfeljebb fogyasztóvédelmi/kártérítési kérdést lehet belőle csinálni.

Róna úr érvelésének központi eleme, nekem úgy tűnik, „a bank által egyoldalúan kiszámított összeg” kifejezés, amivel azt sugallja, hogy a bank tetszőleges árfolyamot alkalmazhat a törlesztőrészlet kiszámítása során. Ezt  a vádat azonban a PSZÁF – többek között az én kérésemre is – annak idején kivizsgálta az érintett bankoknál, és egyetlen esetben sem hozott elmarasztaló döntést. Magyarán szó sincs arról, hogy a bankok tetszőleges árfolyamot alkalmazhatnának. Ráadásul a PSZÁF – számomra egyébként nagyon is vitatható módon – 2010-ben azt is megtiltotta, hogy a bankok ilyen esetekben vételi és eladási árfolyamot alkalmazzanak, ami minden realitástól megfosztja Róna úr érvelését, hiszen a bankok immáron csak saját (vagy az MNB) középárfolyamát használhatják a törlesztőrészletek kiszámításához.

Megjegyzem, én soha nem neveztem az adósokat devizaalapúaknak, éppen ellenkezőleg, mindig is devizahitelekről, devizaadósokról beszéltem.

Továbbra is marad tehát a kérdés, miért nem hitel a devizahitel?

Sajnos nem leltem fel dr. Barabás írását, így nem tudom, mivel ért egyet Róna úr.

Figyelmébe ajánljuk

Mindent megértve

  • - minek -

Sok tekintetben szabálytalan Beth Gibbons élete és pályafutása, ugyanakkor a néha szokatlan fordulatok sok mindent elárulnak a sikerek, de a visszavonultságban eltöltött időszakok értelméről, titkairól is.

Palackposta

A magyarországi holokauszt 80. évfordulójára összeállított kiállítás több, bár nem feltétlenül eltérő nézőpontot és értelmezést rendel egymás mellé.

A létezés sötét ünnepe

  • Kiss Annamária

Perovics Zoltán színháza a megalapítástól kezdve, vagyis már a 90-es évektől kutatja a hiteles színházi jelenlét mibenlétét.

Hogyan nyerhetjük meg az Európa-bajnokságot?

Még most sem késő, szólunk. Az európai parlamenti és önkormányzati választás előtt Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor bement az egyik tévéjébe (a legrégebbibe), ahol megnyilatkozott az egyik műsorvezetőjének (a legrégebbinek), s egyéb fontos mondandói (háború lesz, háború lesz, háború lesz, hrrrrrgggrrrxx!!!) mellett természetesen a védjegyének számító szenvedélyére is szót kerített: a labdarúgásról beszélt.

Végtelen frontok

Új frontot nyitott az orosz hadsereg május 10-én Harkivtól északra. Az ukrán védelmet felkészületlenül érte a támadás, sokan a katonai és a politikai vezetést hibáztatják, az elemzők pedig az orosz szándékot igyekeznek megérteni. Ha a háború menetét nem is változtatja meg ez a támadás, számos jelentős elmozdulásra mégis felhívja a figyelmet.

Kifelé legény

Törökország a Közel-Kelet nagy játékosa, senki sem nézheti levegőnek – legalábbis ezt üzenné Ankara serény külpolitikája. Ám a külvilág felé mutatott erős ország képe egyre hamisabb. A belső problémák lassan felemésztik az elnök rendszerét.

 

A holnap pajzsa

  • Szabó Attila

Az új európai uniós médiatörvényről, az EMFA-ról (European Media Freedom Act), s arról, hogy hozhat-e az elfogadása bármi jót Magyarország számára, e lap hasábjain nemrég Polyák Gábor írt figyelemfelkeltő, de lemondó hangvételű cikket. 

 

A többi dráma

Átalakítja a legendás drámatagozatos oktatást a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumban a tankerület és az igazgató – utóbbi most fideszes önkormányzati képviselő lett. Az érintettek a szülői értekezleten hiába kérdeztek, hivatalos leveleikre sem kapnak választ.

„Passzívan tűrni kényszerülnek”

Akkugyárak melletti lakhatásról, kőbánya és függőhíd alatt „felejtett” emberekről, a rendeleti kormányzás salátatörvényeiről és az elmúlt évek jogalkotási gyakorlatának „mellékhatásairól” beszélgettünk a Magyar György és Társai Ügyvédi Iroda vezetőjével és munkatársával.

Mint a golyó

Győztes, de a saját elvárásaihoz és korábbi eredményeihez képest rosszabbul teljesítő Fidesz, egy néhány hónapja feltűnt párt vártnál is jobb eredménye, a parlamenti ellenzék látványos összecsuklása – első ránézésre erről árulkodnak a vasárnapi két választás számai. Pillantsunk rájuk másodjára is.