Bihari Tamás

Lábujjhegyen

Egy másik NATO felé

Publicisztika

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

A NATO június 24–25-i csúcstalálkozója Hágában – alkalmazkodva a 79 éves Donald Trump igényeihez –, mind formájában, mind tartalmában minimalista volt. Jóváhagyta a tagállamok védelmi költségvetésének 5 százalékra emelését és a találkozó rekord rövid, ötpontos nyilatkozatát. A szervezők pedig, köztük új főtitkárként a hágai születésű Mark Rutte, szigorúan vigyáztak arra, hogy elkerüljék az amerikai kormányzat és az európai szövetségesek, illetve Kanada közötti viták és nézeteltérések megjelenését. Ez a gyakorlatban nem csupán azt jelentette, hogy mindenki lábujjhegyen járt az amerikai elnök körül, de azt is, hogy az európai vezetők egy része (élükön Ruttéval) formás hízelgésfesztivált rendeztek Donald Trump számára. Azt azonban ők is pontosan tudják, hogy az Egyesült Államok elnökének egója nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja. De mivel a csúcstalálkozó nyilatkozata megerősítette a szövetség 5. cikkelyének érvényességét, látszólag mindenki elégedetten távozott, a nemzetközi sajtó többsége pedig meglepően sikeresnek értékelte a csúcstalálkozót. A szerencse annyiban járult mindehhez hozzá, hogy előtérben Trump szidalmainak aktuális célpontjai, a tűzszünetet megszegő izraeliek és az irániak voltak, így az európaiakra kevesebb figyelmet tudott fordítani.

Mennyi az 5 százalék?

A hágai csúcs legfontosabb döntése, hogy a tagállamoknak GDP-jük 5 százalékát kell a tág értelemben vett védelemre fordítaniuk. Legalább 3,5 százalékot a kulcsfontosságú védelmi képességekre, azaz a hadseregre és a fegyverkezésre, továbbá 1,5 százalékot az olyan tágabb kategóriára, mint az infrastruktúra, a védelmi ipar, a kiberbiztonság és a hibrid támadásokra való reagálás (a június 5-i védelmi miniszteri találkozón a szövetség elfogadta a hibrid fenyegetések elleni küzdelemre vonatkozó frissített stratégiát). Az új cél lényeges emelés a 2014-es walesi csúcstalálkozón elfogadott 2 százalékos célhoz képest, még akkor is, ha ezt a kiadások definíciójának kiterjesztése is segíti. Az eddigi célkitűzést egyébként a szövetség 32 tagjából csak 22 teljesítette. Várható tehát, hogy az 5 százalékot sem mindenki fogja teljesíteni, mert egyszerűen nem tudja. Ezt a csúcs előtt azonban nyilvánosan csak Spanyolország jelezte, amely 2024-ben GDP-jének csupán 1,28 százalékát fordította védelemre. Pedro Sánchez miniszterelnök a GDP 2,1 száza­lékát tartja reálisan elérhető spanyol célnak. A spanyolokhoz hasonlóan Belgium és Szlovákia is kivételt szeretett volna elérni, azonban a csúcs nyilatkozatába végül nem került bele semmi erre utaló szövegrész.

Fontos kitétel, hogy – szemben a balti államok 2030-as és a főtitkár 2032-es javaslatával – az 5 százalékos kiadási célt végül csak 2035-re kell elérniük a tagállamoknak. Vagyis bizonyosan Donald Trump elnöksége után. A szövetség azonban megpróbálja elkerülni azt a 2014 és 2024 között kialakult gyakorlatot, hogy a védelmi költségvetés növelésére sokan csak az utolsó két évben kerítettek sort. Ezért a hágai csúcson a tagállamok kötelezettséget vállaltak arra is, hogy egy részletes kiadásnövelési tervet készítenek, illetve 2029-ben – az amerikai elnökválasztást követően (vagyis szintén Trump után) – részletesen beszámolnak ennek teljesítéséről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.