Triceps

„A lehetőségek léteznek”

Aleksandar Zograf antimilitarista művész portréja

Publicisztika

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Vannak, akik látják ezt, és vannak, akik nem. Mosolyogva vagy somolyogva átvonulnak a koron, a romokon, a hullákon. De tudva tudjuk, hogy van ez a kicsi, elszánt társaság – a filozófusok, tudósok és művészek „emberfeletti” gondolkodói –, akik számot vetnek a homo sapiens sapiens bűneivel és erényeivel. Da, yes, igen.

Saša Rakezić (1963) is ilyen mester, aki Thanatosz halotti leplében jár. Mert teli az ország romokkal és nyomorékokkal, palotákkal és nyomoroncokkal. Leírhatom nyugodtan, mert az ő hazája az én hazám: fekete föld, fehér víz, keretes ég. Saša Pancsován, egy Belgrád melletti kisvárosban él, ott újságíró sok évtizede, ott kezdett el „sztripet” rajzolni, ott vette fel 1986-ban a Zograf (za/o = gonosz, graf/ičar = rajzoló) művésznevet. Munkája és szerénysége azokra az ortodox szerzetesekre emlékeztet, akik végtelen türelemmel másolták az imádságos és zsoltáros könyveket, a szentek életét megörökítő hagiográfiákat, és hivatásuknak érezték, hogy szabadidejükben hitelesen lejegyezzék a történelem eseményeit.

A délszláv polgárháború előestéjén, 1991-ben kiadta Alas! Comics című miniképregényét, amelyben a borús hétköznapok „pszichológiai aspektusait” ábrázolta. A házi készítésű, 7,5×10,5 centis, 6–8 lapos füzetecske 80 nap alatt megkerülte a Földet, és példányszáma közel harmincezerre nőtt. Lefordították finnre és magyarra is. „MOGUĆNOSTI POSTOJE”, azaz a lehetőségek léteznek – állt Saša egyik, kézzel írt szórólapján. Valóban léteznek? – kérdezem 34 év után. 1994-ben az amerikai Fantazgraphics Books megjelentette Zograf első albumát: Life Under Sanctions (Élet a szankciók alatt) címmel. Egy balkáni történet, történelem, törés 24 órája. 1991, ’92, ’93, ’94: fekete napok, fekete lapok Szerbiából: a „vizuális riport” keserű vázlatai az agyament, véres tökű Jugoszláviából. Saša ellenzéki szerb újságíró, aki Messages from Serbia (Üzenetek Szerbiából) címen megírta az 1999-es NATO-bombázás privát történetét, és angolul kiküldte a világhálóra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

Aki én vagyok

Az amerikai dokumentarista fotográfia egyik legfontosabb alakjának munkáiból először láthatunk önálló kiállítást Magyarországon. A tárlat érzékenyen és empatikusan mutat fel női sorsokat, leginkább a társadalom peremére szorult közösségek tagjainak életén keresztül. A téma végigkísérte Mark egész életművét, miközben ő maga sem nevezte magát feminista alkotónak. A művek befogadása nem könnyű élmény.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.

Cserealap

Szabad jelzést adhat a XII. kerületi önkormányzat Schmidt Máriáék érdekeltségének a Városmajor melletti nagyarányú lakásépítési projektre. Cserébe a vállalat beszállna a nyilas terror áldozatai előtt tisztelgő, régóta tervezett emlékmű finanszírozásába.