Szlovák újságíró-gyilkosság: Ján Kuciak halála nem volt előjel nélküli

  • Parászka Boróka
  • 2018. március 11.

Publicisztika

Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. A Nyilvánosság Klub szolidaritási nyilatkozata.

„Szlovákia sokkos állapotban van” – így szólnak a híradások a meggyilkolt szlovák oknyomozó Ján Kuciak haláláról. Valójában nem csupán Szlovákiát sokkolja az újságírónak és menyasszonyának, Maritna Kušnírovának a kivégzése, hanem egész Kelet-Közép-Európát. A tragédia egy folyamat vége, és ha nem irányul rá fokozott figyelem, ha nem sikerül pontosan megértenie a térségnek, mi a jelentősége, kontextusa, újabb tragédiák kezdetét is jelenti. Ha nem születik erős, cselekvőképes szolidaritási mozgalom, ellenállás ezekben a régiókban, nem csupán a szabad sajtó maradékai lesznek oda, de az itt működő demokráciák lehetetlenülnek el. Ján Kuciak a határokon átnyúló kormányzati korrupció ügyében dolgozott, ezért gyilkolták meg. Hiába emelnek Kelet-Közép-Európa kormányai az Unió belső területén kerítéseket, ezeket a bűncselekményeket a  drótakadályok nem tartóztatják fel. A határokon „átívelő” korrupció rátelepszik, megvámolja az európai együttműködés forrásait, az európai közösség alapelveit kijátszva válik erőssé. A hatalom pedig, amelynek feladata az együttműködés és transzparencia erősítése lenne, a pénzmosás, adócsalás támogatójává, cinkosává, haszonélvezőjévé válik. Így fordul ki Európa önmagából, válik önmaga ellenségévé.

Ján Kuciak korunk legfontosabb, legsúlyosabb problémáját kutatta, és rajtavesztett. Halála nem volt előjel nélküli: többször fenyegették, kért segítséget – nem kapott. A kelet-közép-európai sajtó mindennapos tapasztalata ez a fenyegetettség. Sok minden történt ezekben az országokban az elmúlt években: felszámolták vagy leépítették, politikai kontroll alá vonták a közmédiákat. Sajtó- és szólásszabadság-ellenes médiatörvények születtek. A politika megtorpedózta a sajtópiacot, sajtóorgánumokat sajátított ki, szüntetett meg, számolt fel. Újságírók százai váltak munkanélkülivé, vagy hagyták el a pályát. Hamis hírgyárak működnek Moszkva és Brüsszel között, lehetetlenítik el a tájékozódást, járulnak hozzá a feszültségkeltéshez, ellenséggyártáshoz.

Az, hogy a sajtó drámai időszakot él át, és a létéért küzd, nyilvánvaló volt. Mostantól, Ján Kuciak kivégzésével az is nyilvánvaló, hogy ebbe a küzdelembe bele lehet halni. Ez az eddigi legerősebb, legbrutálisabb kísérlet az elhallgattatásra, félelemkeltésre. Sokan értik ezt, és sokan hallgatnak majd el. A kérdés az, lesznek-e olyanok, akik még így is, még azért is mernek írni, beszélni, szabadon szólni.

Lett volna idő a felkészülésre, hiszen az intő példa Kelet-Közép-Európa számára adott volt. 12 éve gyilkolták meg Oroszországban Anna Politkovszkaját – a Ján Kuciakéhoz hasonló módszerekkel. Politkovszkaja halála után gyorsult fel az orosz sajtóval való leszámolás – így született az a rendszer, amelyet ma világszerte sokan félnek, amelytől sokan tartanak. Egy újságíró kivégzésével.

Politkovszkaja tragédiájára az orosz elnök ugyanúgy sajtó- és újságíró-ellenes reakciókkal válaszolt, ahogy most Robert Fico is hasonló nyilatkozatokkal hárítja a felelősséget. Elérkeztünk a pontig, ahonnan nincs tovább: a média felszámolása, a sajtóval szembeni izgatás, a nyilvánosságellenes jogszabályok mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy Ján Kuciakot így hallgattatták el. Nemcsak a sajtó, de a kelet-közép-európai demokráciák létérdeke, hogy végre, másfél évtizedes bódultság után tanuljunk a veszteségekből. Hogy védelmet kapjanak az újságírók, akik életüket kockáztatva dolgoznak a politikai frontvonalakon. Hogy kimondjuk: Ján Kuciak haláláért politikai felelősséget kell vállalni, hogy szükség van a sajtó kiemelt, jól szervezett, az igazságszolgáltatás és a rendfenntartás által biztosított védelmére, az elmúlt években okozott károk jóvátételére, az európai nyilvánosság rehabilitációjára. Ján Kuciakkal szolidaritást vállalni ma annyi, mint demokráciáink utolsó bástyáit védeni, visszafordulni azon a semmibe vezető úton, amelyen hosszú idő óta, tehetetlenül lődörgünk.

Parászka Boróka a Nyilvánosság Klub ügyvivő testülete felkérésére írta a vendégszöveget.

A fél világ a meggyilkolt szlovák újságírót, Ján Kuciakot gyászolja

Eközben Robert Fico miniszterelnök a szlovák állam destabilizációjára törő erőkről beszél. És SOROS! A szlovák állam teljes destabilizációjára tett kísérletnek nevezte Robert Fico szlovák miniszterelnök hétfőn, ami Ján Kuciak tényfeltáró újságíró és barátnője „meggyilkolása után történt”.

 

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”