Nem rendszeres olvasójukként, egy barátomnak köszönhetően került kezembe az a szám, melyben az étterem "kritikája" olvasható. Nem véletlen az idézőjel használata immáron másodszor. Az írásból az első sorok után érződik, itt bizony semmi jóra nem számíthatunk. Nem szeretném bizonygatni, hogy a helynek kellemes - a Quellére kicsit sem emlékeztető - stílusa, hangulata van, a konyha remek - az elmúlt bő 17 év alatt talán két olyan alkalom volt, hogy nem ízlett az étel -, és mindezt nem kevés visszajáró vendég igazolhatja, akiknek köszönhetően a mai napig előfordul sorban állás. Nem teszem, mert a helynek nincs erre szüksége. Természetesen a vendéglátásban mindig a vendég ízlése a meghatározó. Ha nem ízlik neki az étel, ha nem tetszik a hely, szíve joga ezt mondani. De finom csúsztatásokkal élni már nem elegáns. Ebből csak kettőt kiemelve: a hely nem a nyolcvanas években nyílt, hanem 1990-ben, és az asztalokon mindig friss, igazi virág van... és ha egy "kritikában" már az ilyen apróságok sem stimmelnek...
Üdvözlettel:
Máté Ferenc
