Triceps

„A lehetőségek léteznek”

Aleksandar Zograf antimilitarista művész portréja

Publicisztika

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Vannak, akik látják ezt, és vannak, akik nem. Mosolyogva vagy somolyogva átvonulnak a koron, a romokon, a hullákon. De tudva tudjuk, hogy van ez a kicsi, elszánt társaság – a filozófusok, tudósok és művészek „emberfeletti” gondolkodói –, akik számot vetnek a homo sapiens sapiens bűneivel és erényeivel. Da, yes, igen.

Saša Rakezić (1963) is ilyen mester, aki Thanatosz halotti leplében jár. Mert teli az ország romokkal és nyomorékokkal, palotákkal és nyomoroncokkal. Leírhatom nyugodtan, mert az ő hazája az én hazám: fekete föld, fehér víz, keretes ég. Saša Pancsován, egy Belgrád melletti kisvárosban él, ott újságíró sok évtizede, ott kezdett el „sztripet” rajzolni, ott vette fel 1986-ban a Zograf (za/o = gonosz, graf/ičar = rajzoló) művésznevet. Munkája és szerénysége azokra az ortodox szerzetesekre emlékeztet, akik végtelen türelemmel másolták az imádságos és zsoltáros könyveket, a szentek életét megörökítő hagiográfiákat, és hivatásuknak érezték, hogy szabadidejükben hitelesen lejegyezzék a történelem eseményeit.

A délszláv polgárháború előestéjén, 1991-ben kiadta Alas! Comics című miniképregényét, amelyben a borús hétköznapok „pszichológiai aspektusait” ábrázolta. A házi készítésű, 7,5×10,5 centis, 6–8 lapos füzetecske 80 nap alatt megkerülte a Földet, és példányszáma közel harmincezerre nőtt. Lefordították finnre és magyarra is. „MOGUĆNOSTI POSTOJE”, azaz a lehetőségek léteznek – állt Saša egyik, kézzel írt szórólapján. Valóban léteznek? – kérdezem 34 év után. 1994-ben az amerikai Fantazgraphics Books megjelentette Zograf első albumát: Life Under Sanctions (Élet a szankciók alatt) címmel. Egy balkáni történet, történelem, törés 24 órája. 1991, ’92, ’93, ’94: fekete napok, fekete lapok Szerbiából: a „vizuális riport” keserű vázlatai az agyament, véres tökű Jugoszláviából. Saša ellenzéki szerb újságíró, aki Messages from Serbia (Üzenetek Szerbiából) címen megírta az 1999-es NATO-bombázás privát történetét, és angolul kiküldte a világhálóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.