"A kórházi napidíj annak veszi elejét, hogy a kórházak menedzsmentje túlszámlázza a szolgáltatásait, és így csapolja az egészségbiztosítási pénztárt: ha a betegnek is fizetnie kell a kórházban töltött időért, nem fogja hagyni, hogy kamu napokat írjanak a kontójára."
A tények:
1. túlszámlázás: Jelenleg a kórházak finanszírozása homogén betegcsoportok alapján történik, az ehhez szükséges ún. BNO-kódokat az orvos (és nem a menedzsment) határozza meg, mivel ő ért hozzá. Leegyszerűsítve, ő számláz, a menedzsment nem számláz. Se túl, se alul. A menedzsment gondja jelenleg éppen az, hogy az orvos hajlamos ALULszámlázni, mivel a felülről korlátos finanszírozás miatt nem végezhet annyi beavatkozást, amennyit szeretne/amennyire igény lenne. Ez komoly gond a menedzsmentnek, hiszen a költség ugyanúgy megjelenik, míg a bevétel a felső korlát (ún. TVK, teljesítmény-volumen korlát) miatt ugyanannyi vagy kevesebb a kórház számára.
2. kamu napok: a finanszírozás másik "sajátossága", hogy ún. alsó és felső határnap között (ami a beavatkozás optimális ellátását jelenti, -tól-ig napban meghatározva) a kórház UGYANANNYI pénzt kap a biztosítótól (tehát ha az alsó határnap 3, a felső 7, akkor ugyanannyit kap, ha 3, mintha 6 napot tölt benn a kórházban). ÁMDE ha a felső határnapnál tovább kezelik a beteget, KEVESEBB pénzt kap a kórház, és akkor is, ha az alsó határnap alatt. Mondhatjuk, hogy a finanszírozás ezzel ösztönözi a kórházat arra, hogy pl. ne legyenek szövődményei a beavatkozásnak. TEHÁT MI A KÓRHÁZ ÉRDEKE? Az alsó határnapon, gyógyultan hazaengedni a beteget (ha visszajön a beavatkozás szövődménye miatt, akkor sem kap pluszpénzt a kórház), hiszen így a legkisebb a költsége.
3. túlkereslet visszacsípése:azt, hogy mi lenne "túlkereslet", indokolatlan orvoshoz fordulás, csak hoszszú időszak elteltével lehet elemezni. Mindenesetre az általános és legolcsóbb megoldás a világon mindenütt, hogy az alapellátásban (vagy szűréssel, vagy bizonytalan panaszokkal történő orvoshoz fordulás révén) "csípjük el" azokat a betegségeket, melyeket későbbi stádiumban a szak- és kórházi ellátásban jóval nagyobb költséggel és kisebb gyógyulási eséllyel lehet gyógyítani. Meg kellene próbálni számszerűsíteni, hogy hány indokolatlan orvoshoz fordulás költsége egyezik meg egy nem időben kiszűrt rosszindulatú daganat gyógykezelésével. Nehéz feladat, de amíg ez nincs meg, legalább a Mancsban ne használjuk az igen demagóg "túlkereslet" kifejezést.
Üdvözlettel,
dr. Fendler Judit
