A turista lábnyoma

Érvek az Airbnb korlátozása mellett – vitában Váradi Balázzsal

Váradi Balázs közgazdász kollégám tisztességesen összeszedte a magyarországi rövid távú szálláshely-szolgáltatás (továbbiakban az egyszerűség kedvéért – Balázzsal egyetértésben – „Airbnb”) közgazdasági költség-haszon értékelhetőségének szempontjait, pró és kontra (lásd: Légágyak és reggelik, Magyar Narancs, 2020. október 22.). Sok mindenben egyet­értünk, szerencsére nem mindenben (unalmas, szürke világ lenne az!) – örömmel teszem közzé vele vitázó véleményemet az Airbnb-piac szabályozásáról.

Mindenekelőtt hadd köszönjem meg neki, hogy világosan és érthetően tisztázta: le kell számolnunk azzal a gyakorta előkerülő hamis állítással, amely szerint a rövid távú szálláshely-szolgáltatás szabályozása a magántulajdon korlátozása lenne, amit csak a leg­elvetemültebb bolsevikok hajtanának végre. Lásd még a „szent” magántulajdon és tulajdonosi szabadság sérthetetlenségét: a szomszéd azt csinál a saját telkén, „amit csak akar”, de disznót azért ne tartson, mert az büdös. Nyilván nehéz helyzet érzelmileg, ha a szabályozó közhatalom éppen az én tulajdonosi jogaimat korlátozza, de ez ettől még a közhatalom évezredes dolga és joga marad.

Az, amiben nem értek egyet Váradival a rövid távú szálláshely-szolgáltatás mennyiségi szabályozásának megítélésében, három pontban foglalható össze.