Emlékszem melegségem vállalásának hajnalára, újdonsült, tapasztaltabb meleg ismerőseim beszámolóira arról, hogy kit melyik leszbikus ismerőse keresett meg azzal, hogy gyereket szeretne. Néhányan később vállalták is, mások megijedtek a bonyodalmaktól. A meleg közösségben aztán közelről láthattam, hányféle jó vagy rossz módon alakultak ki családok. Az idősebbek, akik még abban nőttek fel, hogy a nemi irányultságuk vállalhatatlan deviancia, sőt, szégyellnivaló mentális betegség, gyakran próbálták elfojtani nemi vonzalmaikat, és inkább heteroszexuális életet választottak, ahogy a konzervatívabb felfogás megkövetelte. Ez gyakran vezetett házassághoz, majd belső küzdelemhez és gyötrelemhez, végül kudarchoz, váláshoz, családok széteséséhez. Több heteroszexuális barátom nőtt fel ennek a terhével: a szüleik elfojtott vágyai, rosszul meghozott kompromisszumai, a kényszerek és rossz döntések olyan helyzetbe sodorták a családot, amelyben mindenki sérült. Minél kevésbé vállalták a problémák kibeszélését, azok annál mérgezőbben hatottak. A szülők, főleg a férfiak, férjek és apák, csak annyira verték át a másikat, mint magukat is. A család és a gyerek mindennél fontosabb volt számukra, de a döntéseik következményeinek súlya alatt hosszabb távon megbicsaklottak, nem bírták a terhet, kiestek a kényszer-szerepből.
Egy idősebb amerikai barátom a fordított utat járta meg: huszonéves korában szenvedélyes meleg szerelmi kapcsolatban élt, majd miután a társát elvesztette AIDS miatt, végigkísérve őt a lassú úton a halálba, a trauma hatására úgy döntött, máshogy kezdi újból az életét. Nőt vett feleségül, negyven fölött családot alapított és több gyereke is lett. Mivel a múltját sosem titkolta, meg tudták kötni a megfelelő kompromisszumokat a korábbi rossz házasságból kimenekülő új feleségével. Több férfit is ismerek, akik kalandos meleg fiatalságuk után heteroszexuális kapcsolatban kötöttek ki. Néha melegek és leszbikusok találtak egymásra és tudtak hagyományos családot létrehozni. Esetleg biszexuálisok. A napokban beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel arról, mennyire nehéz ma biszexuálisnak lenni, mert a melegek többsége azt hiszi, hogy a biszexuális csak gyáva vállalni teljes mértékben a melegséget, és társadalmi nyomásra megköti a kompromisszumait. Eközben a többségi társadalom is ferde szemmel néz rá – és ő két pad között a földön találja magát. Ismerek néhány hármas kapcsolatot, érdekes módon ezek mindegyikében két férfi és egy nő él együtt, közösen nevelve a gyerekeiket. Az a tapasztalatom, hogy mivel a nem „hagyományos” család tagjai általában előre tudják, milyen és mennyi nehézséggel kell szembenézniük, mennyi csapdahelyzetet kell majd megoldaniuk, sokkal tudatosabban terveznek, előre átgondolják a kihívásokat, és sokkal felkészültebben várják a gyereket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
