12 évig építette a medvevédelmi páncélját, erre teszteléskor a medve elszaladt

  • Sepsi László
  • 2018. február 15.

Paratéka

A medve tekintete egy dolog. Troy Hurtubise-é meg egy másik.

A filmtörténet egyik nagy kérdése, hogy milyen lett volna a Medvebarát, ha nem Werner Herzog, hanem a Jackass stábja készíti el. Timothy Treadwell története, aki tizenhárom éven át minden tavasszal kiköltözött a természetbe a medvék közé, és 2003-ban akkori barátnőjével együtt medvetámadás áldozataként hunyt el, Herzog kezei közt tragikus tanmesévé vált megszállottságról és a természetbe való visszatérés lehetetlenségéről. Aki nem tiszteli az embert és állatot elválasztó határvonalat, az megbűnhődik érte, sugallja a film Treadwell kapcsán, miközben Herzogot a tőle megszokott módon az emberi téboly mélységei érdekelték, és nem a groteszk, abszurd látványosságok, amelyek mondjuk egy Jackassben egyszerre viszik színre és fedik el azt. Ám a kilencvenes évek elején, miközben Treadwell Alaszkában kempingezett a grizzlyk közt, tőle pár ezer kilométerrel arrébb egy másik férfi is megszállottjává vált az ember-medve kapcsolatoknak.

Csak éppen Troy Hurtubise-t nem a fajközi határok átlépése, hanem ezek minél szigorúbb fenntartása érdekelte: ezért fogott bele egy erőpáncél építésébe, amellyel tervei szerint egy test-test küzdelemben is képes lehet felülkerekedni egy kifejlett grizzlymedvén. Az 1996-ban mozikba került Project Grizzly című dokumentumfilm az Ursus Mark VI kódnévre keresztelt hatodik páncélprototípus elkészítését és tesztelését követi végig, közben betekintést engedve Hurtubise sajátos világlátásába is, amely

sok esetben bizarrabb, mint maga a páncél.

false

Troy Hurtubise-t egy erdei túra alkalmával támadta meg egy grizzlymedve 1984-ben, és bár komolyabb sérülés nélkül élte túl az esetet, ez a traumatikus élmény arra motiválta, hogy testi épségének megőrzése érdekében további óvintézkedéseket foganatosítson. Ahogy a Project Grizzly nyitójelenetében egy erdei tisztáson elmeséli a medvetámadást, az maga a metafizikai rettenet, minden szavából süt a természet lágy ölén kiszolgáltatott ember szorongása, akinek éhes medvetekintetek figyelik minden lépését. (Mint az állat-ember viszonnyal foglalkozó gondolkodót Derridától Herzogig, Hurtubise-t is felettébb izgatja az állati tekintet, és hogy mit láthatunk, ha belenézünk egy állat szemébe.) Nem csoda, hogy miután hazatért, szinte azonnal belefogott a medvevédelmi páncél első prototípusába. És ahogy teltek az évek, úgy lett a páncél egyre drágább és bonyolultabb: a korai szkafanderek után a piros-fehérre festett hatodik változat – titánium, szigszalag, beépített fekete doboz – már nem a rohamrendőrök védőöltözetére, hanem az animékből ismert mechapáncélokra emlékeztet. Peter Lynch rendező persze rá is játszik a szuperpáncél popkulturális beágyazottságára, hiszen egy jelenetben az autósmoziban vetített Robotzsaru képei előtt pózoltatja a büszke feltalálót.

Az Ursus Mark VI tesztelésének képsoraival a Project Grizzly egészen közel kerül a Jackass vagy MythBusters világához. Hatalmas farönk csapódik a páncélozott Hurtubise-nek, mint valami Chuck Norris-halálcsapda egy nyolcvanas évekbeli kommandós filmben. A páncél eldől. A Hell’s Angels motorosbanda felbérelt tagjai próbálják összeverni egy kocsma előtt. Egy baseballütő eltörik a páncélon. A páncélozott Hurtubise legurul a Niagara-törésvonalban. Utána nem tud felállni.

Elütteti magát egy ötven km/órával haladó, háromtonnás kisteherautóval. Tizennyolcszor.

Mire pedig mindez unalmassá válna, Hurtubise csatlakozik egy csapat vadászhoz a Sziklás-hegységben, hogy élesben is kipróbálja találmányát.

A hegyvidéki expedícióval a film is stílus vált, az extrém kisvideók világából átkerülünk egy belassult Monte Hellman-westernfilmbe, ahol harcedzett férfiak téblábolnak a lapályon valami homályos cél érdekében, miközben arról beszélgetnek, hogy ők mennyire kemények, és a medvék is mennyire kemények, Troy Hurtubise pedig fegyverbemutatót tart az alkarnyi hosszúságú vadászkéseivel. A páncélt sajnos fent kell hagyniuk a hegyen, mert nemcsak az a baj vele, hogy ha egyszer eldőlt, a súlya miatt nem lehet benne felállni, hanem cipelni is nehéz. A sors fintora, hogy a visszafelé úton találkoznak egy medvével, de páncél híján csak messziről nézegetik. De a Project Grizzly szinte eseménytelen utolsó harmada, melyben a szereplők például arról társalognak, milyen bátorságpróbákon vettek részt a vietnami háborúban, kiegészíti és elmélyíti a korábbiakban látottakat. Mert legyen bármilyen agyament és fergeteges, a roncstelep-tulajdonosból lett önjelölt feltaláló és medvekutató megszállottságának mélysége is van.

A Freudon edzett néző már ott gyanút foghat, amikor Hurtubise az őt megtámadó grizzlyt „Old Mannek”, azaz öregnek kereszteli el, amely ugyanúgy, mint a magyarban, egyszerre vonatkozhat egy idős úrra és a beszélő édesapjára. Pláne, hogy Hurtubise elmondása szerint

a medvének nagy fehér folt volt a mellkasán, mintha szakálla lenne.

Az állattotem és az apafigura egybeolvadása, kölcsönös behelyettesíthetősége klasszikus gondolat a kulturális antropológiában, és később kiderül, hogy Hurtubise valóban egy erős és legyőzendő apafigura árnyékában él. Hasonló megszállottságot tanúsítva, mint gyermeke, Hurtubise apja két kezével építette fel egy indián falu rekonstrukcióját több ezer póznából, és mint azt a feltaláló maga is elmondja, ami az apjának a falu, az ő számára a páncél.

De a medveapa pszichologizáló olvasatán túl – és erre épp a sztori western- és sportfilmes áthallása hívják fel a figyelmet –, az egész Hurtubise-jelenség mélyén ott dolgozik a sóvárgás egy klasszikus, erőteljes és hiperagresszív maszkulinitás után, amely a kilencvenes években, egy kanadai kisvárosban nagyjából épp annyira hasznos, mint egy medvevédelmi fémpáncél. Miközben afféle bizarr átmenetként ranger és feltaláló közt, Hurtubise edz, hegeszt és vadászkéseket dobál, performance-a épp azáltal válik komikusan groteszkké, hogy ez a magatartásforma ebben korban és kontextusban lényegében értelmetlen és önmagáért való. Ahab kapitány megszállottsága a fehér bálnával hiába volt őrült, egy akkoriban komoly gazdasági haszonnal járó tevékenységhez, a bálnavadászat gyakorlatához kapcsolódott; Troy Hurtubise megszállottsága az apamedvével viszont leginkább csak Troy Hurtubise-ről szól.

Habár a film elkészítése során a páncélt nem sikerült medvén tesztelni, a feltalálói elkötelezettség megkapta méltó jutalmát. Hurtubise teljesítményét 1998-ban az értelmetlen találmányokért járó alternatív Nobel-díjjal jutalmazták, és bár többször csődbe ment miatta, a férfi azóta is fejleszti a páncéljait. Időközben egy medvén is sikerült kipróbálnia, de amikor az állat meglátta a monstrumot, inkább elszaladt.

Mivel gyártója és forgalmazója, a Kanadai Nemzeti Filmbizottság elérhetővé tette, a Project Grizzly legálisan megtekinthető.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.