Janisch Attila: Andy Vajna jön a gyámhivatallal, és viszi a gyerekedet: most egy kicsit filmezünk…

  • Janisch Attila
  • 2017. március 12.

Publicisztika

Nálunk első a család – rögtön Andy után.

Hogyan lehetséges az, hogy Andy Vajna nem megelégedve a adótörvények neki kedvező módosíttatásával, most egy olyan rendelet kierőszakolásával folytatja a magyar törvények átfazoníroztatását, ami arról rendelkezne, hogyha egy filmszerepre kiválasztott kiskorú gyermek két szülője nem tud megegyezni abban, hogy a gyermekük szerepeljen az adott filmben vagy sem, akkor a szereplést tiltó vagy ellenző szülő véleményét, döntését a gyámhatóság felülvizsgálhassa, és a szülői döntést akár fölül is írhassa a filmkészítők számára kedvező módon?

Amikor e rövid hírt a minap elolvastam, nem hittem a szememnek!

Filmrendező vagyok, számos filmet készítettem, s csaknem mindben gyerekek is szerepeltek. Volt olyan eset, nem is egy, amikor a szülők nem egyeztek bele a gyermekük szereplésébe, illetve nem jutottak egységes álláspontra. De előttem mindig egyértelmű volt, hogy az ilyen családon belüli vita esetén a nemleges álláspontot képviselő szülő véleménye az erősebb, a (rám nézve kötelező érvénnyel) tiszteletben tartandó, hiszen soha nem volt szándékom beleavatkozni a kiválasztott gyermek családi életébe úgy, hogy azon belül a filmezéssel bármilyen konfliktust generáljunk, őt az iskolai közösségéből kiragadjuk vagy a családjával, bármely szülőjével szembefordítsuk, más módon kezeljük, és hogy az egész helyzetet ne a legmegértőbben és nem a leghumánusabban kezeljük.

Ez, mint morális alapvetés, rám és a mindenkori stábom minden tagjára nézve evidencia volt, amihez a forgatás előkészülete, a forgatás és az utómunka során mindvégig tartottuk magunkat.

Persze volt olyan, hogy fájt a szívem, mert az egyik szülő

engedélyének a hiányában le kellett mondanom olyan gyermekről, akiben pedig láttam a nagyszerű tehetséget, és akire a film rendezőjeként, szereposztóként nagy szükségem lett volna. De soha eszembe nem jutott, hogy amennyiben rábeszéléssel, a saját hitelességemmel, meggyőzési képességemmel, az eddigi munkáimmal nem tudok elegendő bizalmat ébreszteni mindkét szülőben, akkor valamilyen rendelettel, fenyegetéssel, zsarolással érjem el a célomat.

Honnan veszi  magának a bátorságot

a Magyar Nemzeti Filmalap, hogy a kérésére alkotott rendelettel avatkozzon bele a családok legbelső életébe? A vitás esetekben a törvény mit fog védeni? A filmesek személyes gazdasági érdekeit vagy a családokat, a gyermekeket és a szülő önálló döntési jogait a mindenkori nevelési kérdéseket illetően?

Hol van az a pont, ahonnan a magánemberek védettnek gondolhatják magukat a politikától, és az ilyen, a politika által is támogatott és jóváhagyott (ad absurdum törvényesített) gátlástalanságokkal szemben?

Igaz, vannak olyan szülők, akik nem érdemesek arra, hogy egy gyermek gondját viseljék, az ilyen sajnálatos esetekben pedig természetes, ha a gyámhatóság a gyermek érdekeit, jogait és biztonságát védve beavatkozik, és a körülmények alapos megismerése és mérlegelése után a gyermeket elválasztja az eredeti szüleitől, és más típusú gondozásba (védelembe) helyezi.

Csakhogy az a rendelet, amelynek megalkotását Andy Vajna kezdeményezi, legalábbis abból, amit kiszivárogtattak belőle, nem tesz különbséget szerető, a gyermek jogait és érdekeit és szabadságát is tisztelő szülő és a nevelési feladatokat ellátni alkalmatlan szülő között, hanem en bloc a saját döntési jogától megfosztaná azt a szülőt, akinek az a véleménye, hogy egy filmforgatás nem feltétlenül a legkedvezőbb irányba módosítaná a gyermeke személyiségfejlődését, s hogy az iskolából való szükségképpeni kimaradása károsan befolyásolná a tanulmányi eredményeit stb. (ezer érthető, jól indokolható oka lehet, hogy egy szülő miért nem engedi a gyermekét egy filmben szerepelni), de az is érthető és akceptálandó, ha egyszerűen csak minden különösebb indoklás nélkül dönt így.

Egy ilyen szülőnek milyen megaláztatást,

családon belüli hitelrontást, tekintélyvesztést kell majd elszenvednie, ha egy rendelet alapján kirendeltetett gyámhatóság a nemleges állásponton lévő szülő véleményét semlegesnek tekintve olyan döntést hoz, hogy a gyermek mégis szerepelhessen az MNF által támogatott filmben?

Az ember  keresi a szavakat, hogy ne azokat a jelzőket írja le, amelyek elsőként – és azt hiszem, jogosan – az eszébe jutnak e rendelet tervének hallatán.

Valóban bármi megtörténhet, ha valakinek az érdeke azt diktálja?

A film fontos művészeti ág, filmet csinálni jó dolog, de nem mindenáron, és egészen bizonyosan nem a másik ember tisztelete nélkül, annak becsületébe, magánéletébe gázolva.

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.