„No more heroes any more”
(The Stranglers)
Első ránézésre csak a szokásos dolog történt: a Tarlós István vezette Fővárosi Közgyűlés átlátszó trükközéssel megakadályozta, hogy népszavazás legyen a római-parti mobilgát ügyében. Nincsen itt kérem semmi látnivaló, a NER-ben, melynek a valamikor jobb sorsra érdemes Tarlós főpolgármester mára csak afféle egyszerű pojácája lett, már csak így szokták elintézni a dolgokat.
A főpolgármesterről is lehetne írni, kell is majd egyszer, hiszen szép példája annak, hogyan roppantja meg Orbán azok gerincét is, akik nem csúszómászóként csatlakoztak a Fideszhez – de erről majd másik alkalommal szólunk.
A Fővárosi Közgyűlés elmúlt 27 évének legszomorúbb pillanata: így vette semmibe Tarlós a budapestieket
Kizárólag a népszavazást akarta megakadályozni. Nehéz lenne vitatkozni azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a római-parti gátról szóló népszavazás szerdai megakadályozása a Fővárosi Közgyűlés elmúlt 27 éves történetének egyik legszomorúbb pillanata, rég nem látott mélypontja volt. Tarlós városvezetése lényegében késlekedés nélkül összehívta a közgyűlés rendkívüli ülését, amint kiderült, hogy a római-parti gátról lehet népszavazást tartani, és kilenc ellenzéki párt megkezdte az ehhez szükséges aláírások összegyűjtését.
A közgyűlés döntése ugyanis nem a főpolgármester akaratát tükrözi, hanem a kormányzó Fideszét, pontosabban Orbán Viktorét. Az történt ugyanis, ami 2014 óta mindig történik: ha erősebb ellenállást tapasztal, a miniszterelnök gyorsan levonul a pályáról.
Hogy mi a szükséges és elégséges feltétele az erősebb ellenállásnak, arra nem könnyű világos és egyértelmű választ adni. Az internetadó kapcsán elég volt néhány tízezer ember és néhány, kétségkívül látványos tüntetés. A vasárnapi boltzártól való elálláshoz minden bizonnyal nemcsak a kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok kellettek, hanem az a botrány is, amit a Kubatovhoz köthető verőlegények okoztak. Az olimpia elleni népszavazás megakadályozását feltehetőleg serkentette Orbán Viktor politikai pályafutásának hajnalán szerzett tapasztalata – nem akarta, hogy a Momentum úgy profitáljon belőle, ahogyan anno az SZDSZ vagy maga a Fidesz profitált a négyigenes népszavazásból. (Az 1989 derekán még jószerével ismeretlen ellenzéki pártok 1990 elejére a magyar politikai szcéna meghatározó szereplőivé váltak.)
A Római-part ügye azonban más. Az, hogy a vízelvezetésnek melyik technológiai megoldását alkalmazzák a harmadik kerületben egyrészt transzcendens, másrészt maga a kérdés is partikuláris.
Magyarul: a legitim technológia kérdése józan – de laikus – ésszel nem felfogható, másrészt maga az ügy igen keveseket érint: egészen pontosan néhány száz háztulajdonost az árvíznek való kitettségben és jó indulattal néhány ezer budapesti polgárt, akik szívesen hekkeznek egy mobilgát által vizuálisan nem háborított Duna-parton.
| ||
A Római-part kapcsán egy hónap alatt 135 ezer budapesti választópolgár aláírását összegyűjteni emberes feladat lett volna. E sorok írójának ellenzéki aktivisták panaszkodtak arról, hogy nehéz lesz a pesti lakótelepen az ártéri háztulajdonosok érdekeinek, valamint a rozéfröccsön nevelkedő új középosztály vizuális igényeinek hangoztatásával támogatást szerezni.
Ezt persze tudta a kezdeményező Együtt és a hozzá csatlakozó ellenzéki pártok is: a népszavazás tétje, ha ügyesen mondják el, nem a belvárosi ficsúrok (aka yuppiek) komfortzónájának szűkítése, hanem a Fidesszel, a NER-rel és magával Orbán Viktorral szembeni ellenállás kifejezése – lett volna, ha Orbán parancsára a Fővárosi Közgyűlés másként nem dönt.
Itt érdemes megállni egy pillanatra.
A közvélemény-kutatások szerint a Fidesz fölényesen vezet. A Závecz Research is erősödést mért a minap. A teljes népességen belül 30%, közel két és fél millió ember a Fidesz támogatója, a biztos szavazó pártválasztók körében pedig 45% támogatja. Ekkora támogatottsággal pedig 2014-ben is simán megvolt a kétharmad.
Felmerül tehát a kérdés, hogy ha ekkora a Fidesz fölénye, miért kell óvatoskodnia?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk.
A Fidesz mindig óvatos, ha a már megszerzett fölény megóvása a tét. 2014 óta eléggé világosan látszik, hogy legfőbb törekvése nem az új szavazók megszerzése, hanem a már meglévő bázis megőrzése, ami nagyjából 2,3-2,4 millió szavazót jelent. Ekkora táborral pedig a rendszerváltás óta mindannyiszor választást lehetett nyerni. Akár kétharmaddal is.
Az óvatosság különösen indokolt, ha megnézzük az alábbi diagramokat:
| ||
Az első táblázaton a 2013. októberi, illetve a mostani pártpreferenciákat látjuk, a teljes népesség körében – az egyszerűség kedvéért az összes nem fideszes, nem jobbikos szavazót a „demokratikus ellenzék” gyűjtőfogalmával jelöltem. A másodikon a biztos szavazókat látjuk hasonló felosztásban.
| ||
Hosszan lehetne mélázni az adatokon, aláhúzva a Fidesz szavazói bázisának stabilitását, kiemelve, hogy hiába lett több párt az ellenzéki oldalon, hangzatos deklarációik ellenére ugyanazt a tortát szeletelik, és szörnyülködve azon, hogy a Jobbik mennyit erősödött négy év alatt. De most nem ezt teszem.
Ami a Fidesz stratégái számára a fenti adatokból releváns, az a kormánypárt relatív pozícióinak romlása ellenzékével szemben. Hiába nőtt a Fidesz támogatottsága négy év alatt a teljes népességben, ha a könyörtelen identitásharcot vívó, pár százalékos demokratikus ellenzéki pártok és a Jobbik támogatása együttesen még inkább növekedett. Hiába a biztos szavazók körében kimutatható Fidesz-fölény, ha a bázis harci kedve csökkent a négy évvel korábbihoz képest: a Fidesz „most vasárnap” minden bizonnyal vesztene, ha a teljes ellenzék összefogna ellene.
Összefogásról persze nincsen szó, hiszen még egy közös tüntetést sem sikerül összehozni október 23-ra. Az ellenzéki pártok vezetői nagy ívben tesznek arra, amit szavazóik gondolnak.
Ők azért küzdenek, hogy egymással szemben és Vona Gábor ellenében megszerezzék Orbán Viktor ellenzéki kihívójának pozícióját.
A Fidesz stratégái azonban óvatosak. Véletlenül sem akarnak esélyt adni annak, hogy a választók pártjaiknál bölcsebben viselkedjenek. Így aztán az sem meglepő, hogy az ellenzék által gyászosan performált október 23-a másnapján már arról szólnak a hírek, hogy a kormánypárt külön ígéretcsomaggal készül a budapestieknek.
Political Animal – Kövesse Keszthelyi András politikai elemző blogját a Magyar Narancs oldalán!
Political Animal
„Megpróbálom megérteni azt, ami történik, a rendelkezésre álló, szükségképpen kevés tény alapján.”
