A becsület haldoklása: elhagytak minket a civilek, s most elhagynak a médiumaink is

  • Haskó László
  • 2018. július 8.

Publicisztika

Lehet a sorok közé rejteni a mondandót vagy bezárni a bazárt.

Simicska Lajos kivonulásával lezárult Orbán magyarországi médiaháborúja. A Hír Tv napjai is meg vannak számlálva.  Nem marad magyar elektronikus (tömeg)médium, amely ne Orbán Viktor hazugságait harsogná. Ezzel beláthatatlan ideig biztosítva van az un. illiberális demokrácia (valójában populista autokrácia) uralkodása (az államkassza zsebre vágása) Magyarországon. És persze a jövő évi két szavazás (nem választás!) behúzása is.

Amíg a populizmus nem volt totális,

mi szerencsétlen demokrácia-hívők azt hittük, hogy az internet és annak közösségi oldalai majd „helyretolják a kizökkent időt”, trónra ültethetjük a „józan észt”. Pont fordítva történt. A legmagasabb trónra (Amerikában) egy bádogfrizurás hazudozót ültetett a szerkesztetlen média.  Azóta legitim, hogy a legnagyobb hazugok mondhatják meg, mi legyen az igazság.

Fake news! Csak ennyit kell mondanod, ha azzal vádolnak, hogy seftelsz az ellenséggel.

A legfájdalmasabb időszak a tisztességes médiumok haldoklása – ezt éljük mi most. Amikor egy eladdig korrekt médium védelmére kel egy romániai magyar neonácinak, amiért egyszerű békés robbantgatás előkészületei miatt az elfogult, magyar-gyűlölő román bíróságok bűnösnek találják. Amikor ugyanez a fórum és egy másik, amelyik régebben volt korrekt, nem vesz tudomást az április 8. utáni helyzetről, sorra hívja be stúdióbeszélgetésre a bukott, tehetségtelen szánalmasakat és a diadalmas sötét gazembereket. No, meg persze a kétszínű (álcivil) kollaboránsokat, jó hosszan. Igazán élvezetesek ezek a műsorok. Épeszű hallgatónak, nézőnek a könyökén jönnek ki mindannyian. A műsorvezetőkkel együtt. És a „szakértői” gárda. Tíz éve ugyanazok a butaságok és bebizonyosodott tévedések, valóra nem vált jóslatok. Természetesen csökkenni fog a hallgatottság-nézettség, lehet a kormány kebelére borulni, föladni a tisztességet és a függetlenséget. Aztán a sorok közé rejtve a mondandót – vegetálni, vagy még azt sem, csak bezárni a bazárt.

A haldoklás kellemetlen,

de nagyritkán van visszaút. Most is volna. Budapest lakóinak bő kétharmada nem szereti a felcsúti mindenhatót, nem kér a NER-ből.  Akkor miért nincs Budapest tévé? Miért nincs az egyetlen nem fideszes napilapnak állandó Budapest melléklete? Miért nem jelenik meg újra az Esti Budapest? Miért nem arról írunk, beszélünk, ami még nem veszett el teljesen? Bennünket, pesti (szavazó) polgárokat már elhagytak a pártok. Elhagytak a „civilek” is (utcára hívtak, ott voltunk, aztán egyszer csak hazaküldtek). Most elhagynak a médiumaink is?

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.