A Momentum elleni hajsza hetének lehangoló tapasztalatai

  • Gera Márton
  • 2017. március 12.

Publicisztika

Ez a hét megmutatta, hogy a legsötétebb pártállami időket éljük.

Csak egy újabb hét a NER-ben: egész pályás letámadás zajlott a Momentum ellen, hétfőn a Magyar Idők töltötte meg az ágyút, kedden kicsit pihentek, de szerdán már újra tüzeltek. Csütörtökön sem volt megállás, ahogy azt megírtuk, a Figyelő leleplezőnek szánt cikke kísértetiesen hasonlított az Origóéhoz. Este pedig Mészáros Lőrinc „jó tévéjében” készítettek egy olyan riportot, aminek láttán Vlagyimir Putyin és Kim Dzsong Un rögtön telefonált a Mark Zuckerbergnél is okosabb Lőrincnek, hogy így kell ezt, nagy pacsi. Bár ezek a mocskolódások egyrészt túltoltak, nevetségesek meg szánalmasak is, de közben végtelenül rémisztők.

Már nem a pártközpontból kell leküldeni az anyagot a mocskolódáshoz.

Megy magától a dolog, és egyre durvább lesz. Akit megtalálnak, annak nem csupán a múltját veszik elő (ezt eddig is fullba tolták), hanem az lesz a bűne, hogy létezik, hogy van anyja, van apja, hogy gondol valamit a világról, aminek nem az az alfája és ómegája, hogy az élősködő vezetőket kiszolgáljuk.

Az elmúlt hét támadásai persze nem a Momentumról szóltak, nem Hajnal Miklósról, meg nem is arról, hogy a főnök bedühödött, amiért meggyilkolták a nagy lopását kis álmát. Hadüzenet ez mindenkinek, hogy jobb lesz, ha kussoltok, mert simán így fogtok járni, a nevüket nem vállaló médiamunkásaink belétek szúrják a kést, és adogatják egymásnak tovább, amíg lélegeztek. Amíg ki lehet valamit találni, amíg lehet valamit hazudni, addig bárki lehet a célpont. Ha befogod a pofád, talán még olcsón megúszhatod. De ha van dohányboltod, elvesszük, a gyereked járhat a tönkretett iskolába, és ha kórházba kerülsz, akkor is megszívtad, de legalább azt nem kell olvasnod a neten, hogy az apád a 444-et lájkolgatja, te meg Oxfordba merészeltél járni.

Hogy egyre rosszabb egy ilyen országban élni, hogy az értelmes vita már lassan lehetetlen? Egy Oxfordban tanuló diák a Momentum-riport után levelet írt az MTVA-nak. Azért szívszorító („Önök tényleg egy olyan országban szeretnének élni, ahol

azért támadnak valakit, mert saját erejéből bejutott

a világ egyik legjobb egyetemére…?”), mert benne van minden, amiért most annyira fojtogató Magyarországon élni.

De akármennyire is ömlik a propaganda, a Momentum azt mutatta meg, hogy cirka egy hónap alatt térdre lehet kényszeríteni a rendszert. Akkor pedig nem tud mit mondani, csak mekeg és makog, hazudozik, majd elszalad.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.