Orbán Viktor az elmúlt hetekben az európai populisták vezérszónokává nőtte ki magát. Megosztó, háborús történetével látszólag sikerrel nyomult be a megbénult európai politikai térbe. Magyarország után más országok is kerítést építenek, a muszlimellenesség terjed. A párizsi terrortámadások sorozata csak olaj volt a tűzre. Orbán Viktor azt szeretné, ha Magyarország után Európában is a keményvonalas politika kerülne túlsúlyba, legitimálva az ő eddig távolságtartással kezelt hazai politikáját.
*
Az unió egysége az elmúlt évtizedben meggyengült. A valamikor erős államközi koordináció és a robusztus, hosszú távú koalíciók már jó ideje nem működnek. Helyettük alkalmi szövetségek és egyoldalú akciók akadályozzák a komoly munkát. A politikai kérdések mindig az Európai Tanácsban dőlnek el, ott, ahol a kormányok képviselői már jó ideje felülírják a közös érdekeket. A nemzeti elv megerősödése aláásta az unió egységét és cselekvőképességét, a szervezet krízishelyzetben is képtelen gyors megoldást találni és kikényszeríteni a közös felelősségvállalást. E logika megerősödéséhez hozzájárult, hogy a csatlakozó kelet-európai országok magukkal hozták azt az új nacionalizmust, amely a kommunizmus után tört fel ezekben az országokban. Wolfgang Schäuble regresszív nacionalizmusnak nevezte ezt.
Pedig az unió ma fontosabb az európai országok számára, mint valaha. A világ hatalmi átalakulása kiszolgáltatott helyzetbe hozta a kontinenst. Először a gazdasági válság, majd a Krím félsziget orosz megszállása tette láthatóvá a belső ellentéteket. A mostani menekültválság pedig végsőkig kidomborította Európa sérülékenységét.
A menekültválságot Magyarországon két szimbolikus elem uralja. Az egyik a kerítés, amely nem hozott megoldást az európai menekültkérdésre, hiszen a menekültáradatot csupán elterelte Magyarországról. Viszont eredményesen jeleníti meg a bezárkózást és az önvédelmet. Ha a kormány akarta volna, a bekamerázott schengeni határvidéken is tudta volna kezelni, regisztrálni, ellátni a menekülteket. De nem akarta. A kerítésépítés arról szól, hogy Orbán felmutassa, ő nemzetállami keretek között jobban tud problémákat megoldani, mint európai szinten. A másik ilyen szimbolikus elem a menekültek elosztási kvótájának elutasítása – jóllehet a kvóta a közös teherviselés és az európai szolidaritás megtestesítője lenne. Ha a kvóta nem működik, azaz nincs mellette politikai akarat, akkor nem várható, hogy az unió képes legyen olyan bonyolult kérdések megoldására, mint például a közös kül- és védelmi politika, ami pedig alapvető lenne a válság érdemi kezeléséhez. A kvótát a terroristaveszély „szétterítésével” azonosítani csupán az együttműködés teljes ellehetetlenítésére tett újabb erőfeszítés. Orbán ezzel nemcsak akadályozza a megoldást, hanem felgyorsítja a széthúzó folyamatokat. A bizalom leépülése pedig más közös politikai folyamatokat is alááshat: például a közös energiapolitikai törekvéseket, amelyek Európának az Oroszországtól való függetlenségét erősítenék, vagy a nagy európai beruházásokat, amelyek a kontinens globális versenyképességét erősítenék.
| ||
Az unióra az eddigi magyar kormányok alapvetően haszonelvű szempontok alapján tekintettek és a megszerezhető javakra koncentráltak. Balog Zoltán 2011-ben egyenesen azt mondta, hogy az uniós támogatások a történelmi sebek miatt „járnak nekünk”. Orbán pedig évek óta azon dolgozik, hogy az unióban a közös európai döntések helyett a nemzetállami felelősségi területeket erősítse. A menekültválság remek lehetőséget kínált neki, hogy olyan történetet építsen fel, amelyből a számára előnyös kimenet bontakozhat ki. Minapi rádióinterjújában azt is felvetette, hogy az Európai Unió alapkérdéseit újra kell gondolni, mivel a jelenlegi körülmények között az unió láthatóan nem tudja megvédeni a polgárait. Ám a valóság bonyolultabb, mint Orbán története a határok lezárásáról. A határok alaposabb ellenőrzésének szükségessége, amelyre ez a válság rávilágított, ugyanis azt eredményezheti, hogy az unió országai közös határőrizeti szervet hoznak létre a schengeni határok őrzésére. De az is megtörténhet, hogy a schengeni rendszert, amely az emberek, áruk és szolgáltatások szabad átjárását biztosítja, felfüggesztik. Mindkét kimenet aláásná Orbán Viktor értelmezését és érdekeit. Ezért alkalmazza most a „ha nem tudod megakadályozni, akkor állj az élére!” politikát. Ez vezette, amikor a schengeni rendszer újragondolását javasolta. Orbán Viktor úgy tesz, mintha lenne javaslata a válság megoldására. De valójában semmi sincs a tarsolyában. Az európai menekültválságot sem Magyarország, sem más európai ország külön nem tudja megoldani. Ez ma az alapvető európai kérdés. Most alakul ki, hogy mi lesz az Európai Unió létezésének célja az átalakuló 21. században.
A mostani pontról kétfelé vezethet az unió jövője: a széttöredezés vagy a szorosabb integráció felé. A szélsőséges populisták – ők Orbán Viktor szövetségesei ebben a mérkőzésben – az unió egységének csökkenését akarják. A nyugat-európai nacionalisták maguk is a konfliktusgerjesztés mesterei, és hatalomra kerülésük komoly veszély minden európai polgár számára; abból nekünk, magyaroknak sem sülhet ki semmi jó.
A kormányzó európai fősodor minden bizonytalansága és a populista kihívás ellenére sokkal valószínűbb, hogy a tagállamok a szorosabb politikai unió felé indulnak majd el. A közös határőrizet, közös menekült- és bevándorláspolitika, a közös pénzügypolitika és adórendszer lesznek ennek az újjászerveződött Európának a következő lépései, amelyek sokkal szorosabb uniót eredményeznek majd. Mind olyan kezdeményezések, amelyeket Orbán Viktor elutasít. Mégis, Magyarország számára az lesz a kérdés, hogy lesz-e egyáltalán módunk részt venni ebben a folyamatban.
Amikor a miniszterelnök az uniós szerződések újraírásának kérdését feszegeti, egyfelől megpróbálja befolyásolni ezt a folyamatot a saját érdekei szerint – de erre csak szűk lehetőségei vannak. Ezért az is a célja, hogy felkészítse a közönségét arra, hogy Magyarország miért marad ki az összezáró Európából. Magyarország a történelme során akkor volt erős és prosperáló, amikor szoros szövetségben működött európai szomszédaival. Mi lehet akkor most Orbán Viktor nemzetállami alternatívája? Magyarországnak nincsenek ásványkincsei, nincs tőkéje és a humán képzés is éppen hanyatlik. Miből akar Orbán Viktor a saját lábán megállni? Félő, hogy erről szól a titkosított paksi együttműködés az orosz állammal. Meglehet, szeme előtt a kínaiak által elindított Bangkok–Budapest-selyemút gazdasági övezete lebeg. De Orbán vágyott kompországa helyett könnyen hajótörött országgá válhatunk.
A szerző az Együtt országgyűlési képviselője, külpolitikai szakértő.
