A Fővárosi Közgyűlés elmúlt 27 évének legszomorúbb pillanata: így vette semmibe Tarlós a budapestieket

  • Király Dávid
  • 2017. október 22.

Liberális szemmel – Republikon

Kizárólag a népszavazást akarta megakadályozni.

Nehéz lenne vitatkozni azokkal a véleményekkel, amelyek szerint a római-parti gátról szóló népszavazás szerdai megakadályozása a Fővárosi Közgyűlés elmúlt 27 éves történetének egyik legszomorúbb pillanata, rég nem látott mélypontja volt.

Tarlós városvezetése lényegében késlekedés nélkül összehívta a közgyűlés rendkívüli ülését, amint kiderült, hogy a római-parti gátról lehet népszavazást tartani, és kilenc ellenzéki párt megkezdte az ehhez szükséges aláírások összegyűjtését.

 

Tarlós ezúttal is úgy járt el, mint minden számára kellemetlen témájú rendkívüli ülés esetében:

 

a sajtó számára nem éppen ideális időpontra, a megszokott 9 helyett reggel 8 órára hívta össze a testületet, ami egyébként annyira még nem is extrém, figyelembe véve, hogy az elmúlt hét évben Tarlós hívott már össze rendkívüli ülést reggel 7 órára, de péntek estére is. Tette ezt pusztán azért, hogy minél inkább visszaszorítsa a média érdeklődését.

Az ülés napirendjén szereplő egyetlen előterjesztést Tarlósék egészen a közgyűlés kezdetéig mind a budapesti nyilvánosság, mind a fővárosi képviselők elől visszatartották, azt csak az ülés kezdete után néhány perccel osztották ki. A dokumentum a főváros honlapjára is csak a rendkívüli ülést követően került fel. Az ellenzéki képviselők fel is hívták rá a figyelmet: a főváros saját szabályai szerint még rendkívüli közgyűlés esetében is az ülés kezdete előtt legalább három nappal meg kell küldeni a képviselőknek az ülés napirendjén szereplő előterjesztést vagy előterjesztéseket.

A városvezetés és a mögötte álló fideszes többség megakadályozta tehát, hogy az ellenzék megismerhesse a javaslatot és felkészülhessen annak vitájára, tárgyalására. A helyzet szabálytalan voltát tulajdonképpen Tarlós főpolgármester sem tagadta, ennek ténye azonban láthatóan nem akadályozta meg sem őt, sem a testület fideszes tagjait, hogy döntést hozzanak. Az előterjesztésről szóló vitában egyetlen szó sem hangzott el a Római-part árvízvédelméről vagy a népszavazásról,

 

Tarlós István kizárólag az ellenzéki képviselők becsmérlésével szórakoztatta magát.

 

Az ülés napirendjén szereplő előterjesztést a Fővárosi Közgyűlés 18 kormánypárti képviselője hét ellenzéki nem szavazat mellett megszavazta. A testület ezzel megsemmisítette azon korábbi határozatát, amelynek visszavonásáról az ellenzék népszavazást kívánt tartani, a referendum és az azt megelőző aláírásgyűjtés ezzel okafogyottá vált. A városvezetés azonban egyben deklarálta azt is, hogy a római-parti védművet továbbra sem a Nánási út – Királyok útja nyomvonalon, hanem a Duna-part közelében kívánja megépíteni.

 

A vasárnapi boltzárról és a budapesti olimpiáról szóló népszavazások után tehát a Fidesz ezúttal is megakadályozta a referendumot egy számára kellemetlen ügyben.

 

Van azonban egy nagyon fontos különbség, amely a római-parti népszavazás ügyét megkülönbözteti a fenti kettőtől. A partra tervezett mobilgát esetében a Fidesz annak ellenére sem hátrál meg, hogy a vasárnapi boltzárhoz és az olimpiához hasonlóan a partmenti védmű sem bír társadalmi támogatottsággal, és ezen az sem változtat, hogy a pontos nyomvonal tekintetében a városvezetés mutat minimális rugalmasságot, a Nánási út – Királyok útja nyomvonalat ugyanis továbbra sem tekinti opciónak.

A vasárnapi zárvatartás és az olimpia esetében a Fidesz a népszavazások megakadályozásával ugyan elsősorban az ellenzéki építkezést és a kormánypárti álláspont látványos bukását kívánta elkerülni, de tartalmi szempontból engedett: eltörölte a boltzárat és visszavonta az olimpiai pályázatot. A Római-part esetében azonban társadalmi támogatottság hiányában is kitart az eredeti elképzelés mellett, ami azt jelenti, hogy a korábbi közgyűlési határozat visszavonásával Tarlós és a Fidesz kizárólag a népszavazást akarta megakadályozni.

Ezzel azonban nemcsak az ellenzéki pártok aktivitását, utcai jelenlétét és az ellenzéki választók mozgósítását lehetetlenítette el, hanem azt is – és ez a fontosabb –, hogy a budapestiek beleszólhassanak a Római-part árvízvédelméről szóló döntésbe.

Ezt a közvetlen demokrácia legfontosabb eszközét lábbal tipró eljárást az a Tarlós István vezényelte le, aki 16 évig volt polgármestere az ügyben leginkább érintett kerületnek, és

 

aki mindeddig előszeretettel hivatkozott a választóktól kapott legitimációjára,

 

a mögötte álló budapesti szavazókra. A szerdai közjogi trükközés, azaz a római-parti védműről szóló népszavazás megakadályozása után Tarlós ezt aligha teheti meg.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.