Publicisztika

Magyarországon 2025. május 17-én történt meg – feltehetően hosszú ideig – utoljára, hogy meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű emberek és szövetségeseik jogszerűen, a rendőrség által biztosított tüntetésen vonulhattak végig az Andrássy úton és szólalhattak fel jogegyenlőséget követelve. A magyar állam idén júliusra ugyanis eljutott annak kimondásáig, hogy magyarországi tüntetésen melegek, leszbikusok, szivárványcsaládok tagjai vagy transzemberek nem szólalhatnak meg. Nemhogy a Pride-on, de semmilyen tüntetésen sem. Hogyan jutottunk idáig?

„Ezt az építményt a hatalom tartja egyben, a maga gépezetével és tehetetlenségi nyomatékával. Amikor ez megszűnik, gyorsan bomlásnak indulhatnak a kötelékek, az emberi gyengeségek felszínre bukkannak.”

Ki a Fideszből: ezt a drámát Hadházy Ákostól Magyar Péterig többen átélték. Vélemény.

Szintet lépett a Fidesz Ukrajna ügyében: annak érdekében, hogy Európára veszélyes állatokként mutassák be őket, már a nyílt hazudozás is belefér. A közös hazugságban élés sajnos általában tragédiához vezet.

A közlekedési miniszer belelépett a csapdába, amit 15 évig sikeresen került el a NER: nyilvánosság előtt vett a nyakába felelősséget, vált ezáltal számokérhetővé. Ez akkor is veszélyes lehet, ha valaki jól végzi a munkáját, a magyar kormányban pedig kész öngyilkosság.

A Fidesz épp megpróbál egy felszabadító erejű felvonulásból esztétikai kérdést csinálni, maga mögé állítva a maga képzelte többségét. A baj az, hogy a szolidaritás érzése eleve nem a többségről szól, hanem például azokról, akik egy évben egyszer mernek ennyire láthatóak lenni.

Szisztematikusan próbálja eltitkolni a tényeket a kormány, hátha nem derül ki, hogy milyen körülmények között élünk. A valóság azonban túlordítja a zajt.