Gerevich András

Melegnek lenni, szülőnek lenni

Gyerekvállalás kényszer és elfojtás nélkül

  • Gerevich András
  • 2020. november 26.

Publicisztika

Hosszú éveken át szerettem volna gyereket. Apa akartam lenni. Sosem értettem, ha valaki meleg, miért kellene lemondania a család jelentette érzelmi szükségletről. A környezetemben a legtöbb meleg férfi vagy nő egy idő után megtalálja a saját megoldását, sokan anyák vagy apák lesznek – de egyáltalán nem mindegy, mennyit kell ezért kínlódniuk, milyen súlyos kompromisszumokat kell kötniük vagy mennyire kapnak ebben támogatást és segítséget. Főképp a gyerekek miatt nem mindegy.

Emlékszem melegségem vállalásának hajnalára, újdonsült, tapasztaltabb meleg ismerőseim beszámolóira arról, hogy kit melyik leszbikus ismerőse keresett meg azzal, hogy gyereket szeretne. Néhányan később vállalták is, mások megijedtek a bonyodalmaktól. A meleg közösségben aztán közelről láthattam, hányféle jó vagy rossz módon alakultak ki családok. Az idősebbek, akik még abban nőttek fel, hogy a nemi irányultságuk vállalhatatlan deviancia, sőt, szégyellnivaló mentális betegség, gyakran próbálták elfojtani nemi vonzalmaikat, és inkább heteroszexuális éle­tet választottak, ahogy a konzervatívabb felfogás megkövetelte. Ez gyakran vezetett házassághoz, majd belső küzdelemhez és gyötrelemhez, végül kudarchoz, váláshoz, családok széteséséhez. Több heteroszexuális barátom nőtt fel ennek a terhével: a szüleik elfojtott vágyai, rosszul meghozott kompromisszumai, a kényszerek és rossz döntések olyan helyzetbe sodorták a családot, amelyben mindenki sérült. Minél kevésbé vállalták a problémák kibeszélését, azok annál mérgezőbben hatottak. A szülők, főleg a férfiak, férjek és apák, csak annyira verték át a másikat, mint magukat is. A család és a gyerek mindennél fontosabb volt számukra, de a döntéseik következményeinek súlya alatt hosszabb távon megbicsaklottak, nem bírták a terhet, kiestek a kényszer-szerepből.

Egy idősebb amerikai barátom a fordított utat járta meg: huszonéves korában szenvedélyes meleg szerelmi kapcsolatban élt, majd miután a társát elvesztette AIDS miatt, végigkísérve őt a lassú úton a halálba, a trauma hatására úgy döntött, máshogy kezdi újból az életét. Nőt vett feleségül, negyven fölött családot alapított és több gyereke is lett. Mivel a múltját sosem titkolta, meg tudták kötni a megfelelő kompromisszumokat a korábbi rossz házasságból kimenekülő új feleségével. Több férfit is ismerek, akik kalandos meleg fiatalságuk után heteroszexuális kapcsolatban kötöttek ki. Néha melegek és leszbikusok találtak egymásra és tudtak hagyományos családot létrehozni. Esetleg biszexuálisok. A napokban beszélgettem egy pszichológus ismerősömmel arról, mennyire nehéz ma biszexuálisnak lenni, mert a melegek többsége azt hiszi, hogy a biszexuális csak gyáva vállalni teljes mértékben a melegséget, és társadalmi nyomásra megköti a kompromisszumait. Eközben a többségi társadalom is ferde szemmel néz rá – és ő két pad között a földön találja magát. Ismerek néhány hármas kapcsolatot, érdekes módon ezek mindegyikében két férfi és egy nő él együtt, közösen nevelve a gyerekeiket. Az a tapasztalatom, hogy mivel a nem „hagyományos” család tagjai általában előre tudják, milyen és mennyi nehézséggel kell szembenézniük, mennyi csapdahelyzetet kell majd megoldaniuk, sokkal tudatosabban terveznek, előre átgondolják a kihívásokat, és sokkal felkészültebben várják a gyereket.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.