Gerevich András

Melegnek lenni, szülőnek lenni

Gyerekvállalás kényszer és elfojtás nélkül

  • Gerevich András
  • 2020. november 26.

Publicisztika

Hosszú éveken át szerettem volna gyereket. Apa akartam lenni. Sosem értettem, ha valaki meleg, miért kellene lemondania a család jelentette érzelmi szükségletről. A környezetemben a legtöbb meleg férfi vagy nő egy idő után megtalálja a saját megoldását, sokan anyák vagy apák lesznek – de egyáltalán nem mindegy, mennyit kell ezért kínlódniuk, milyen súlyos kompromisszumokat kell kötniük vagy mennyire kapnak ebben támogatást és segítséget. Főképp a gyerekek miatt nem mindegy.

Emlékszem melegségem vállalásának hajnalára, újdonsült, tapasztaltabb meleg ismerőseim beszámolóira arról, hogy kit melyik leszbikus ismerőse keresett meg azzal, hogy gyereket szeretne. Néhányan később vállalták is, mások megijedtek a bonyodalmaktól. A meleg közösségben aztán közelről láthattam, hányféle jó vagy rossz módon alakultak ki családok. Az idősebbek, akik még abban nőttek fel, hogy a nemi irányultságuk vállalhatatlan deviancia, sőt, szégyellnivaló mentális betegség, gyakran próbálták elfojtani nemi vonzalmaikat, és inkább heteroszexuális éle­tet választottak, ahogy a konzervatívabb felfogás megkövetelte. Ez gyakran vezetett házassághoz, majd belső küzdelemhez és gyötrelemhez, végül kudarchoz, váláshoz, családok széteséséhez. Több heteroszexuális barátom nőtt fel ennek a terhével: a szüleik elfojtott vágyai, rosszul meghozott kompromisszumai, a kényszerek és rossz döntések olyan helyzetbe sodorták a családot, amelyben mindenki sérült. Minél kevésbé vállalták a problémák kibeszélését, azok annál mérgezőbben hatottak. A szülők, főleg a férfiak, férjek és apák, csak annyira verték át a másikat, mint magukat is. A család és a gyerek mindennél fontosabb volt számukra, de a döntéseik következményeinek súlya alatt hosszabb távon megbicsaklottak, nem bírták a terhet, kiestek a kényszer-szerepből.

Egy idősebb amerikai barátom a fordított utat járta meg: huszonéves korában szenvedélyes meleg szerelmi kapcsolatban élt, majd miután a társát elvesztette AIDS miatt, végigkísérve őt a lassú úton a halálba, a trauma hatására úgy döntött, máshogy kezdi újból az életét. Nőt vett feleségül, negyven fölött családot alapított és több gyereke is lett. Mivel a múltját sosem titkolta, meg tudták kötni a megfelelő kompromisszumokat a korábbi rossz házasságból kimenekülő új feleségével. Több férfit is ismerek, akik kalandos meleg fiatalságuk után heteroszexuális kapcsolatban kötöttek ki. Néha melegek és leszbikusok találtak egymásra és tudtak hagyományos családot létrehozni. Esetleg biszexuálisok. A napokban beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel arról, mennyire nehéz ma biszexuálisnak lenni, mert a melegek többsége azt hiszi, hogy a biszexuális csak gyáva vállalni teljes mértékben a melegséget, és társadalmi nyomásra megköti a kompromisszumait. Eközben a többségi társadalom is ferde szemmel néz rá – és ő két pad között a földön találja magát. Ismerek néhány hármas kapcsolatot, érdekes módon ezek mindegyikében két férfi és egy nő él együtt, közösen nevelve a gyerekeiket. Az a tapasztalatom, hogy mivel a nem „hagyományos” család tagjai általában előre tudják, milyen és mennyi nehézséggel kell szembenézniük, mennyi csapdahelyzetet kell majd megoldaniuk, sokkal tudatosabban terveznek, előre átgondolják a kihívásokat, és sokkal felkészültebben várják a gyereket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.