Publicisztika

Szűken vett kormányzati szempontból 2015. szinte a teljes eseménytelenség jegyé­ben telt. A menekültügyi törvénymódosításokhoz hasonló látszatintézkedések és a devizaalapú lakossági kölcsönökkel kapcsolatos jogi viták elvarrása sem feledtetheti azt, hogy nehéz felidézni bármi olyan kormányzati cselekvést, amire néhány év távlatából is az ország sorsát érdemben alakító változtatásként emlékezhetünk majd. Politikailag viszont igencsak mozgalmas hónapok állnak a miniszterelnök és a pártja mögött.

Közhely, hogy az elmúlt öt-tíz évben Budapest közterei fenekestül fordultak fel és vissza. Történt mindez azért, hogy a mai szemléletünk szerinti élhetőbb, átláthatóbb, gyalogos- és biciklisbarát tereket, utcákat kapjunk. De ennek ára volt. A Nyugati tér átalakítása apropóján a modern köztérépítészetet búcsúztatjuk.

Az orbánizmus így hosszabb távon kudarcra van ítélve. Lenácizni őt azonban mélységesen káros.

A versenysport és a doppingellenőrzés sötét napjait éljük. A sajtó újabb és újabb, egyes sportágakat az alapjukban megrázó doppingbotrányoktól hangos; a sporthírek másról sem szólnak, mint a versenysport és a dopping illú­zióromboló összefonódásáról, a doppingellenes harc romlottságáról. Arról, hogy tiszta sport nem létezik.

Az állítólagos orbáni konzervatív értékrend ürességét többek között a segítségnyújtásra való teljes érzéketlensége leplezi le, amiből a barbársága is következik. Babarczy Eszter írása.

„Bátran kiállok amellett, amiben hiszek!” – nyilatkozta Hosszú Katinka, amikor összetépte az őt lekenyerezni kívánó milliós szerződést. Nem kellene példát venni?

Amikor Konrád kiáll Orbán megoldása mellett, elfelejti, hogy Orbán ismét Magyarország legrosszabb kulturális vonásaira épített – a félelemre, a bizalmatlanságra, a közönyre, az ellenségességre. Babarczy Eszter cikksorozatának első része.

Az Európai Unió alapkérdéseinek újragondolását és alapszerződéseinek esetleges módosítását érintő orbáni felvetések egy új magyar uniós stratégia meghirdetését sejtetik. Erről azonban nincsen szó.

Sokan riogattak, hogy az iszlámhívő menekültek, migránsok tömege növekvő veszélyt jelent a más vallásúak, különösen a zsidók számára Európában. Így van-e?

A háborús fenyegetés gyümölcsöző politikai vállalkozás. A 2001-es szeptemberi New York-i merényletek után George W. Bush háborút hirdetett a terror ellen, megtámadta Irakot és Afganisztánt, és megnyerte a választásokat. A háborús hisztéria rövid távon politikailag megtérült.

Vajon a magyar holokausztnak miért nincs ma élő emlékezetkultúrája, a róla szóló történeti tudás miért nem vált a közgondolkodás és a politikai kultúra szerves részévé?

„Amerika kormányzata nem demokratikus, még csak köszönő vi­szonyban sincs azzal. A képviseleti demokrácia súlyos erodálódása mára gyakorlatilag kormányoz­hatatlanná tette az országot. Beléptünk a vétókrácia korszakába.” (Lawrence Lessig amerikai elnökjelölt, a Harvard Egyetem jogi professzora)