A becsület haldoklása: elhagytak minket a civilek, s most elhagynak a médiumaink is

  • Haskó László
  • 2018. július 8.

Publicisztika

Lehet a sorok közé rejteni a mondandót vagy bezárni a bazárt.

Simicska Lajos kivonulásával lezárult Orbán magyarországi médiaháborúja. A Hír Tv napjai is meg vannak számlálva.  Nem marad magyar elektronikus (tömeg)médium, amely ne Orbán Viktor hazugságait harsogná. Ezzel beláthatatlan ideig biztosítva van az un. illiberális demokrácia (valójában populista autokrácia) uralkodása (az államkassza zsebre vágása) Magyarországon. És persze a jövő évi két szavazás (nem választás!) behúzása is.

Amíg a populizmus nem volt totális,

mi szerencsétlen demokrácia-hívők azt hittük, hogy az internet és annak közösségi oldalai majd „helyretolják a kizökkent időt”, trónra ültethetjük a „józan észt”. Pont fordítva történt. A legmagasabb trónra (Amerikában) egy bádogfrizurás hazudozót ültetett a szerkesztetlen média.  Azóta legitim, hogy a legnagyobb hazugok mondhatják meg, mi legyen az igazság.

Fake news! Csak ennyit kell mondanod, ha azzal vádolnak, hogy seftelsz az ellenséggel.

A legfájdalmasabb időszak a tisztességes médiumok haldoklása – ezt éljük mi most. Amikor egy eladdig korrekt médium védelmére kel egy romániai magyar neonácinak, amiért egyszerű békés robbantgatás előkészületei miatt az elfogult, magyar-gyűlölő román bíróságok bűnösnek találják. Amikor ugyanez a fórum és egy másik, amelyik régebben volt korrekt, nem vesz tudomást az április 8. utáni helyzetről, sorra hívja be stúdióbeszélgetésre a bukott, tehetségtelen szánalmasakat és a diadalmas sötét gazembereket. No, meg persze a kétszínű (álcivil) kollaboránsokat, jó hosszan. Igazán élvezetesek ezek a műsorok. Épeszű hallgatónak, nézőnek a könyökén jönnek ki mindannyian. A műsorvezetőkkel együtt. És a „szakértői” gárda. Tíz éve ugyanazok a butaságok és bebizonyosodott tévedések, valóra nem vált jóslatok. Természetesen csökkenni fog a hallgatottság-nézettség, lehet a kormány kebelére borulni, föladni a tisztességet és a függetlenséget. Aztán a sorok közé rejtve a mondandót – vegetálni, vagy még azt sem, csak bezárni a bazárt.

A haldoklás kellemetlen,

de nagyritkán van visszaút. Most is volna. Budapest lakóinak bő kétharmada nem szereti a felcsúti mindenhatót, nem kér a NER-ből.  Akkor miért nincs Budapest tévé? Miért nincs az egyetlen nem fideszes napilapnak állandó Budapest melléklete? Miért nem jelenik meg újra az Esti Budapest? Miért nem arról írunk, beszélünk, ami még nem veszett el teljesen? Bennünket, pesti (szavazó) polgárokat már elhagytak a pártok. Elhagytak a „civilek” is (utcára hívtak, ott voltunk, aztán egyszer csak hazaküldtek). Most elhagynak a médiumaink is?

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.