Az ellenzék már tavaly feladta 2018-at
106653_top_story_lead.jpg

Az ellenzék már tavaly feladta 2018-at

  • Keszthelyi András
  • 2017. október 17.

Political Animal

Az úgynevezett összefogásnak csak akkor lenne értelme, ha győzelemmel kecsegtetne 2018-ban. Ám az ellenzék, úgy tűnik, már tavaly eldöntötte, hogy ezt a Fideszt nem lehet legyőzni 2018-ban.

„Ideje új kalandoknak,
Semmi nem történik újra”
(Európa Kiadó)

A Közös Ország Mozgalom október 23-ára összellenzéki tüntetést szervezett (mínusz Jobbik). A rendezvény elsősorban a nyolc párt által aláírt választási törvény-módosítás melletti kiállásról szólt volna, igazi értelme azonban az volt, hogy közös fotó készüljön az ellenzéki pártok vezetőiről, amint az összefogást követelő civilek kórusát hallgatják a felhevült közönség ütemes tapsa közepette.

Gulyás Márton nem véletlenül színházi ember: jó érzékkel konstruálta meg azt a dramaturgiai keretet, mely a rendezvény sikere esetén további nyomást gyakorol az ellenzéki pártokra, és mintegy mellesleg, őt magát is az összefogás egyik katalizátoraként pozicionálja. A politikai realitás azonban nem kedvez az efféle színházi konstrukcióknak.

A politikai realitás ugyanis az, hogy az ellenzéki pártoknak sem kedvük, sem érdekük olyan megállapodást kötni, mely saját identitásukat sérti. Pontosabban azért nincs kedvük hozzá, mert nem érdekük.

Az úgynevezett összefogásnak csak akkor lenne értelme, ha győzelemmel kecsegtetne 2018-ban. Ám az ellenzék, úgy tűnik, már tavaly eldöntötte, hogy ezt a Fideszt nem lehet legyőzni 2018-ban. 2016 nyara óta egyetlen ellenzéki politikus volt, aki komolyan gondolta, hogy összefogással a Fidesz verhető: Botka László, őt azonban haladéktalanul kinyírták pártján belül (MSZP) és kívül (DK). Botka projektje nem csak a baráti sortűz miatt halt el, de Gulyás Márton tüntetése szempontjából ennek kevés jelentősége van.

Az október 23-i összellenzéki tüntetés meghiúsulásának oka az, hogy annak semmilyen realitása nem volt a szó pártpolitikai értelmében. A poszt-Botka ellenzék nem akar összefogni, legfeljebb közös fényképeken demonstrálni, hogy másnap blogokon és Facebook posztokon folytassa mindenki háborúját mindenki ellen.

false

 

Fotó: Facebook/Közös Ország Mozgalom

(Kitérő: a koordinált jelöltállítás az ellenzék mai állapotában legjobb esetben is arra lesz elegendő, hogy a 2014-ben elnyert 10 egyéni mandátumnál többet szerezzenek, optimális esetben megakadályozva a Fidesz újabb kétharmadát, de távolról sem veszélyeztetve Orbán sorozatban harmadik győzelmét. Az elmúlt évek ellenzéki megnyilatkozásait figyelve nem valószínűsíthető olyan együttműködés, amely nem csak a jelenleg is meglévő ellenzéki tábort mozgósítja, hanem képes a kormányváltó hajlamú szavazók megszólítására is. Így tehát amikor ellenzéki politikusok a 106 (!) választókerületben való együttműködésről beszélnek, valójában saját frakciójuk méretének optimalizálásáról szólnak.)

Elsőre senki, így a Momentum sem mondott nemet Gulyásnak – ellenben az összes többi párt részvételéhez kötötte saját megjelenését. De aztán nem is kellett túl sokáig várni. A rendezvény előtt bő tíz nappal az LMP bejelentette, hogy „sok gondolkodás” után úgy döntött, nem vesz részt az eseményen, mert az „már nem ennek (a választási törvény megváltoztatása – K.A.) a jegyében történik, pedig lehetne az is a célja akár, hogy reményt adjon az embereknek. Helyette valószínűleg együttműködési technikákról, összefogásokról (kiemelés tőlem – K.A.) lenne szó az ott megjelenő ellenzéki pártokkal kapcsolatban, és Hadházy szerint ennél azért fontosabb ünnep az október 23.”

Ezek után gyorsan kiszállt a Momentum és az Együtt is, majd Gulyás Márton lemondta a pártok részvételét, de a tüntetést megtartja. Színházi emberként tudnia kell, hogy a khoros nem működhet önmagában, csak a főszereplők mellett. Ha nincsenek szereplők, nincs dráma sem – így a kórus funkcióját veszti. Hogy ezek után miért tart mégis rendezvényt október 23-án, meglehetősen rejtélyes.

Az LMP döntésén érdemes egy csöppet elgondolkodni. A Botka lemondása utáni baloldali zűrzavar egyik haszonélvezője a Jobbik és a DK mellett éppen az LMP lehetne, ehhez azonban meg kellene szólítania a baloldali szavazókat, ahogyan azt sietve megtette Vona Gábor és Gyurcsány Ferenc is. Ehhez azonban több kell, mint az „összefogások” trükkjének felismerése és merev hárítása.

Felállt az elnökség

Felállt az elnökség

Fotó: Németh Dániel

 

Szél Bernadett személyében az egyetlen valós támogatottságot élvező miniszterelnök-jelölt léphetett volna színpadra a nyolc párt szónokai között. Bizony, a néppárti ambíciók azzal járnak, hogy néha ki kell lépni a meleg akolból és elmenni azok közé, akiket meg akarunk nyerni magunknak. Ehhez persze bátorság kell, meg kockázatvállalás és nem utolsósorban a hátország szilárd támogatása.

Ez utóbbi minden bizonnyal hiányzott. A párt elitje és tagsága úgy tűnik, továbbra sem kíván kibújni Schiffer András köpönyegéből. A nemrégiben lezajlott 39.(!!!) pártkongresszus minden szólama ellenére is úgy tűnik, az LMP nem nyitott az innovációra, ha az zavart okozhat a bázisdemokratikus erőben. Az alapító visszavonult, de szelleme továbbra is eleven. Amíg ez így marad, a néppárti ambíció kemény diónak bizonyulhat.

Political Animal – Kövesse Keszthelyi András politikai elemző blogját a Magyar Narancs oldalán!

Political Animal

„Megpróbálom megérteni azt, ami történik, a rendelkezésre álló szükségképpen kevés tény alapján.”

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.