Bogaras kórházi takarító írta a világ leghosszabb regényét, de soha nem adták ki

  • Sepsi László
  • 2017. december 14.

Paratéka

A brutális mennyiségű kéziratot és festményt véletlenül találták meg, az írót azóta már hasonlították Tolkienhez is: csak ő a teljes valóságot lecserélte saját fantáziavilágára.

Néha elmélázom rajta, minek ennyi szöveg. Nem azon, hogy kivágják szegény fákat, vagy hogy sem a szobámban, sem a laptopom merevlemezén nem férek már a könyvektől, és még csak nem is azon, hogy a megjelent szövegek – könyvek, újságcikkek, blogposztok, napilapok – jelentős részét maroknyi emberen kívül senki nem olvassa. Hanem azon, hogy a nyilvánvaló túltermelés és inflálódás ellenére mégis honnan az a késztetés, hogy az emberek ilyen kurva sok szöveget írjanak. Henry Darger történetében sem az fogott meg, hogy életrajzírója szerint egy sorozatgyilkos jellemével bírt (az is felmerült, hogy köze lehetett egy lány halálához). Hanem az a szövegmennyiség, amit életének nyolcvanegy éve alatt összeírt.

Darger leghíresebb műve egy tizenötezer oldalas fantasy eposz, amely jelenleg a leghosszabb, ember által ír könyv. A címe: The Story of the Vivian Girls, in What is Known as the Realms of the Unreal, of the Glandeco-Angelinian War Storm Caused by the Child Slave Rebellion, ami nagyjából össze is foglalja, miről szól. A Vivian lányok kalandjaihoz írt folytatás, a Crazy House: Further Adventures in Chicago, tízezer oldal. Darger önéletrajzából, a The History of My Life-ból csupán kétszáz oldalt tett ki a hagyományos értelemben vett önéletírás, a maradék ötezer egy öntudatra ébredt tornádó, Sweetie Pie kalandjait meséli el.

Mindehhez jönnek még a tíz év időjárását dokumentáló jegyzetei, és az első könyvéhez készült háromszáz illusztráció.

false

Ezek idilli, viktoriánus tündérmese-illusztrációikat idéző festmények, újságokból kimásolt kislányalakokkal. Darger képzőművészeti munkásságából azok a képek váltották ki a legnagyobb figyelmet, amelyek a giccsbe hajló fantáziavilágot a háború és a gyerekek elleni erőszak borzalmaival vegyítették. A robbanások és más katasztrófák mellett Darger képein kiemelten fontos a kislányok megkínzása, csonkítása és egyéb fantáziadús bántalmazása, állandó kontrasztot biztosítva a negédes körítéssel. Ráadásul lányfiguráit Darger rendszerint transzneműként, aprócska pénisszel ábrázolta: elemzői szerint valószínűleg azért, mert nem tudta, hogy a kislányok anatómiailag különböznek a kisfiúktól.

Henry Darger évtizedekkel az 1973-ban bekövetkezett halála után vált az outsider művészet ikonikus alakjává. Hagyatékának sorsa azon a véletlenen múlt, hogy főbérlője, a fotósként is ismert Nathan Lerner maga is otthonosan mozgott a művészeti világban, így

a Darger alagsori odújában talált kéziratokat és festményeket nem küldte a szeméttelepre,

hanem elmélyedt bennük és felismerte értéküket. Évtizedes munkájának hála, az ezredfordulóra Dargerról már nem csupán nagymonográfiákat írtak, de festményeit is számos múzeumban kiállították, bár prózaíró munkásságából azóta is csak szemelvények jelentek meg, ami persze ilyen szövegmennyiségnél nem túl meglepő.

false

Készült Dargerről két dokumentumfilm is. A 2004-es In the Realms of the Unreal Darger hajdani szomszédjait megszólítva rekonstruálja a szerző életútját, de animációkon a magnum opust is életre kelti, miközben átjárásokat keres a fantasyfolyam és a mélyszegénységben élő kórházi takarító élete, a mű és a művész élete között.

Ezek az önreferenciák a Darger-jelenség értékelésének legvitatottabb pontjai. Bár közhely, hogy az alkotó nem azonos az alkotásával, az autisztikus vonásokat mutató Darger sajátos magánmitológiáját nehéz az életútjától függetlenül olvasni. Dargert anyja halála után édesapja nevelte, majd miután nem tudta vállalni a gyerekneveléssel járó anyagi terheket, katolikus fiúiskolába adta. Ott a fiút maszturbáción kapták, később egy „gyengeelméjű gyerekeknek” fenntartott intézetbe került: a magánmitológia egyik sokat idézett, és Darger nagyregényébe is bekerült epizódja, amikor

egy szökési kísérlet során lasszóval fogták el egy legelőn.

Gyakran Darger nehéz gyerekkorával indokolják zárkózott, eszképista természetét és a kislányokhoz való vonzódását is. Itt nem az alkotásaiból levezetett okoskodásokról van szó, hanem arról, hogy Darger a fantáziavilágának határain kívül is tanújelét adta ennek a vonzalomnak. Amellett, hogy egyetlen barátjával megalapította a kétszemélyes Children's Protective Societyt, Darger kétszer kérvényezte a katolikus egyháztól, hogy örökbe fogadhasson egy árva kislányt. Mindkétszer visszautasították.

false

Darger megszállottságának konkrét tárgya is volt: Elsie Paroubek. Az ötéves Paroubek 1911-ben tűnt el, megfojtott holttestét az egyik chicagói csatornából halászták ki. Az ekkor húszas éveiben járó Darger afféle személyes szentélyben őrizgetett egy újságból kitépett fotót a kislányról, és teljesen elvesztette a fejét, amikor egy betörő ellopta tőle. Az már csak utólagos spekuláció, hogy a halott lány csak inspirálta Darger monomániáját, vagy esetleg konkrét köze is volt a gyilkossághoz.

false

Azon túl, hogy utólag Henry Dargert a legnagyobb fantasztákhoz és meseírókhoz hasonlították – William Blake-hez, Tolkienhez, Lewis Carrollhoz és C.S. Lewishoz –, története egy jellegzetesen modern tapasztalatot is megragad. Derger, akár egy nyugtalanító sötét oldallal is bíró Don Quijote, elveszett egy fantáziavilágban és örökre szétbogozhatatlanná vált számára a delíriumos kitaláció és a valóság. Ez a törekvés az eltűnésre, a feloldódásra egy valótlan birodalomban valójában nem különbözik radikálisan attól, ahogyan az elmúlt évszázadban a különféle terebélyes fantáziavilágokat termelték és használták, A Gyűrűk Urától a Csillagok háborújáig. Csak éppen Darger nem tündéül tanult vagy Darth Vadernek öltözött, hanem életét a fikcióra cserélve az alagsorban megírta minden idők leghosszabb meséjét.

Egy újabb szöveget, amit pár kutatón kívül senki nem fog elolvasni.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.