Elegünk van az egészpályás feltámadásból. Hagyjuk a fenébe Orbán Viktor középiskolás fokon is teátrális kivonulását József Attila szobrához, s szózatát a sorsszerű és rendeltetésszerű Alkotmányról, ami pajzs lesz népünk felett, vagy valami más. Ne beszéljünk a minden tévécsatornán egyszerre lenyomott aláírósdis maszlagról, "élő közvetítésről". Ne menjünk bele az Alkotmány ilyen-olyan passzusainak újbóli simfölésébe se már, megtettük minden lehető alkalommal, kitértünk a részletekre, vizsgáltuk szakértőkkel, tudományosan és gunyorosan, reménytelenül és kívülállóként - evvel van tele hónapok óta az újságunk.
Mindevvel együtt semmi közünk sincsen ehhez az Alkotmányhoz, s úgy tapasztaljuk, hogy ezzel távolról sem vagyunk egyedül ebben az országban; ez az alkotmány Orbán Viktor alkotmánya, legfeljebb a hívei örülnek neki. Részben azért is, ami benne van, de főként azért, mert megcsinálta, lett neki, s általa övéinek is kézen-közön egy saját Alkotmánya. Amit majd számon tart a történelem. Mely Alkotmánynak két neve van, hívják Magyarország Alkotmányának és Orbán-alkotmánynak. Nomen est omen: szerintünk ez a dokumentum éppen annak a biztosítéka, hogy Magyarországon eztán mindennek két neve legyen. Egy hivatalos meg egy igazi, az övék meg a miénk, rosszabb esetben az anyádé meg az apádé - de mindegy, mi a neve. Az Alkotmány mégiscsak az Alkotmány, s momentán ez az egy darab van belőle. Politikai mocsokban született, de jogtiszta. Eszerint hoznak majd sarkalatos törvényeket. Mi pedig e törvényeket betartva fogunk élni. Valószínűleg nem leszünk túl boldogok velük, de betartjuk őket.
Ám ez semmit nem változtat abbéli meggyőződésünkön, hogy az Orbán-alkotmány nem jó ennek az országnak, elválasztja az embereket, és nem összehozza őket, s csupán egy szűk réteg, a mondogatott kétharmadnál jóval szűkebb réteg önös érdekeit szolgálja. És ezt záros határidőn belül sokan felismerik majd. És elegen is.
Elegen ahhoz, hogy megszabaduljunk tőle, még akkor is, ha a rá hivatkozva meghozott törvények minden eszközzel akadályozni fogják ezt. De a 21. században élünk, és Európában, ahol a demokrácia számos alkalommal bebizonyította, hogy erősebb minden - mégoly alkotmányos - diktatúránál. Épp ezért nem félünk.
De tudjuk, hogy ennek az országnak a következő húsz éve arra megy majd rá, hogy begyógyítsa az ezen Alkotmányból és a megalkotói kifejezett szándékából fakadó sebeket.
