"Olvasói levelek" - étel+hordó: Marcello

  • .
  • 2008. április 17.

Olvasói levelek

Magyar Narancs, 2008. március 27. Tisztelt "Kritikus"! Előrebocsátom, gyakorlatilag a nyitás napjától a Marcello visszajáró vendége, és ezért elfogult vagyok.
Nem rendszeres olvasójukként, egy barátomnak köszönhetően került kezembe az a szám, melyben az étterem "kritikája" olvasható. Nem véletlen az idézőjel használata immáron másodszor. Az írásból az első sorok után érződik, itt bizony semmi jóra nem számíthatunk. Nem szeretném bizonygatni, hogy a helynek kellemes - a Quellére kicsit sem emlékeztető - stílusa, hangulata van, a konyha remek - az elmúlt bő 17 év alatt talán két olyan alkalom volt, hogy nem ízlett az étel -, és mindezt nem kevés visszajáró vendég igazolhatja, akiknek köszönhetően a mai napig előfordul sorban állás. Nem teszem, mert a helynek nincs erre szüksége. Természetesen a vendéglátásban mindig a vendég ízlése a meghatározó. Ha nem ízlik neki az étel, ha nem tetszik a hely, szíve joga ezt mondani. De finom csúsztatásokkal élni már nem elegáns. Ebből csak kettőt kiemelve: a hely nem a nyolcvanas években nyílt, hanem 1990-ben, és az asztalokon mindig friss, igazi virág van... és ha egy "kritikában" már az ilyen apróságok sem stimmelnek...

Üdvözlettel:

Máté Ferenc

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.