A Momentum elleni hajsza hetének lehangoló tapasztalatai

  • Gera Márton
  • 2017. március 12.

Publicisztika

Ez a hét megmutatta, hogy a legsötétebb pártállami időket éljük.

Csak egy újabb hét a NER-ben: egész pályás letámadás zajlott a Momentum ellen, hétfőn a Magyar Idők töltötte meg az ágyút, kedden kicsit pihentek, de szerdán már újra tüzeltek. Csütörtökön sem volt megállás, ahogy azt megírtuk, a Figyelő leleplezőnek szánt cikke kísértetiesen hasonlított az Origóéhoz. Este pedig Mészáros Lőrinc „jó tévéjében” készítettek egy olyan riportot, aminek láttán Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un rögtön telefonált a Mark Zuckerbergnél is okosabb Lőrincnek, hogy így kell ezt, nagy pacsi. Bár ezek a mocskolódások egyrészt túltoltak, nevetségesek meg szánalmasak is, de közben végtelenül rémisztők.

Már nem a pártközpontból kell leküldeni az anyagot a mocskolódáshoz.

Megy magától a dolog, és egyre durvább lesz. Akit megtalálnak, annak nem csupán a múltját veszik elő (ezt eddig is fullba tolták), hanem az lesz a bűne, hogy létezik, hogy van anyja, van apja, hogy gondol valamit a világról, aminek nem az az alfája és ómegája, hogy az élősködő vezetőket kiszolgáljuk.

Az elmúlt hét támadásai persze nem a Momentumról szóltak, nem Hajnal Miklósról, meg nem is arról, hogy a főnök bedühödött, amiért meggyilkolták a nagy lopását kis álmát. Hadüzenet ez mindenkinek, hogy jobb lesz, ha kussoltok, mert simán így fogtok járni, a nevüket nem vállaló médiamunkásaink belétek szúrják a kést, és adogatják egymásnak tovább, amíg lélegeztek. Amíg ki lehet valamit találni, amíg lehet valamit hazudni, addig bárki lehet a célpont. Ha befogod a pofád, talán még olcsón megúszhatod. De ha van dohányboltod, elvesszük, a gyereked járhat a tönkretett iskolába, és ha kórházba kerülsz, akkor is megszívtad, de legalább azt nem kell olvasnod a neten, hogy az apád a 444-et lájkolgatja, te meg Oxfordba merészeltél járni.

Hogy egyre rosszabb egy ilyen országban élni, hogy az értelmes vita már lassan lehetetlen? Egy Oxfordban tanuló diák a Momentum-riport után levelet írt az MTVA-nak. Azért szívszorító („Önök tényleg egy olyan országban szeretnének élni, ahol

azért támadnak valakit, mert saját erejéből bejutott

a világ egyik legjobb egyetemére…?”), mert benne van minden, amiért most annyira fojtogató Magyarországon élni.

De akármennyire is ömlik a propaganda, a Momentum azt mutatta meg, hogy cirka egy hónap alatt térdre lehet kényszeríteni a rendszert. Akkor pedig nem tud mit mondani, csak mekeg és makog, hazudozik, majd elszalad.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.