Ha az évértékelőn tintás a kezed, gondolj az elnöki nyúlra

  • Keszthelyi András
  • 2020. február 24.

Political Animal

1979 áprilisának egyik hétvégéjén az USA elnöke farmjának halastaván pecázgatott rozoga csónakján. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas nyúl úszik a bárka felé sziszegve és fogát csikorgatva. Ami utána következett, arra senki nem számított az Egyesült Államokban.

President Carter saved the day

Splashed with a paddle; rabbit swam away

Jimmy was a hero, felt it in his bones

(Tom Paxton: I don’t Want a Bunny-Wunny)

Banális történetekből néha komoly következményekkel járó hírek lesznek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi időnkben találták fel a fake-newst, és burjánoztak el az összeesküvés-elméletek (vesszen Zuckerberg!), pedig dehogy.

Most, hogy lassan elmúlik a „miért-volt-lila-Orbán-tenyere” izgalma, érdemes felidézni Jimmy Carter esetét a nyúllal. 1979 áprilisának egyik hétvégéjén az USA elnöke farmjának halastaván  pecázgatott rozoga csónakján. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas nyúl úszik a bárka felé sziszegve és fogát csikorgatva. Tudni kell, hogy a csak Amerikában élő mocsári nyúl (Sylvilagus aquaticus) egyrészt a legnagyobb vadon élő nyúlfajta, másrészt kiválóan úszik.

Carter evezőlapátjával elhessegette a nyulat – saját állítása alapján csak vizet fröcskölt rá, mások szerint rá is csapott a lapáttal. Este beszámolt a bizarr incidensről a legszűkebb stábjának.

Hónapokkal később, szóvivője együtt teázgatott az Associated Press fehér házi tudósítójával és mintegy mellékesen elmesélte ezt az esetet is. Másnap a hírügynökség közzétett egy rövidhírt, harmadnap pedig elszabadult a pokol. A Washington Post címoldalon hozta,

Nyúl támadt az elnökre

címmel, estére pedig mindhárom nagy híradó részletesen tárgyalta az esetet. Egész Washington a nyúl lázában égett közel egy hétig.

A Washington Post cikke

A Washington Post cikke

 

A jellemző republikánus publicisztikák azt feszegették, hogy mit szólnak ehhez az oroszok, a kubaiak és egyáltalán a külvilág. Az egyik későbbi kommentár odáig ment, hogy az elnök bátortalan viselkedése – vízzel fröcskölte a nyulat ahelyett, hogy utasította volna a titkosszolgálatot annak megsemmisítésére – közvetlenül összefüggésbe hozható a sikertelen teheráni túszmentéssel.

Ezzel szemben a liberális hírmagyarázók egyike a nyúllal folytatott konstruktív dialógust hiányolta és feltette a költői kérdést: vajon nem volt elég nagy a csónak ahhoz, hogy mindketten, a nyúl és az elnök is elférjenek rajta? A New  Republic cikke szerint az, ahogyan az evezővel agyonverte (!) a nyulat, pontosan jelzi, hogyan fog Izraellel bánni újraválasztása esetén. A Boston Globe szerint az eset feledtette Chappaquiddick-et és itt az ideje, hogy Edward Kennedy ismét elinduljon.

Carter elűzi a nyulat

Carter elűzi a nyulat

 

A kor híres újságírója, az amúgy demokrata szimpátiájú Joseph Kraft azt mesélte baráti körben, hogy három miniszterelnök, egy király és egy bukott diktátor érdeklődött nála az eset felől. 
Akárhova ment, Cartert mindenütt erről faggatták, emlékezik szóvivője, Jody Powell. Az esetnél nemcsak a titkosszolgálat volt jelen, hanem az elnök fotósa, aki

megörökítette a vizet fröcskölő elnököt és a menekülő nyulat.

Bár erős nyomás volt a Fehér Házon, hogy hozzák nyilvánosságra, érthetetlen módon az elnök környezete elzárkózott ettől és csak később, a Reagan adminisztráció alatt publikálták.

A kontextushoz talán még annyit, hogy akkoriban mutatták be a Cápa 2 (Jaws) című filmet, illetve a Brian életét. Adta magát, hogy a Caerbannog-i nyúl elhíresült története a Gyalog galopp-ból és a Cápa film ikonikus plakátja egyaránt karikaturisztikai nyersanyaggá váljon, tovább fokozva az elnöki adminisztráció kínjait az eset kezelésében.

Bár Carter bukását leginkább a balszerencsés teheráni akcióval szokták összefüggésbe hozni, vannak elemzők, akik szerint a nyúl-affér rengette meg véglegesen az elnököt övező közbizalmat.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.