Kolysza Zoltán 2014 január elsejétől tíz éven át vezette a Gyulai Rendőrkapitányságot. Ennek lejártával most a gyulai testület a kitüntetéssel „elismerését fejezi ki a Gyula rendjéért és közösségéért egy évtizeden keresztül kiemelkedő hivatástudattal és lokálpatriotizmussal, magas szakmai színvonalon végzett munkásságáért.” Görgényi Ernő polgármester az előterjesztés tárgyalása során elmondta, Kolysza Zoltán gyulai rendőrkapitány törvényben engedélyezett maximális mandátuma lejárt, hiszen egy településen kétszer öt éven át lehet valaki rendőrkapitány, ez a tíz év pedig eltelt, a szakember békési rendőrkapitányként folytatja pályafutását.
Az elmúlt egy évtizedben a rendőrkapitány bizonyára sokat tett a békési fürdőváros közrendjéért és közbiztonságáért. A rendőrségi statisztikák ezt mutatják, nagyjából ezt igazolja a lakossági szubjektív biztonságérzete is. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy Gyula bűnügyek szempontjából igen kevéssé fertőzött terület, nyugodt város, ahol a jó eredmények elérése – finoman szólva – nem tartozik a nagy és megismételhetetlen rendőrségi teljesítmények közé. Jó, tízévente ugyan előfordul egy-egy gyilkosság, mint pár évvel ezelőtt is. Akkor is a tettes önként feladta magát. Így valójában nem volt érthető, hogy a városvezető pontosan miért is tüntetett ki néhány rendőrt. Hogy valamelyest árnyaljam a képet Kolysza Zoltánról és a kitüntetésről, leírom három hibás döntését.
Annak idején a Narancs.hu elsőként számolt be arról, hogy 2020. május 13-án a Gyulai Rendőrkapitányság rémhírterjesztés gyanúja miatt a kora reggeli órákban kiszállt Csóka-Szűcs János lakásához. Házkutatás és informatikai eszközei lefoglalása után előállították a mozgássérült férfit a rendőrkapitányságra, ahol rabosították, kihallgatták. Az aktivista „bűne” az volt, hogy megírta: a koronavírus- járványra hivatkozva teljesen kiürítették a gyulai kórházat, ahol 1170 ágy állt akkor üresen, miközben súlyosan beteg embereket is hazaküldtek. Már akkor is tudni lehetett, ez a közlés megfelelt a valóságnak.
Az az azóta elhunyt Csóka-Szűcs János jogi képviseletére a Magyar Helsinki Bizottság jelentkezett. Még május 27-én panaszt tettek a vele szemben foganatosított rendőri intézkedés miatt. Arra hivatkoztak, hogy hiányzott az előállítás jogalapja, az előállítással a rendőrség nem tartotta be az arányosság követelményeit, s hogy a kutatást végző rendőrök jogtalanul jutottak hozzá a lefoglalt számítástechnikai eszközök jelszavaihoz. Megítélésük szerint a gyulai aktivista – egyébként demonstratív és félelemkeltő – előállítása felesleges volt, mert fennálltak az idézés feltételei is. Magyarán csak meg kellett volna kérni, hogy menjen be a kapitányságra, ahol meghallgatják. De nem ez történt. Három vagy négy rendőrautóval legalább egy tucatnyi járőr és nyomozó ment ki, s az intézkedésről még videófelvételt is készítettek.
Előbb első fokon a Gyulai Rendőrkapitányság, élén a most kitüntetett Kolysza Zoltánnal, utána a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság is elutasította Csóka-Szűcs és a Magyar Helsinki Bizottság közös, a rendőrségi intézkedést kifogásoló panaszát. Holott addigra a Gyulai Járási Ügyészség arra hivatkozva szüntette meg az eljárást, hogy bűncselekmény gyanúja nem merült fel. Adódik a kérdés: a rendőrségi intézkedéstől – kiszállás az érintett házához, informatikai eszközeinek lefoglalása, előállítása, rabosítása és kihallgatása – milyen olyan többletinformáció megszerzését remélhették és szerezték be a gyulai rendőrök, amit egy egyszerű beidézéssel ne tudhattak volna meg? Már ha a cél szimplán nem csak a megfélemlítés volt.
Arra is magyarázattal kellene szolgálnia a Gyulai Rendőrkapitányságnak és most kitüntetett vezetőjének, hogy az ügyet elindító feljelentés után miért huszonhárom (!) nappal később intézkedtek, holott az állítólagos veszélyekkel terhes járványhelyzetben gyors és hatékony intézkedésre lett volna szükség. Április 20-án érkezett a feljelentés és május 13-án történt a rendőri intézkedés. Az pedig csak politikailag motiválttá tette a történteket, hogy a feljelentő nem más volt, mint Görgényi Ernő, aki ha közvetve is, posztjából adódóan, pressziót gyakorolhatott a gyulai rendőrkapitányra. Felmerül a kérdés: a feljelentés és az aktivista házához történt kiszállás között eltelt majd’ egy hónapban
mit tett, mit mérlegelt, kivel és mit tárgyalt a Gyulai Rendőrkapitányság vezetője, hogy végül meghozza az ügyben a legdrasztikusabb döntést?
Ami ráadásul gyors felsüléssel járt, mert a vádhatóság megszüntette az eljárást.
A gyulai aktivista és jogi képviselője rendőri intézkedés elleni panaszát, kisebb meglepetésre, a Szegedi Törvényszék is elutasította, így került az ügy a Kúriára, ahol megfordult minden. A testület kimondta, a törvényszék tévesen jutott arra a következtetésre, hogy határozatában jogszerűnek fogadta el a rendőrség az intézkedést. Szakmailag kínos, de a Kúria azt is megállapította, hogy „a törvényszék határozatát az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapította”. Ebből eredően hatályon kívül helyezte a szegedi határozatot, s leszögezte: a rendőri intézkedés jogalapja sem állt fenn, „így az intézkedés módja, minden részcselekménye nemhogy aránytalan, hanem eleve jogellenes volt”. Ezért a Gyulai Rendőrkapitányságot és a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányságot új eljárás lefolytatására kötelezte a Kúria.
Az újabb csavar a történetben, hogy a három és fél évig elhúzódó, többlépcsős jogi eljárássorozat végén a kúriai döntéssel visszakerült az ügy oda, ahonnan indult, a Gyulai Rendőrkapitányságra, Kolysza Zoltán asztalára. Neki nem lett volna más dolga egy normálisan működő jogállamban, minthogy helyt adjon az egyébként nem megfellebbezhető döntésnek, elismerve és kijavítva hibáját. De nem ez történt. Azt nem tudni, hogy nem értette meg, vagy nem akarta megérteni a Kúria döntését a rendőrkapitány, de újból elutasította a panaszt. A jogi, erkölcsi és etikai bakit végül a Békés Vármegyei Rendőr-főkapitányság tette helyre azzal, hogy helyt adott a panasznak.
A minden ok és alap nélkül feljelentő Görgényi Ernő most a saját hamis jelzése alapján a minden jogalap nélkül a rendőri intézkedést elrendelő Kolysza Zoltánt rendőrkapitányt tüntette ki. Kolysza nem csak azzal hibázott, hogy minden valós ok és indok nélkül, egyben megfélemlítő jelleggel kirendelte rendőreit a tisztes gyulai polgárhoz, hanem azzal is, hogy kétszer is elutasította az ezzel szemben benyújtott jogos panaszt. Amikor ők ketten egymás tenyerébe csaptak, akkor nem árt tudni, hogy e mögött ez a történet is meghúzódik. S azt, milyen kapcsolat fűzi őket egybe.
