Schmidt Mária reagál

  • 2013. február 6.

Olvasói levelek

Ez év januárjában valóban részt vettem Bécsben a Diplomatische Akademie és a magyar, valamint a svéd nagykövetség által rendezett konferencián, melyet Raoul Wallenberg születésének 100. évfordulója alkalmából tartottak. A konferencián, a rendezők kérésének eleget téve, kitértem a magyar zsidóság shoa előtti helyzetére is. Előadásomat német nyelven tartottam. A teljes szöveget ezt követően elhelyeztem a honlapomon. Sajnálom, hogy Ara-Kovács Attila, aki nem vett részt a fenti rendezvényen, és előadásomat sem olvasta el, egy elfogult cikk minden alapot nélkülöző állításaira hagyatkozik (Ara-Kovács Attila blogbejegyzése itt olvasható – a szerk.). A németül nem olvasó közönség is megtalálhatja honlapomon azokat a magyar nyelvű tanulmányaimat, amelyekből a német nyelvű előadás szövegét összeállítottam. A németül értők meggyőződhetnek róla, hogy a cikk állításával szöges ellentétben a legnagyobb tisztelet, sőt szeretet hangján beszéltem Wallenbergről. Sem Ara-Kovács beszámolója, sem az általa ismertetett cikk nem idézi egyetlenegy mondatomat sem; véleményüket, benyomásukat nem támasztják alá az általam elmondottak. A magyar–zsidó kettős kötődést elemezve például épp a magyar cionista mozgalmak gyengeségét emeltem ki. Nem írtam, hogy 1944-ig a zsidóság „jobban élt”, mint más országokban, hanem azt állítottam, hogy a zsidók Magyarországon a náci megszállásig nem voltak közvetlen életveszélyben, s ezt Komoly Ottónak, a Magyar Cionista Szövetség elnökének 1943. július 2-án kelt beadványával, illetve Roosevelt elnök szavaival támasztottam alá. Komoly írta: „a zsidóságot … nem érte az a rettenetes sors, amelyben a szomszédos országok zsidóságának volt része…” Nagyon méltatlannak érzem, hogy ebben a fájdalmas ügyben alaptalan rágalmak ellen kell védekeznem. Megvallom, rosszallom, hogy anélkül közölték ezt az írást, hogy utánajártak volna a tényeknek.

Engedelmükkel idemásolom az internetes címet, ahol németül értő olvasóik megtalálják előadásom szövegét. Az oldalon a témába vágó magyar nyelvű tanulmányaimmal is megismerkedhetnek.

http://www.schmidtmaria.hu/szakma/eloadasok/ungarn_in_dem_schichsalss.html

Schmidt Mária

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.