A becsület haldoklása: elhagytak minket a civilek, s most elhagynak a médiumaink is

  • Haskó László
  • 2018. július 8.

Publicisztika

Lehet a sorok közé rejteni a mondandót vagy bezárni a bazárt.

Simicska Lajos kivonulásával lezárult Orbán magyarországi médiaháborúja. A Hír Tv napjai is meg vannak számlálva.  Nem marad magyar elektronikus (tömeg)médium, amely ne Orbán Viktor hazugságait harsogná. Ezzel beláthatatlan ideig biztosítva van az un. illiberális demokrácia (valójában populista autokrácia) uralkodása (az államkassza zsebre vágása) Magyarországon. És persze a jövő évi két szavazás (nem választás!) behúzása is.

Amíg a populizmus nem volt totális,

mi szerencsétlen demokrácia-hívők azt hittük, hogy az internet és annak közösségi oldalai majd „helyretolják a kizökkent időt”, trónra ültethetjük a „józan észt”. Pont fordítva történt. A legmagasabb trónra (Amerikában) egy bádogfrizurás hazudozót ültetett a szerkesztetlen média.  Azóta legitim, hogy a legnagyobb hazugok mondhatják meg, mi legyen az igazság.

Fake news! Csak ennyit kell mondanod, ha azzal vádolnak, hogy seftelsz az ellenséggel.

A legfájdalmasabb időszak a tisztességes médiumok haldoklása – ezt éljük mi most. Amikor egy eladdig korrekt médium védelmére kel egy romániai magyar neonácinak, amiért egyszerű békés robbantgatás előkészületei miatt az elfogult, magyar-gyűlölő román bíróságok bűnösnek találják. Amikor ugyanez a fórum és egy másik, amelyik régebben volt korrekt, nem vesz tudomást az április 8. utáni helyzetről, sorra hívja be stúdióbeszélgetésre a bukott, tehetségtelen szánalmasakat és a diadalmas sötét gazembereket. No, meg persze a kétszínű (álcivil) kollaboránsokat, jó hosszan. Igazán élvezetesek ezek a műsorok. Épeszű hallgatónak, nézőnek a könyökén jönnek ki mindannyian. A műsorvezetőkkel együtt. És a „szakértői” gárda. Tíz éve ugyanazok a butaságok és bebizonyosodott tévedések, valóra nem vált jóslatok. Természetesen csökkenni fog a hallgatottság-nézettség, lehet a kormány kebelére borulni, föladni a tisztességet és a függetlenséget. Aztán a sorok közé rejtve a mondandót – vegetálni, vagy még azt sem, csak bezárni a bazárt.

A haldoklás kellemetlen,

de nagyritkán van visszaút. Most is volna. Budapest lakóinak bő kétharmada nem szereti a felcsúti mindenhatót, nem kér a NER-ből.  Akkor miért nincs Budapest tévé? Miért nincs az egyetlen nem fideszes napilapnak állandó Budapest melléklete? Miért nem jelenik meg újra az Esti Budapest? Miért nem arról írunk, beszélünk, ami még nem veszett el teljesen? Bennünket, pesti (szavazó) polgárokat már elhagytak a pártok. Elhagytak a „civilek” is (utcára hívtak, ott voltunk, aztán egyszer csak hazaküldtek). Most elhagynak a médiumaink is?

A szerző sebész.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.