A becsület haldoklása: elhagytak minket a civilek, s most elhagynak a médiumaink is

  • Haskó László
  • 2018. július 8.

Publicisztika

Lehet a sorok közé rejteni a mondandót vagy bezárni a bazárt.

Simicska Lajos kivonulásával lezárult Orbán magyarországi médiaháborúja. A Hír Tv napjai is meg vannak számlálva.  Nem marad magyar elektronikus (tömeg)médium, amely ne Orbán Viktor hazugságait harsogná. Ezzel beláthatatlan ideig biztosítva van az un. illiberális demokrácia (valójában populista autokrácia) uralkodása (az államkassza zsebre vágása) Magyarországon. És persze a jövő évi két szavazás (nem választás!) behúzása is.

Amíg a populizmus nem volt totális,

mi szerencsétlen demokrácia-hívők azt hittük, hogy az internet és annak közösségi oldalai majd „helyretolják a kizökkent időt”, trónra ültethetjük a „józan észt”. Pont fordítva történt. A legmagasabb trónra (Amerikában) egy bádogfrizurás hazudozót ültetett a szerkesztetlen média.  Azóta legitim, hogy a legnagyobb hazugok mondhatják meg, mi legyen az igazság.

Fake news! Csak ennyit kell mondanod, ha azzal vádolnak, hogy seftelsz az ellenséggel.

A legfájdalmasabb időszak a tisztességes médiumok haldoklása – ezt éljük mi most. Amikor egy eladdig korrekt médium védelmére kel egy romániai magyar neonácinak, amiért egyszerű békés robbantgatás előkészületei miatt az elfogult, magyar-gyűlölő román bíróságok bűnösnek találják. Amikor ugyanez a fórum és egy másik, amelyik régebben volt korrekt, nem vesz tudomást az április 8. utáni helyzetről, sorra hívja be stúdióbeszélgetésre a bukott, tehetségtelen szánalmasakat és a diadalmas sötét gazembereket. No, meg persze a kétszínű (álcivil) kollaboránsokat, jó hosszan. Igazán élvezetesek ezek a műsorok. Épeszű hallgatónak, nézőnek a könyökén jönnek ki mindannyian. A műsorvezetőkkel együtt. És a „szakértői” gárda. Tíz éve ugyanazok a butaságok és bebizonyosodott tévedések, valóra nem vált jóslatok. Természetesen csökkenni fog a hallgatottság-nézettség, lehet a kormány kebelére borulni, föladni a tisztességet és a függetlenséget. Aztán a sorok közé rejtve a mondandót – vegetálni, vagy még azt sem, csak bezárni a bazárt.

A haldoklás kellemetlen,

de nagyritkán van visszaút. Most is volna. Budapest lakóinak bő kétharmada nem szereti a felcsúti mindenhatót, nem kér a NER-ből.  Akkor miért nincs Budapest tévé? Miért nincs az egyetlen nem fideszes napilapnak állandó Budapest melléklete? Miért nem jelenik meg újra az Esti Budapest? Miért nem arról írunk, beszélünk, ami még nem veszett el teljesen? Bennünket, pesti (szavazó) polgárokat már elhagytak a pártok. Elhagytak a „civilek” is (utcára hívtak, ott voltunk, aztán egyszer csak hazaküldtek). Most elhagynak a médiumaink is?

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.