Fekete csillagok - Csernobil és Fukusima - párhuzamok és tanulságok

  • Jurij Scserbak
  • 2011. április 28.

Publicisztika

Huszonöt éve történt a történelem legnagyobb nukleáris ipari katasztrófája - az ukrajnai Csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanása.

Huszonöt éve történt a történelem legnagyobb nukleáris ipari katasztrófája - az ukrajnai Csernobili atomerőmű négyes reaktorának felrobbanása.

Csernobil nem csupán példátlan - technológiai, nukleáris-radiológiai, orvosi, társadalmi-gazdasági és ökológiai - következményei miatt vált világeseménnyé. Mindenekelőtt úgy vésődött be generációk emlékezetébe, mint az ember okozta apokalipszis előjátéka, lehetőség, hogy egy technogén katasztrófa következtében elpusztítsunk minden élőt a Földön. Az emberiség előtt feltárult az antivilág fekete szakadéka, feléledtek a legősibb mítoszok és félelmek, Hirosima és Nagaszaki réme kézzelfogható közelségbe került minden házban, amely az úgynevezett "békés atom" hatókörében találta magát. 1986. április 26-a után fekete csillag tűnt fel az emberi emlékezet égboltján: az Üröm - Csernobil; 2011. március 11-én újabb fekete csillag csatlakozott hozzá: a japán Fukusima. (Az ukrán "csornobil" szó fekete ürmöt jelent; ennek alapján egyesek úgy vélték, a csernobili katasztrófát jövendöli meg a bibliai Jelenések könyve: "A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira; a csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghala a vizektől, mivel keserűkké lőnek." Jel 8,10-11. - A fordító.)

A csernobili katasztrófa először állította az emberiséget egy sor, mindaddig ismeretlen tudományos, technikai, jogi és erkölcsi probléma elé, melyek többsége nemcsak változatlanul aktuális, de - ahogy Fukusima mutatja - megoldatlan is, s igen koncentrált szellemi munkát követel, új történelmi feltételek között.

A csernobili katasztrófának - amint azt a Fukusima I. atomerőmű katasztrófája is igazolta - számos jellemzője van, amely meszszemenő következményekkel fog járni az energetika fejlődése szempontjából az elkövetkező években.

Nem uralt technológia

Csernobil, majd Fukusima bizonyította: az atomerőmű, legyen bármilyen építésű - tehát nemcsak a csernobili RBMK típusú, de fejlettebb, modernebb változatai is -, rendkívül veszélyes objektum. A nukleáris erőmű lassított működésű atombomba, amelynek kezelése rendkívüli felelősséget követel.

Éppen a csernobili nem tervezett, maximális és előre láthatatlanul súlyos következményekkel járó katasztrófa tett pontot a tudósok és technológusok folyamatos, az 50-es években kezdődött hazudozásának végére az atomenergia baleset- és konfliktusmentes fejlődéséről.

Lehetséges, hogy Csernobilnak köszönhetően sikerült megelőzni más, rettenetesebb katasztrófákat - bár számunkra, ukránok számára igencsak kétes vigasz ez.

A fukusimai atomerőműben bekövetkezett baleset lefolyása bizonyítja: hiába a földrengésbiztos építés és számos technológiai fejlesztés, az előre nem látható körülmények ördögi egybeesése miniatűr, lassított csernobili katasztrófához vezetett. Erről tanúskodik a fukusimai baleset - a csernobilihez hasonló - hetes fokozatú minősítése.

Csernobil véget vetett a "technológiai imperializmus" magabiztosságának - a szovjet és amerikai tervezők minden alapot nélkülöző optimizmusának, akik a 21. század elejéig az atomenergia diadalmenetét, 2500-3000 új nukleáris reaktor megépítését ajánlották (ma világszerte kb. 440 reaktor üzemel). A csernobili atomerőmű területén 12 nagy teljesítményű nukleáris reaktort terveztek - anélkül, hogy számításba vették volna a gigantikus kapacitás egy helyen való koncentrálásának veszélyeit, és más negatív tényezőket.

Csernobil figyelmeztetésül szolgált az emberiség számára az úgynevezett kritikus infrastruktúrák vagy TSS-ek (technological supersystems) jelentette növekvő veszéllyel kapcsolatban. Nemcsak a nukleáris kapacitásokra gondolok, hanem az energetikaiakra is. Például rendszerszintű energetikai üzemzavarokra (blackout) az USA-ban, Oroszországban vagy máshol, számítógépes-informatikai hálózatok üzemzavarára, közlekedési rendszerek összeomlására, vegyi üzemekben és tengeri olajfúró tornyokban bekövetkező balesetekre.

A károk

A csernobili katasztrófa világesemény volt, amely embermilliók sorsára és hatalmas területek ökológiai helyzetére volt kihatással az északi félteke számos országában - Ukrajnában, Fehéroroszországban, Oroszországban, Svédországban, Lengyelországban, Grúziában, Németországban, Törökországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, az USA-ban és máshol.

A két robbanás és a tíz napig tartó tűz következtében 90-200 millió curie radioaktivitás sugárzott ki a felrobbant reaktorból a környezetbe. Az ENSZ becslései szerint ez a radioaktív kiáramlás legalább százszorosa volt a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombák által előidézett radiációnak.

Ma nagy nyugtalanságot keltenek osztrák kutatók adatai, akik szerint a fukusimai kisugárzás a cézium-137 izotópból elérte a csernobili 50 százalékát, jódból a 20 százalékát. Hárommilliárd ember él azon a területen, amelyet Csernobil után érintett a radioaktív lerakódás. 13 európai országban a terület több mint 50 százaléka veszélyesen szennyeződött radioaktív nuklidokkal.

A csernobili felhőből származó gáznemű vagy aeroszol radionuklidok 68-89 százaléka Európának jutott. Fehéroroszország területét teljesen beterítette a felhő, Ukrajna területének több mint 25 százaléka szennyeződött radionuklidokkal.

A csernobili és fukusimai típusú katasztrófák következményeinek felszámolása évtizedekbe telik, beleértve az atomerőmű technológiai problémáit, a terület, az erdők, folyók, tengerek, föld alatti vizek szennyeződését, a társadalmi-gazdasági problémákat.

A csernobili katasztrófa egyesítette a teljes mértékben hipotetikus technogén baleset (a reaktor felrobbanása) és az egészségügyi-ökológiai katasztrófa (nagyszámú áldozat és nagy területek jelentős elszennyeződése) vonásait.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Az ilyen típusú katasztrófák több százezres menekülthullámot indítanak el, súlyos következményekkel járnak az egészségügyi rendszerre nézve és a szociális szférában. Körülbelül 400 ezer ember él szennyezett területeken; 116 ezer embert evakuáltak 1986 tavaszán és nyarán az atomerőmű zónájából, majd több mint 230 ezer embert telepítettek ki lakhelyéről.

Megsemmisült és elveszett a poléziai szláv-ukrán civilizáció régi világa.

Emlékeztetek arra, hogy a fukusimai baleset miatt közel 200 ezer embert evakuáltak az atomerőmű zónájából.

A csernobili típusú, radioizotóp-kibocsátással járó katasztrófákra kumulatív egészségügyi hatások jellemzőek, vagyis az egészségi problémák szaporodásával kell számolni az erőmű személyzete, a 600 ezer likvidátor, valamint azon személyek körében, akik a szenynyezett körzetekben élnek.

Ukrajnában, Fehéroroszországban és Oroszországban több mint hétezren betegedtek meg pajzsmirigyrákban - egyértelműen annak következtében, hogy szervezetükbe radioaktív jód került.

Különböző becslések szerint 20 ezer és 100 ezer közé tehető a baleset azon likvidátorainak száma, akik különböző, a katasztrófával kapcsolatba hozható okból haltak meg.

Csernobil új, eddig ismeretlen egészségügyi következményei között írták le az immundepresszió (az ún. csernobili AIDS) jelenségét, a csontszövetbe került radioaktív stroncium és alfa-radionuklidok nyomán az oszteotróp radionuklidok hatását a gyermekek szervezetében, a vese- és húgyutak patológiáját. Széles körben ismert a gyengeségszindróma (fatigue syndrome) és a vegetatív-érrendszeri dystonia szindróma.

Csernobil új fejezetet nyitott a világ orvostudományának történetében, és Fukusimának is kétségkívül súlyos egészségügyi következményei lesznek.

Álmukban sem

Szomorú tényező, ami hozzájárult a csernobili és hasonló típusú katasztrófákhoz (a fukusimaihoz és másokhoz) a képzelőerő hiánya - a tervezők és az atomerőmű operatív személyzete részéről megmutatkozó fantáziahiány. Sem az előbbiek, sem az utóbbiak nem tudták elképzelni, mi történhet egy nem tökéletes állapotban lévő, rosszul megtervezett irányítási és védelmi rendszerrel rendelkező reaktorral, ha megsértik az üzemeltetési szabályzatot. Nem hittek a szemüknek, hogy a reaktor felrobbant.

Ugyanilyen csúnya tréfát űzött a természet a fukusimai atomerőmű tervezőivel. Miután megbízhatóan megvédték a reaktortartályokat a legnagyobb elképzelhető földrengéstől, a hűtési rendszert - a reaktor gyenge pontját - alacsonyabb szinten hagyták. A cunami elleni védfal 5,7 méter magas volt, a cunami hulláma viszont a március 11-i extrém földrengéskor 14 méter. Így aztán a hűtőrendszert elárasztotta és tönkrette a tengervíz. Ezzel szemben az indiai madraszi atomerőmű esetében, amely a 2004-es cunami következtében megsérült (víz öntötte el), a tervezők az elektromos rendszereket előrelátó módon magasabb szintre telepítették az erőműnél, s így biztonságos állapotban, nyomás alatt tarthatták a reaktor aktív zónáját.

Ma talán egyedül Hollywood és híres forgatókönyvíróinak, rendezőinek kifinomult, fékezhetetlen és perverz fantáziája ijesztgeti az emberiséget mindenféle horror-történetekkel, támadja tudatunkat lehetséges katasztrófák rémképeivel, figyelmeztet a jövő veszélyeire. Hadd utaljak a Kína-szindróma című filmre, amely profetikusnak bizonyult az atomenergetika fejlődésének árnyoldalait illetően.

Tekintettel Csernobil és Fukusima tanulságaira, az emberiségnek minőségileg új oktatási rendszerre kell áttérnie - nem ismert igazságok és képletek bebiflázására van szükség, hanem a képzelet, a fantázia speciális fejlesztésére, a jövendő mérnökök, tervezők, építők, biológusok, energetikusok, építészmérnökök és persze politikusok kreatív tulajdonságainak erősítésére. A lényeg: szakítani kell a gőgös meggyőződéssel, hogy az új technika és a bonyolult technológiai rendszerek kész modelljei tökéletesek. A katasztrófa-előrejelzés és -megelőzés tudományának az őt megillető helyre kell kerülnie az emberiség legfőbb prioritásai között.

A "próbálkozások és tévedések", a trial and error módszere a kutatásban veszélyes és elfogadhatatlan, amennyiben több ezer emberéletről van szó.

A csernobili típusú katasztrófák ismeretlen és nem várt technikai és orvosbiológiai problémák elé állítják a társadalmat. A felrobbant csernobili négyes reaktor problémájának megoldása például új közelítésmódot követelt: két koncepció versenyzett egymással - elbontani a reaktor romjait, és megtisztítani a területet a súlyosan radioaktív maradék fűtőanyagtól, vagy ráépíteni a meglévő szarkofágra egy újabb szigetelőréteget, vagyis lényegében örökül hagyni az ukránok következő generációira a maradék fűtőanyag megoldatlan problémáját.

Az ukrán kormány és a legfelső tanács ígérete szerint 2065-ig végleg felszámolják a csernobili atomerőművet. Valójában azonban senki sem tudja, meddig kell viselnie Ukrajnának Csernobil következményeit.

A fukusimai atomerőmű bezárása is komoly kérdéseket vet fel: vagy szarkofágot kell építeni, vagy teljesen el kell bontani az erőmű romjait. A japán mérnökök döntései, hogy 120 méteres acélfallal kerítik el a tengernek azt a részét, ahová kiömlik a radioaktív víz, vagy speciális anyagból készült, sajátos szarkofágot helyeznek a reaktor fölé, példa nélküliek, csupán a baleset elhárítása közben születtek. A szennyezett talaj, a vizek, az épületek és a mezőgazdasági termékek megtisztítása a mai napig megoldatlan.

Különösen bonyolult problémát jelent az emberek élelmezése a radioaktív anyagokkal szennyezett területeken: Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország radionuklidokkal szennyezett 145 ezer km2-én közel ötmillió ember él. A radioaktív szennyezettség kiterjedése akkora, mint Belgium és Ausztria területe együttvéve. A japán hatóságok is minden bizonnyal a 30 kilométeres zóna szennyezettségének problémájába fognak ütközni a katasztrófa elhárítása után. A gazdasági veszteségek a legszerényebb becslések is 175-250 milliárd dollár között várhatók; csak Fehéroroszországé 225 milliárd dollár volt.

Intézmények és civilek

A csernobili baleset igen élesen vetette fel a társadalom informálása, illetve az állam és a civil társadalmi szervezetek közti viszony kérdését. A probléma szorosan összefügg a súlyos bizalmatlansággal, amit az állampolgár a hatalommal, a civil társadalom a kormányzati és nemzetközi intézményekkel szemben táplál. A kommunista időkben kialakult bizalmatlanság az új történelmi körülmények között is megmaradt.

A kommunista rezsim példátlan eljárása, a csernobili atomerőmű és a környező területek helyzetével kapcsolatos információk visszatartása megfejelve a féligazságokon és dezinformációkon alapuló propagandakampánnyal oda vezetett, hogy az emberek teljesen elvesztették bizalmukat a szovjet-kommunista rendszer egészében. Ez hozzájárult a Szovjetunió széteséséhez.

Az ukrán civil társadalom, a japán antinukleáris mozgalommal ellentétben, a csernobili katasztrófa után jött létre, ökoszervezetekben egyesítve a polgárokat, melyek azt követelték, mondjanak igazat a csernobili atomerőmű és a környező területek radioaktív szennyezettségével kapcsolatban. 1986 és 1990 között több százezer ukrán polgár fogott össze az ukrán Zöld világ ökológiai szövetségben. A szovjet és ukrán legfelső tanácsban folytatott harcunk, a tömegtüntetések és találkozók, sok ezer aktivista munkája eredményeként sikerült leállítani az új atomerőművek építését, és feloldani az élelmiszer, az ivóvíz, a föld szennyezettségére vonatkozó adatok titkosítását. A Zöld világ és más szervezetek 1990-ben összehívták az első csernobili civil bíróságot - a csernobili Nürnberget. Ez többek között bűntettnek minősítette az 1986. május 1-jei felvonulás megtartását, a környező falvak lakosságának magára hagyását, az élelmiszerek erős sugárfertőzöttségével kapcsolatos információk eltitkolását, az érintett területeken élők jódprofilaxisának elmulasztását.

false

 

Fotó: MTI/EPA/Ohszumi Tomohiro

A fukusimai katasztrófakor a japán hatóságok - egy nyílt, demokratikus társadalom képviselői - megfelelően informálták a lakosságot a szennyezés mértékéről és az óvintézkedések bevezetéséről - bár súlyosan felróható, hogy a szakemberek visszatartották az információkat a reaktorok sérülésének becsült mértékéről.

A zöldszervezeteknek komoly fenntartásaik voltak és vannak az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége (NAÜ) tevékenységével szemben: a csernobili katasztrófa idején nem az ENSZ pártatlan szabályozó szerveként viselkedett, amely az egész emberiség érdekeit képviseli, hanem szűk lobbiszervezetként, amely ügyfelei érdekeit védi - a befolyásos atomenergetikai cégeket, melyek az atomenergia terjesztésében érdekeltek, akár a biztonság rovására is.

Azzal vádolták a NAÜ-t, hogy titkos egyezséget kötött az ENSZ Egészségügyi Világszervezetével (WHO), hogy tudatosan hamis és optimista információkat terjesszenek Csernobil következményeivel kapcsolatban, illetve figyelmen kívül hagyta a katasztrófa nyomán bekövetkezett egészségkárosodásról szóló adatokat.

Nemzetközi és japán zöldszervezetek aggodalmuknak adnak hangot, hogy a NAÜ esetleg hozzájárul ahhoz, hogy alábecsüljék a fukusimai baleset negatív következményeit.

A csernobili katasztrófa után az emberiség számára alapvetően új jogi-törvényi közeg jött létre, amely magába foglalja Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország nemzeti "csernobili" törvényeit, valamint a csernobiliekhez hasonló tragikus következmények megakadályozása céljából hozott új nemzetközi egyezményeket, megállapodásokat és szabályozásokat. Egyértelműnek látszik, hogy a fukusimai baleset következtében új jogalkotási aktusok és nemzetközi egyezmények fognak születni.

Az új atomerőművek építése - arról nem is beszélve, hogy olyan államok gyártanak atomfegyvereket, amelyek nem hajlandók alávetni magukat az atomsorompó-rendszernek - újabb csernobili típusú katasztrófák veszélyét hordozza magában, reaktorok felrobbanásával és radioaktív anyagok kijutásával a környezetbe. A nukleáris erőművek Achilles-sarka a hűtőrendszer, amely nemcsak földrengések és cunamik, de terrorcselekmények okozta blackout és más okok következtében is megsérülhet.

Egyre nehezebb feladat visszatartani a nukleáris dzsinnt, amely kitörni készül a palackból.

Fontos kérdés, melyet a csernobili katasztrófa felvetett, az atomerőművekkel rendelkező államok stabilitása a lehetséges háborúkkal és terrortámadásokkal összefüggésben. Nem nehéz elképzelni, milyen veszélyeket rejtene magában, ha olyan államok, mint Líbia, Irak, Afganisztán és mások területén atomerőművek lennének. Mindaz, ami Csernobilban és Fukusimában történt, különösen élesen veti fel a nemzetközi rendszerek erősítésének kérdését, annak szükségességét, hogy az atomerőművek építésének problémáját nemzeti szintről nemzetközi szintre emeljük a lehetséges földrengések, cunamik és más természeti kataklizmák által veszélyeztetett helyeken.

Lehet-e atom nélkül?

A csernobili katasztrófa komoly csapást mért az atomlobbi grandiózus terveire: nagymértékben fékezte az atomenergia fejlesztését az USA-ban és Európában, arra késztette az államokat, hogy komoly projektekbe fogjanak alternatív energiaforrások - napenergia, szélenergia és más megújuló energiák - bevezetése érdekében. Németországban 2025-ig 4 százalékra csökkentik az atomenergia arányát. A fukusimai baleset gyökeresen megváltoztatta a német politikai helyzetet: a kormány kénytelen volt felfüggeszteni a 17 működő atomerőmű közül a legrégebbi 7 működését. A kereszténydemokraták elvesztették a helyi választásokat a zöldek és a szociáldemokraták koalíciójával szemben Baden-Württembergben és Hamburgban. Ez jól mutatja, mennyire összefüggenek a globális politikai folyamatok az atomenergia helyzetével.

Világos, hogy lehetetlen azonnal bezárni a világban működő nukleáris reaktorokat. De az is világos, hogy van alternatívája a veszélyes és rendkívül drága atomenergiának. Ez mindenekelőtt a nemzeti energiatakarékossági és energiahatékonysági program bevezetése minden szinten. Másodszor az, hogy ne engedjük a lejárt élettartamú reaktorok működésének meghosszabbítását. S végül: az alternatív energiaforrások fejlesztésére irányuló állami politika. Németország szolgálhat példával: 2020-ban már 30 százalék lesz a megújuló energiaforrások aránya az összes energiafelhasználáson belül.

A csernobili és a fukusimai katasztrófa más-más történelmi korszakban következett be: az ukrajnai nukleáris robbanás egy totalitárius országot rázkódtatott meg, egy olyan világban, amelyet megosztott a hidegháború, s amelynek jelképe a berlini fal volt. A fukusimai baleset a globalizált világban történt, az egyik legdemokratikusabb, legfejlettebb országban. Mégis, függetlenül a különböző történelmi korszakoktól, az időbeli és a térbeli távolságtól, függetlenül a két katasztrófa eltérő méretétől: az ár, amit az emberi szenvedéssel, milliók életével és egészségével fizetünk, változatlan. És akárcsak 25 éve, ma is fejet hajtunk azok hősiessége előtt, akik felvették a harcot a békés atommal - a tűzoltók, mentők, mérnökök és munkások bátorsága és önfeláldozása előtt, akik nem sajnálták életüket és egészségüket a nukleáris ördöggel vívott küzdelemben.

(Fordította Körner Gábor)

Névjegy

Jurij Scserbak eredeti foglalkozása orvos-epidemiológus. A 70-es évektől jelennek meg regényei és novellái (ezek közül magyarul is olvasható a Transzplantáció, a Karantén és a Fejezetek Jaropil város krónikájából), a 80-as évek végétől aktívan politizál. A csernobili katasztrófa okainak és következményeinek feltárásáért küzdő civil mozgalmak főalakja, az Ukrán Zöld Párt alapítója, rövid ideig Ukrajna környezetvédelmi minisztere, majd izraeli, amerikai és kanadai nagykövete. Dokumentumregénye a tárgyban (Csornobil) 1988-ban jelent meg ukránul.


Figyelmébe ajánljuk

Cserna-Szabó András: „Csinálnék egy kocsmát”

Megjelent új novelláskötete, az ösztöndíjakat és a kitüntetéseket elfogadja, ha adnak neki, és nem kérnek cserébe, de abbahagyná az írást, ha rengeteg pénze lenne. Épp ezért senki ne adjon neki! Az utolsó magyarokért is kár lett volna. Cserna-Szabó Andrással beszélgettünk.