Szelényi Zsuzsanna

Egyszerű történet - Orbán és az unió

  • Szelényi Zsuzsanna
  • 2015.12.23 15:11

Publicisztika

A háborús fenyegetés gyümölcsöző politikai vállalkozás. A 2001-es szeptemberi New York-i merényletek után George W. Bush háborút hirdetett a terror ellen, megtámadta Irakot és Afganisztánt, és megnyerte a választásokat. A háborús hisztéria rövid távon politikailag megtérült.

Orbán Viktor az elmúlt hetekben az európai populisták vezérszónokává nőtte ki magát. Megosztó, háborús történetével látszólag sikerrel nyomult be a megbénult európai politikai térbe. Magyarország után más országok is kerítést építenek, a muszlimellenesség terjed. A párizsi terrortámadások sorozata csak olaj volt a tűzre. Orbán Viktor azt szeretné, ha Magyarország után Európában is a keményvonalas politika kerülne túlsúlyba, legitimálva az ő eddig távolságtartással kezelt hazai politikáját.

*

Az unió egysége az elmúlt évtizedben meggyengült. A valamikor erős államközi koordináció és a robusztus, hosszú távú koalíciók már jó ideje nem működnek. Helyettük alkalmi szövetségek és egyoldalú akciók akadályozzák a komoly munkát. A politikai kérdések mindig az Európai Tanácsban dőlnek el, ott, ahol a kormányok képviselői már jó ideje felülírják a közös érdekeket. A nemzeti elv megerősödése aláásta az unió egységét és cselekvőképességét, a szervezet krízishelyzetben is képtelen gyors meg­oldást találni és kikényszeríteni a közös felelősségvállalást. E logika megerősödéséhez hozzájárult, hogy a csatlakozó kelet-európai országok magukkal hozták azt az új nacionalizmust, amely a kommunizmus után tört fel ezekben az országokban. Wolfgang Schäuble regresszív nacionalizmusnak nevezte ezt.

Pedig az unió ma fontosabb az európai országok számára, mint valaha. A világ hatalmi átalakulása kiszolgáltatott helyzetbe hozta a kontinenst. Először a gazdasági válság, majd a Krím félsziget orosz megszállása tette láthatóvá a belső ellentéteket. A mostani menekültválság pedig végsőkig kidomborította Európa sérülékenységét.

A menekültválságot Magyarországon két szimbolikus elem uralja. Az egyik a kerítés, amely nem hozott megoldást az európai menekültkérdésre, hiszen a menekültáradatot csupán elterelte Magyarországról. Viszont eredményesen jeleníti meg a bezárkózást és az önvédelmet. Ha a kormány akarta volna, a bekamerázott schengeni határvidéken is tudta volna kezelni, regisztrálni, ellátni a menekülteket. De nem akarta. A kerítésépítés arról szól, hogy Orbán felmutassa, ő nemzetállami keretek között jobban tud problémákat megoldani, mint euró­pai szinten. A másik ilyen szimbolikus elem a menekültek elosztási kvótájának elutasítása – jóllehet a kvóta a közös teherviselés és az európai szolidaritás megtestesítője lenne. Ha a kvóta nem működik, azaz nincs mellette politikai akarat, akkor nem várható, hogy az unió képes legyen olyan bonyolult kérdések megoldására, mint például a közös kül- és védelmi politika, ami pedig alapvető lenne a válság érdemi kezeléséhez. A kvótát a terroristaveszély „szétterítésével” azonosítani csupán az együttműködés teljes ellehetetlenítésére tett újabb erőfeszítés. Orbán ezzel nemcsak akadályozza a megoldást, hanem felgyorsítja a széthúzó folyamatokat. A bizalom le­épülése pedig más közös politikai folyamatokat is alááshat: például a közös energiapolitikai törekvéseket, amelyek Európának az Oroszországtól való függetlenségét erősítenék, vagy a nagy európai beruházásokat, amelyek a kontinens globális versenyképességét erősítenék.

false

 

Fotó: MTI

Az unióra az eddigi magyar kormányok alapvetően haszonelvű szempontok alapján tekintettek és a megszerezhető javakra koncentráltak. Balog Zoltán 2011-ben egyenesen azt mondta, hogy az uniós támogatások a történelmi sebek miatt „járnak nekünk”. Orbán pedig évek óta azon dolgozik, hogy az unióban a közös európai döntések helyett a nemzetállami felelősségi területeket erősítse. A menekültválság remek lehetőséget kínált neki, hogy olyan történetet építsen fel, amelyből a számára előnyös kimenet bontakozhat ki. Minapi rádióinterjújában azt is felvetette, hogy az Európai Unió alapkérdéseit újra kell gondolni, mivel a jelenlegi körülmények között az unió láthatóan nem tudja megvédeni a polgárait. Ám a valóság bonyolultabb, mint Orbán története a határok lezárásáról. A határok alaposabb ellenőrzésének szükségessége, amelyre ez a válság rávilágított, ugyanis azt eredményezheti, hogy az unió országai közös határőrizeti szervet hoznak létre a schengeni határok őrzésére. De az is megtörténhet, hogy a schengeni rendszert, amely az emberek, áruk és szolgáltatások szabad átjárását biztosítja, felfüggesztik. Mindkét kimenet aláásná Orbán Viktor értelmezését és érdekeit. Ezért alkalmazza most a „ha nem tudod megakadályozni, akkor állj az élére!” politikát. Ez vezette, amikor a schengeni rendszer újragondolását javasolta. Orbán Viktor úgy tesz, mintha lenne javaslata a válság megoldására. De valójában semmi sincs a tarsolyában. Az európai menekültválságot sem Magyarország, sem más európai ország külön nem tudja megoldani. Ez ma az alapvető európai kérdés. Most alakul ki, hogy mi lesz az Európai Unió létezésének célja az átalakuló 21. században.

A mostani pontról kétfelé vezethet az unió jövője: a széttöredezés vagy a szorosabb integráció felé. A szélsőséges populisták – ők Orbán Viktor szövetségesei ebben a mérkőzésben – az unió egységének csökkenését akarják. A nyugat-európai nacionalisták maguk is a konfliktusgerjesztés mesterei, és hatalomra kerülésük komoly veszély minden európai polgár számára; abból nekünk, magyaroknak sem sülhet ki semmi jó.

A kormányzó európai fősodor minden bizonytalansága és a populista kihívás ellenére sokkal valószínűbb, hogy a tagállamok a szorosabb politikai unió felé indulnak majd el. A közös határőrizet, közös menekült- és bevándorláspolitika, a közös pénzügypolitika és adórendszer lesznek ennek az újjászerveződött Európának a következő lépései, amelyek sokkal szorosabb uniót eredményeznek majd. Mind olyan kezdeményezések, amelyeket Orbán Viktor elutasít. Mégis, Magyarország számára az lesz a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán módunk részt venni ebben a folyamatban.

Amikor a miniszterelnök az uniós szerződések újraírásának kérdését feszegeti, egyfelől megpróbálja befolyásolni ezt a folyamatot a saját érdekei szerint – de erre csak szűk lehetőségei vannak. Ezért az is a célja, hogy felkészítse a közönségét arra, hogy Magyarország miért marad ki az összezáró Európából. Magyarország a történelme során akkor volt erős és prosperáló, amikor szoros szövetségben működött európai szomszédaival. Mi lehet akkor most Orbán Viktor nemzetállami alternatívája? Magyarországnak nincsenek ásványkincsei, nincs tőkéje és a humán képzés is éppen hanyatlik. Miből akar Orbán Viktor a saját lábán megállni? Félő, hogy erről szól a titkosított paksi együttműködés az orosz állammal. Meglehet, szeme előtt a kínaiak által elindított Bangkok–Budapest-selyemút gazdasági övezete lebeg. De Orbán vágyott kompországa helyett könnyen hajótörött országgá válhatunk.

A szerző az Együtt országgyűlési képviselője, külpolitikai szakértő.

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.

Angyalbőrben

A leegyszerűsítésre mindenkor hajlamos kívülálló számára úgy tetszik, az operaénekesi működés két legnagyobb kihívása: magas hangokat kiénekelni és prózában megszólalni. Merthogy mindkét esetben gyakorta észlelhető a fokozott mértékű feszültség fönt a színpadon, és a megbocsátásra rögtön kész együtt­érzés odalent a nézőtéren.

Megnyíló életek

  • Rádai Andrea

Az előadás legnagyobb részében a holokauszt-túlélő 97 éves Katona Éva, Göndör László nagymamája testetlen hangként jelenik meg, mintha ott lebegne a lelke felettünk. Ezt az érzést érdekes módon elsősorban nem a mulandóság melankóliája táplálja, hanem az előttünk megnyíló életek gazdagsága miatt érzett öröm.

Kinek a kultúrája?

Öt és fél év működés után megszűnik a Dunszt.sk szlovákiai magyar kulturális portál. A főszerkesztő kifáradásról és strukturális nehézségekről beszél, de politikai és társadalmi kérdések is felsejlenek a háttérben.

Ők így csinálják

  • A szerk.

PTSD – csúnya betegség, az van nekik, szegény Fidesznek, poszttraumás stressz szindrómájuk, immár vagy negyedszázada.

Magyarország farhátra megy

  • A szerk.

A Farhát-kormány legújabb népélet-javító intézkedését rögzítő 06/2022. (01.14.) sz. korm. rend. szövege, s ez mindenképpen a dicsőségére válik, precízen kitér arra, hogy az a kereskedő, aki a rendelet valamely utasítását megszegi, milyen szankciókkal sújtható.

Kiáll-e?

  • A szerk.

Az előválasztás utáni kínos bénultságot levetkőzve mintha a feltámadás jeleit mutatná az ellenzék kampánya.

„Nagyon nagy vita”

Orbán Viktor január 14-i, idei első rádióinterjújának utolsó témája a „gyermekvédelmi népszavazás” volt. Az interjúban a pedofília először kontrasztként jelent meg: „van az a jelenség, hogy a gyerekeink ki vannak téve szexuális ragadozóknak” – mondta a miniszterelnök. Majd pedig a szexuális kisebbségekkel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy „most egy másik jelenségről beszélünk, aztán hogy ez elvezet-e a pedofíliához vagy nem, erről van egy nagyon nagy vita, de ezt én most nem tartom fontosnak”.

A szelíd forradalom

A múlt év végére az Alaptörvény lecserélése az egyesült ellenzék egyik legfontosabb, de mindenképpen a legjelképesebb választási ígéretévé lépett elő. A kezdeti kérdést – lehetséges-e egyáltalán egyszerű többséggel alkotmányozni? – felváltotta az annak mikéntjéről folyó nyilvános eszmecsere.