Tegyük félre azokat a spekulációkat, hogy a kormány előre hozott választásokat tart. Ha 2014-ben a ma regnáló erők nyerik a parlamenti választásokat, akkor ennek az írásnak itt vége is van. Ám tételezzük fel, hogy 2014-ben a választásokon a Fideszt leváltják. Megalakul egy koalíció, ma még nem tudjuk, kikből: talán egy megújult MSZP, az LMP és az időközben párttá vált és mandátumot szerző Civilek részvételével.
Az Új Miniszterelnök körülnéz, és kormányának tagjain kívül csak fideszest lát: a Köztársasági Elnök, a Számvevőszék, a Legfőbb Ügyész, a Kúria, a Médiahatóság, a Költségvetési Tanács mind-mind a vesztes Orbán Viktor bizalmasa, bebetonozva az alaptörvénybe, egytől egyig potenciális kormánybuktatók. Az Új Miniszterelnök informálisan felveszi a kapcsolatot Orbán Viktorral vagy az utódjával, és ajánlatot tesz: a legnagyobb ellenzéki párt járuljon hozzá az alaptörvény korlátozott módosításához, éppen csak annyihoz, amennyi a kormányzáshoz szükséges. Cserébe megmarad az alaptörvény konzervatív karaktere és szimbólumrendszere, és nem kerül sor ellen-Budai Gyula kinevezésére. Természetesen megüzeni azt is, hogy amennyiben a Fidesz nem járul hozzá az alaptörvény korlátozott módosításához, akkor megtalálja a módját a hatályon kívül helyezésének, az összes fideszes menesztésének, és gondoskodnak róla, hogy 2014 és 2015 minden hetére jusson rabláncon elvezetett fideszes politikus.
*
Ha Orbán Viktor vagy utódja arra a következtetésre jut, hogy a vereség oka immár másodszor az együttműködés teljes hiánya és a mérhetetlen erőszakosság, és igent mond az Új Miniszterelnöknek, történetünk véget is ér - happy enddel. Erre azonban ne vegyünk mérget, mert el sem tudom képzelni, hogy a Fidesz mit kérhet cserébe nagyon is konkrét hatalmi pozíciók feladásáért, ingyen pedig miért is tenné. Ráadásul minden korábbinál durvább kampányon vagyunk túl, teljes a bizalmatlanság. Induljunk ki inkább abból, hogy az Új Miniszterelnök próbálkozása visszautasításra talál. Eltelik a nyár, az új kormány az Országgyűlés elé terjeszti a 2015. év költségvetését. Az kész elfogadni a költségvetést. Igen ám, de a Költségvetési Tanács (2014-ben már mindhárom tagja Orbán Viktor bizalmasa) az alaptörvény 44. cikk (3) bekezdésében foglalt jogosultságával élve nem járul hozzá az elfogadásához. Indokolása egyszerű: megítélése szerint mind a bevételi, mind a kiadási oldal megalapozatlan számokat tartalmaz, így nem látja alkotmányosnak. Mivel konkrétumot nem mond, a kormánykoalíció megpróbálkozhat korrekcióval, de ha a Költségvetési Tanács ekkor is vétózik, a harapófogó bezárulni látszik, közeleg március 31. Ha addig nincs elfogadott költségvetés, a Köztársasági Elnök feloszlathatja az Országgyűlést. Ha pedig Schmitt Pál feloszlathatja az immár nem Fidesz-többségű Országgyűlést, akkor meg is fogja tenni. A következmény: új választás, ami lehetővé teszi a Fidesznek, hogy a költségvetést elkészíteni sem tudó pártokkal szemben kampányolva visszatérjen a hatalomba.
Ezt a csapdát természetesen látja az Új Miniszterelnök is. Túl azon, hogy ő négy évre tervezte állását, érthető a felháborodása is azon a cinizmuson, hogy az EU egyik demokráciájában egy alkotmányos intézmény kizárólag egy párt hatalomtechnikai érdekeit szolgálja. Úgy fogja érezni, szinte minden politikai eszköz megengedhető annak érdekében, hogy ezt az alkotmányos szisztémát szétverje. Nem nézheti tétlenül, hogy alkotmányos puccsal távolítsák el a hatalomból. Viszont nincs az Országgyűlésben kétharmados többsége, ezért csak egyetlenegy dolgot mondhat. Azt, hogy a népfelség felülírja a kétharmadot. Elég, ha az Országgyűlés feles többséggel fogadja el az új Alkotmányt, ha azt egy népszavazás jóváhagyja. Ebben az új Alkotmányban azonban már nem lesz értelme gesztust tenni a Fidesznek. Amit csak lehet, vissza fognak vonni.
Csakhogy van itt egy bökkenő. A mézeshetek már elmúltak, az ország túl van egy költségvetési vitán, sok illúzió ismét elillant, az Új Miniszterelnök népszerűsége fogyóban. Nem biztos, hogy a nép elmegy a referendumra, és arra sem lehet mérget venni, hogy akik elmennek, igennel szavaznak. 2015 januárjában az Új Miniszterelnök a fejét veri a falba, hogy nem vitte korábban törésre a dolgot.
*
Dehogyis veri! Az Új Miniszterelnök már megválasztását megelőzően alaposan végiggondolta, hogy győztesként mit kezd az örökölt alkotmányos csapdákkal, és már 2014 tavaszán arra a következtetésre jutott, hogy vagy 2014 derekán dönti be Orbán Viktor alaptörvényét, vagy semmikor. Esze ágában sem lesz ajánlatot tenni a Fidesznek. Ha ajánlatot tesz, azt kockáztatja, hogy a Fidesz ugyan igent mond, elkezdődnek a tárgyalások, majd el is húzódnak, az ördög valóban a részletekben rejlik. Mire az ősz végére kiderül, hogy a tárgyalások megfeneklettek, a választás utáni kegyelmi állapot elpárolgott, a népszavazási győzelem esélye megcsappan. Az Új Miniszterelnök az idő múlását nem kockáztathatja.
Mindebből nem kevesebb következik, mint hogy a most elfogadott alaptörvény az Új Miniszterelnököt arra kényszeríti, hogy a választási győzelmét követően a lehető legrövidebb időn belül, a Fidesszel való tárgyalást meg sem kísérelve rontson neki az alaptörvénynek. Nem lát majd más utat az alkotmányos puccs megelőzésére, mint az alaptörvény megváltoztatását. És mivel nem lesz kétharmada a parlamentben, nemigen nyúlhat más eszközhöz, mint a népfenség intézményéhez, a népszavazáshoz. A Fidesz arra fog hivatkozni, hogy maga az alaptörvény zárja ki saját módosítását népszavazás útján, az Új Miniszterelnök pedig úgy fog érvelni, hogy a népfelséget semmi sem írhatja felül, és ezzel szemben a Fidesznek sem lesz könnyű népszerűen érvelnie. Az Országgyűlés kiírja a népszavazást, az új Alkotmány pedig majd kizárja, hogy az Alkotmánybíróság ezt felülbírálja, ha ezeknek szabad volt, azoknak miért ne lenne szabad. A tét valóban nem lesz csekély, és ez morális támaszt nyújt a majdani többségnek, legalábbis így fogják érezni.
A mostani, 2011-es alkotmányozást a demokratikus ellenzék jogi értelemben legitimnek tartja, csupán a politikai legitimációt vonja kétségbe. Az elmúlt húsz évben folyamatosan érték kihívások az 1990-es Alkotmányt mind a jobb-, mind a baloldal részéről, arra azonban nem emlékezhetünk, hogy bárki kétségbe vonta volna az Alkotmány létét. Ha 2014-ben az Alkotmány így módosul, azt a majdani ellenzék már nemcsak politikailag, hanem jogilag is illegitimnek fogja tekinteni. Így aztán a politikai háború eszkalálódik. Amire eddig még nem volt példa, ki fog terjedni az Alkotmány teljes helyeslésére és teljes elutasítására. Mindez azzal a törvénnyel kapcsolatban, amelynek funkciója, hogy egyesítse a polgárokat.
Azoknak a fideszes politikusoknak mondom, akik 2014-ben a legőszintébb meggyőződéssel fogják hirdetni, hogy a győztes alkotmánysértést követ el. Ne feled-jék: az akkori bűn a mostaniban fogant.
