Gerevich András

Melegnek lenni, szülőnek lenni

Gyerekvállalás kényszer és elfojtás nélkül

  • Gerevich András
  • 2020. november 26.

Publicisztika

Hosszú éveken át szerettem volna gyereket. Apa akartam lenni. Sosem értettem, ha valaki meleg, miért kellene lemondania a család jelentette érzelmi szükségletről. A környezetemben a legtöbb meleg férfi vagy nő egy idő után megtalálja a saját megoldását, sokan anyák vagy apák lesznek – de egyáltalán nem mindegy, mennyit kell ezért kínlódniuk, milyen súlyos kompromisszumokat kell kötniük vagy mennyire kapnak ebben támogatást és segítséget. Főképp a gyerekek miatt nem mindegy.

Emlékszem melegségem vállalásának hajnalára, újdonsült, tapasztaltabb meleg ismerőseim beszámolóira arról, hogy kit melyik leszbikus ismerőse keresett meg azzal, hogy gyereket szeretne. Néhányan később vállalták is, mások megijedtek a bonyodalmaktól. A meleg közösségben aztán közelről láthattam, hányféle jó vagy rossz módon alakultak ki családok. Az idősebbek, akik még abban nőttek fel, hogy a nemi irányultságuk vállalhatatlan deviancia, sőt, szégyellnivaló mentális betegség, gyakran próbálták elfojtani nemi vonzalmaikat, és inkább heteroszexuális éle­tet választottak, ahogy a konzervatívabb felfogás megkövetelte. Ez gyakran vezetett házassághoz, majd belső küzdelemhez és gyötrelemhez, végül kudarchoz, váláshoz, családok széteséséhez. Több heteroszexuális barátom nőtt fel ennek a terhével: a szüleik elfojtott vágyai, rosszul meghozott kompromisszumai, a kényszerek és rossz döntések olyan helyzetbe sodorták a családot, amelyben mindenki sérült. Minél kevésbé vállalták a problémák kibeszélését, azok annál mérgezőbben hatottak. A szülők, főleg a férfiak, férjek és apák, csak annyira verték át a másikat, mint magukat is. A család és a gyerek mindennél fontosabb volt számukra, de a döntéseik következményeinek súlya alatt hosszabb távon megbicsaklottak, nem bírták a terhet, kiestek a kényszer-szerepből.

Egy idősebb amerikai barátom a fordított utat járta meg: huszonéves korában szenvedélyes meleg szerelmi kapcsolatban élt, majd miután a társát elvesztette AIDS miatt, végigkísérve őt a lassú úton a halálba, a trauma hatására úgy döntött, máshogy kezdi újból az életét. Nőt vett feleségül, negyven fölött családot alapított és több gyereke is lett. Mivel a múltját sosem titkolta, meg tudták kötni a megfelelő kompromisszumokat a korábbi rossz házasságból kimenekülő új feleségével. Több férfit is ismerek, akik kalandos meleg fiatalságuk után heteroszexuális kapcsolatban kötöttek ki. Néha melegek és leszbikusok találtak egymásra és tudtak hagyományos családot létrehozni. Esetleg biszexuálisok. A napokban beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel arról, mennyire nehéz ma biszexuálisnak lenni, mert a melegek többsége azt hiszi, hogy a biszexuális csak gyáva vállalni teljes mértékben a melegséget, és társadalmi nyomásra megköti a kompromisszumait. Eközben a többségi társadalom is ferde szemmel néz rá – és ő két pad között a földön találja magát. Ismerek néhány hármas kapcsolatot, érdekes módon ezek mindegyikében két férfi és egy nő él együtt, közösen nevelve a gyerekeiket. Az a tapasztalatom, hogy mivel a nem „hagyományos” család tagjai általában előre tudják, milyen és mennyi nehézséggel kell szembenézniük, mennyi csapdahelyzetet kell majd megoldaniuk, sokkal tudatosabban terveznek, előre átgondolják a kihívásokat, és sokkal felkészültebben várják a gyereket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.