Ha kinevettük magunkat az Orbán-mémeken, nézzük meg, mi történt igazából a Néppártban!

"If I go, there will be trouble

And if I stay it will be double

So come on and let me know”

(The Clash: Should I stay or should I go)

Azt, hogy miről szól a Fidesz EP-választási kampánya, Tusványos óta pontosan tudjuk.

Orbán Viktor lényegében megadta a Soros-Juncker plakát brief-jét. („Az európai elit csődöt mondott, és ennek a csődnek a szimbóluma az Európai Bizottság.”) A Fidesz nem az EU és végképp nem Európa ellen kampányol, mint az némely ellenzékiek lelkesen hajtogatják, hanem egy általa kereszténydemokratának nevezett (illiberális) Európáért és egy megreformált Európai Unióért.

Az Európai Bizottság tehát az, ami ellen valóban kampányol. A Soros-Juncker plakát mindennek primitív és pontos leképezése.

Csak éppen kiverte a biztosítékot a Néppártban (EPP). Joggal álmélkodhatunk azon, hogy miért pont ez és miért éppen Orbán Viktor regnálásának kilencedik évében történt, de így történt. Álmélkodásunkat fokozza az időpont megválasztása is. Nehezen értelmezhető kérdés, hogy miért éppen a választási kampány kellős közepére időzítették egy olyan döntés meghozatalát, amely a Néppárt szempontjából semmi jóval nem kecsegtetett.

Orbán Manfred Weberrel

Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI

 

Ha kirúgja a Fideszt, Weber 12 biztos támogató mandátumot veszít azonnal, egy szélesebb koalíció (zöldek) támogatásának megszerzése – távolibb és bizonytalanabb – reményében. Ha simán benntartja, akkor nem csak a koalíciós képessége csökken, de az EPP-t is megosztja. Vagyis, ha Weber Spitzenkandidat nem pusztán „az eddigi brüsszeli politika tökéletes gyermeke” (Győri Gábor pompás megfogalmazása) volna, hanem vérbeli politikus, akkor azonnali hatállyal lekeveri a Néppárt 13 jelentéktelen tagjának zizegését és a döntést a választás utánra halasztja.

A zizegés nem volt erőtlen. Abból, hogy két hete már a kilépést szorgalmazó publicisztikák jelennek meg, különösebb kremlinológiai képzettség nélkül is megállapítható, hogy a kizárás forgatókönyve is reálisnak tűnt. Az is nyilvánvaló, hogy a Fidesznek sem ez nem hiányzott, sem a kampányon nem akart változtatni két hónappal a választás előtt (az ilyen váltogatásokkal amúgy is megégette már magát 2002-ben és 2006-ban).

Ha tehát innen nézzük és letörölgettük könnyeinket, amelyeket az Orbán vereségén viccelődő mémek fakasztottak, akkor nagyjából a következőket látjuk.

1. A Fideszt nem zárták ki, tehát Orbán győzelmet hirdethet híveinek, ráadásul nem kell ezzel a kérdéssel a belátható időben foglalkozni, szegény Bayer Zsolt sem fog majd szükségszerűen önmagával ellentmondásba keveredni.
2. A Fidesznek nem kellett engedményeket tenni – a felfüggesztés azért jó megoldás, mert nyugodtan folytathatja kampányát, immár senki nem kéri számon. Ugyanakkor az is kiderült, hogy ebben a pillanatban még, a Fidesznek fontos a Néppárthoz való tartozás.
3. Az elnyúló vita és a kiszivárgó információk, valamint a sajátos megfogalmazás azt jelzik, hogy Orbán Viktor támogatottsága az EPP-n belül jelentősebb, mint gondoltuk volna. Arra nem elég, hogy győzelemre vezesse, de arra mindenképpen igen, hogy megvédje őt a belső támadásoktól.
4. Olyan döntés született, melyet mindenki győzelemként adhat el a saját buborékjában – és ez villámgyorsan meg is történt. Aprócska bökkenő, hogy a buborékok feletti kontroll nem azonos erősségű: míg a Néppárt heveskedő nyilatkozatai lényegében össz-európai szintű támadás alá helyeződnek a „brüsszelita” buborékban, nyilvánvalóvá téve, hogy egy gyenge kompromisszum született, a kormány-média által ellenőrzött „Fidesz” buborékban nem, hogy Waterloo, de sokkal inkább a wagrami csata példázata a domináns. Így aztán a  döntés nagy szolgálatot tett Kubatov Gábornak is, a Fidesz hívek mozgósítása könnyebb lesz, mint a korábbi EP választásokon.
5. Itt az ideje, hogy az ellenzék is eldöntse, számára miről szól ez a kampány. Ha továbbra is megelégszenek azzal, hogy a saját buborékjukat hevítik, könnyen megismétlődhet a 2009-es, 60% körüli Fidesz eredmény.
6. A nap híre amúgy a Brexittel kapcsolatos újabb fejlemény volt.

A Néppárt elgondolkodhat azon, hogy továbbra is „brüsszeli” logika szerint politizál, ahogy egyébként politikai ellenfelei is, vagy pedig végre az „igazi” politika logikája szerint jár el. Mert ha így tenne, a rosszul időzített döntés mellett bizonyosan nem olyan „bölcsek tanácsát” állítana össze, amelyben Orbán kétharmados többsége szinte borítékolható (Pöttering és Schüssel jóvoltából). Orbán Viktor haladékot nyert. Ennél többre most nem volt szüksége.