Ha az évértékelőn tintás a kezed, gondolj az elnöki nyúlra

  • Keszthelyi András
  • 2020. február 24.

Political Animal

1979 áprilisának egyik hétvégéjén az USA elnöke farmjának halastaván pecázgatott rozoga csónakján. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas nyúl úszik a bárka felé sziszegve és fogát csikorgatva. Ami utána következett, arra senki nem számított az Egyesült Államokban.

President Carter saved the day

Splashed with a paddle; rabbit swam away

Jimmy was a hero, felt it in his bones

(Tom Paxton: I don’t Want a Bunny-Wunny)

Banális történetekből néha komoly következményekkel járó hírek lesznek. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi időnkben találták fel a fake-newst, és burjánoztak el az összeesküvés-elméletek (vesszen Zuckerberg!), pedig dehogy.

Most, hogy lassan elmúlik a „miért-volt-lila-Orbán-tenyere” izgalma, érdemes felidézni Jimmy Carter esetét a nyúllal. 1979 áprilisának egyik hétvégéjén az USA elnöke farmjának halastaván  pecázgatott rozoga csónakján. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas nyúl úszik a bárka felé sziszegve és fogát csikorgatva. Tudni kell, hogy a csak Amerikában élő mocsári nyúl (Sylvilagus aquaticus) egyrészt a legnagyobb vadon élő nyúlfajta, másrészt kiválóan úszik.

Carter evezőlapátjával elhessegette a nyulat – saját állítása alapján csak vizet fröcskölt rá, mások szerint rá is csapott a lapáttal. Este beszámolt a bizarr incidensről a legszűkebb stábjának.

Hónapokkal később, szóvivője együtt teázgatott az Associated Press fehér házi tudósítójával és mintegy mellékesen elmesélte ezt az esetet is. Másnap a hírügynökség közzétett egy rövidhírt, harmadnap pedig elszabadult a pokol. A Washington Post címoldalon hozta,

Nyúl támadt az elnökre

címmel, estére pedig mindhárom nagy híradó részletesen tárgyalta az esetet. Egész Washington a nyúl lázában égett közel egy hétig.

A Washington Post cikke

A Washington Post cikke

 

A jellemző republikánus publicisztikák azt feszegették, hogy mit szólnak ehhez az oroszok, a kubaiak és egyáltalán a külvilág. Az egyik későbbi kommentár odáig ment, hogy az elnök bátortalan viselkedése – vízzel fröcskölte a nyulat ahelyett, hogy utasította volna a titkosszolgálatot annak megsemmisítésére – közvetlenül összefüggésbe hozható a sikertelen teheráni túszmentéssel.

Ezzel szemben a liberális hírmagyarázók egyike a nyúllal folytatott konstruktív dialógust hiányolta és feltette a költői kérdést: vajon nem volt elég nagy a csónak ahhoz, hogy mindketten, a nyúl és az elnök is elférjenek rajta? A New  Republic cikke szerint az, ahogyan az evezővel agyonverte (!) a nyulat, pontosan jelzi, hogyan fog Izraellel bánni újraválasztása esetén. A Boston Globe szerint az eset feledtette Chappaquiddick-et és itt az ideje, hogy Edward Kennedy ismét elinduljon.

Carter elűzi a nyulat

Carter elűzi a nyulat

 

A kor híres újságírója, az amúgy demokrata szimpátiájú Joseph Kraft azt mesélte baráti körben, hogy három miniszterelnök, egy király és egy bukott diktátor érdeklődött nála az eset felől. 
Akárhova ment, Cartert mindenütt erről faggatták, emlékezik szóvivője, Jody Powell. Az esetnél nemcsak a titkosszolgálat volt jelen, hanem az elnök fotósa, aki

megörökítette a vizet fröcskölő elnököt és a menekülő nyulat.

Bár erős nyomás volt a Fehér Házon, hogy hozzák nyilvánosságra, érthetetlen módon az elnök környezete elzárkózott ettől és csak később, a Reagan adminisztráció alatt publikálták.

A kontextushoz talán még annyit, hogy akkoriban mutatták be a Cápa 2 (Jaws) című filmet, illetve a Brian életét. Adta magát, hogy a Caerbannog-i nyúl elhíresült története a Gyalog galopp-ból és a Cápa film ikonikus plakátja egyaránt karikaturisztikai nyersanyaggá váljon, tovább fokozva az elnöki adminisztráció kínjait az eset kezelésében.

Bár Carter bukását leginkább a balszerencsés teheráni akcióval szokták összefüggésbe hozni, vannak elemzők, akik szerint a nyúl-affér rengette meg véglegesen az elnököt övező közbizalmat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.