12 évig építette a medvevédelmi páncélját, erre teszteléskor a medve elszaladt

  • Sepsi László
  • 2018. február 15.

Paratéka

A medve tekintete egy dolog. Troy Hurtubise-é meg egy másik.

A filmtörténet egyik nagy kérdése, hogy milyen lett volna a Medvebarát, ha nem Werner Herzog, hanem a Jackass stábja készíti el. Timothy Treadwell története, aki tizenhárom éven át minden tavasszal kiköltözött a természetbe a medvék közé, és 2003-ban akkori barátnőjével együtt medvetámadás áldozataként hunyt el, Herzog kezei közt tragikus tanmesévé vált megszállottságról és a természetbe való visszatérés lehetetlenségéről. Aki nem tiszteli az embert és állatot elválasztó határvonalat, az megbűnhődik érte, sugallja a film Treadwell kapcsán, miközben Herzogot a tőle megszokott módon az emberi téboly mélységei érdekelték, és nem a groteszk, abszurd látványosságok, amelyek mondjuk egy Jackassben egyszerre viszik színre és fedik el azt. Ám a kilencvenes évek elején, miközben Treadwell Alaszkában kempingezett a grizzlyk közt, tőle pár ezer kilométerrel arrébb egy másik férfi is megszállottjává vált az ember-medve kapcsolatoknak.

Csak éppen Troy Hurtubise-t nem a fajközi határok átlépése, hanem ezek minél szigorúbb fenntartása érdekelte: ezért fogott bele egy erőpáncél építésébe, amellyel tervei szerint egy test-test küzdelemben is képes lehet felülkerekedni egy kifejlett grizzlymedvén. Az 1996-ban mozikba került Project Grizzly című dokumentumfilm az Ursus Mark VI kódnévre keresztelt hatodik páncélprototípus elkészítését és tesztelését követi végig, közben betekintést engedve Hurtubise sajátos világlátásába is, amely

sok esetben bizarrabb, mint maga a páncél.

false

Troy Hurtubise-t egy erdei túra alkalmával támadta meg egy grizzlymedve 1984-ben, és bár komolyabb sérülés nélkül élte túl az esetet, ez a traumatikus élmény arra motiválta, hogy testi épségének megőrzése érdekében további óvintézkedéseket foganatosítson. Ahogy a Project Grizzly nyitójelenetében egy erdei tisztáson elmeséli a medvetámadást, az maga a metafizikai rettenet, minden szavából süt a természet lágy ölén kiszolgáltatott ember szorongása, akinek éhes medvetekintetek figyelik minden lépését. (Mint az állat-ember viszonnyal foglalkozó gondolkodót Derridától Herzogig, Hurtubise-t is felettébb izgatja az állati tekintet, és hogy mit láthatunk, ha belenézünk egy állat szemébe.) Nem csoda, hogy miután hazatért, szinte azonnal belefogott a medvevédelmi páncél első prototípusába. És ahogy teltek az évek, úgy lett a páncél egyre drágább és bonyolultabb: a korai szkafanderek után a piros-fehérre festett hatodik változat – titánium, szigszalag, beépített fekete doboz – már nem a rohamrendőrök védőöltözetére, hanem az animékből ismert mechapáncélokra emlékeztet. Peter Lynch rendező persze rá is játszik a szuperpáncél popkulturális beágyazottságára, hiszen egy jelenetben az autósmoziban vetített Robotzsaru képei előtt pózoltatja a büszke feltalálót.

Az Ursus Mark VI tesztelésének képsoraival a Project Grizzly egészen közel kerül a Jackass vagy MythBusters világához. Hatalmas farönk csapódik a páncélozott Hurtubise-nek, mint valami Chuck Norris-halálcsapda egy nyolcvanas évekbeli kommandós filmben. A páncél eldől. A Hell’s Angels motorosbanda felbérelt tagjai próbálják összeverni egy kocsma előtt. Egy baseballütő eltörik a páncélon. A páncélozott Hurtubise legurul a Niagara-törésvonalban. Utána nem tud felállni.

Elütteti magát egy ötven km/órával haladó, háromtonnás kisteherautóval. Tizennyolcszor.

Mire pedig mindez unalmassá válna, Hurtubise csatlakozik egy csapat vadászhoz a Sziklás-hegységben, hogy élesben is kipróbálja találmányát.

A hegyvidéki expedícióval a film is stílus vált, az extrém kisvideók világából átkerülünk egy belassult Monte Hellman-westernfilmbe, ahol harcedzett férfiak téblábolnak a lapályon valami homályos cél érdekében, miközben arról beszélgetnek, hogy ők mennyire kemények, és a medvék is mennyire kemények, Troy Hurtubise pedig fegyverbemutatót tart az alkarnyi hosszúságú vadászkéseivel. A páncélt sajnos fent kell hagyniuk a hegyen, mert nemcsak az a baj vele, hogy ha egyszer eldőlt, a súlya miatt nem lehet benne felállni, hanem cipelni is nehéz. A sors fintora, hogy a visszafelé úton találkoznak egy medvével, de páncél híján csak messziről nézegetik. De a Project Grizzly szinte eseménytelen utolsó harmada, melyben a szereplők például arról társalognak, milyen bátorságpróbákon vettek részt a vietnami háborúban, kiegészíti és elmélyíti a korábbiakban látottakat. Mert legyen bármilyen agyament és fergeteges, a roncstelep-tulajdonosból lett önjelölt feltaláló és medvekutató megszállottságának mélysége is van.

A Freudon edzett néző már ott gyanút foghat, amikor Hurtubise az őt megtámadó grizzlyt „Old Mannek”, azaz öregnek kereszteli el, amely ugyanúgy, mint a magyarban, egyszerre vonatkozhat egy idős úrra és a beszélő édesapjára. Pláne, hogy Hurtubise elmondása szerint

a medvének nagy fehér folt volt a mellkasán, mintha szakálla lenne.

Az állattotem és az apafigura egybeolvadása, kölcsönös behelyettesíthetősége klasszikus gondolat a kulturális antropológiában, és később kiderül, hogy Hurtubise valóban egy erős és legyőzendő apafigura árnyékában él. Hasonló megszállottságot tanúsítva, mint gyermeke, Hurtubise apja két kezével építette fel egy indián falu rekonstrukcióját több ezer póznából, és mint azt a feltaláló maga is elmondja, ami az apjának a falu, az ő számára a páncél.

De a medveapa pszichologizáló olvasatán túl – és erre épp a sztori western- és sportfilmes áthallása hívják fel a figyelmet –, az egész Hurtubise-jelenség mélyén ott dolgozik a sóvárgás egy klasszikus, erőteljes és hiperagresszív maszkulinitás után, amely a kilencvenes években, egy kanadai kisvárosban nagyjából épp annyira hasznos, mint egy medvevédelmi fémpáncél. Miközben afféle bizarr átmenetként ranger és feltaláló közt, Hurtubise edz, hegeszt és vadászkéseket dobál, performance-a épp azáltal válik komikusan groteszkké, hogy ez a magatartásforma ebben korban és kontextusban lényegében értelmetlen és önmagáért való. Ahab kapitány megszállottsága a fehér bálnával hiába volt őrült, egy akkoriban komoly gazdasági haszonnal járó tevékenységhez, a bálnavadászat gyakorlatához kapcsolódott; Troy Hurtubise megszállottsága az apamedvével viszont leginkább csak Troy Hurtubise-ről szól.

Habár a film elkészítése során a páncélt nem sikerült medvén tesztelni, a feltalálói elkötelezettség megkapta méltó jutalmát. Hurtubise teljesítményét 1998-ban az értelmetlen találmányokért járó alternatív Nobel-díjjal jutalmazták, és bár többször csődbe ment miatta, a férfi azóta is fejleszti a páncéljait. Időközben egy medvén is sikerült kipróbálnia, de amikor az állat meglátta a monstrumot, inkább elszaladt.

Mivel gyártója és forgalmazója, a Kanadai Nemzeti Filmbizottság elérhetővé tette, a Project Grizzly legálisan megtekinthető.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.