A bőrünkre

Publicisztika

Rohadt érzés, amikor a kasszánál derül ki, hogy háromszor-négyszer kell többet fizetni annál, mint amire számítottunk. Sokunkkal fordult elő ilyen az elmúlt néhány napban. A Budapestre rendszeresen be- (vagy onnan ki-) járóknak január elsejétől a HÉV vonalain a főváros közigazgatási határáig szóló bérlet ára drasztikusan emelkedett.

Rohadt érzés, amikor a kasszánál derül ki, hogy háromszor-négyszer kell többet fizetni annál, mint amire számítottunk. Sokunkkal fordult elő ilyen az elmúlt néhány napban. A Budapestre rendszeresen be- (vagy onnan ki-) járóknak január elsejétől a HÉV vonalain a főváros közigazgatási határáig szóló bérlet ára drasztikusan emelkedett.

A kormány július elején döntött a helyközi közlekedés kedvezményeinek módosításáról: ez a dotáció csökkentését vagy megszüntetését jelentette, és az agglomerációs díjszabás eddig nem tapasztalt változását hozta. Igaz, egyelőre papíron: a főváros közlekedési vállalata (BKV) a megnövekedett költségeket, vagyis a kieső állami támogatást az év hátralévő hat hónapjában nem hárította az utasokra. A fővárosi közgyűlés azonban ősszel úgy döntött, hogy a nem Budapesten élők terheit 2007-től nem vállalja magára, hiszen enélkül is éppen elég baja van a hatalmas veszteségeket felhalmozó BKV-val - s hát a Városháza feladata elsősorban mégiscsak a fővárosban élők gondjaival való foglalatoskodás.

Ez olyan szép, hogy el sem hisszük. A gondolatmenet felette racionális és (önmagában nézve) felelősségteljes. Még az sem kizárt, hogy a problémán valóban sokat rágódtak a képviselők. Ám ez egy nagyjából féléves történet - idő lett volna tehát sok mindenre.

Ehhez képest némileg nagy azon érintett utasok aránya (kábé 99,99 százalék), akik az összeg hallatán lemerevedtek a BKV pénztárai előtt. A dolgok ezek után már a "normális kerékvágásban" haladtak: az ellenzék felháborodott, a fővárosi önkormányzat a kormányra, a kormány az önkormányzatra mutogatott, a polgár meg fizetett és/vagy vérmérséklete szerint anyázott.

Szívesen elmagyarázzuk, hogy a képviselők (országgyűlésiek és önkormányzatiak) miért kapják adóforintjainkból a fizetésüket.

Sok egyéb mellett azért, hogy figyelemmel kísérjék azon változásokat, melyek közvetlenül befolyásolhatják azok életét, akiktől a mandátumukat kapták. Jelen esetben például elkezdik verni a palávert - nem most, hanem legkésőbb valamikor 2006 őszén -, hogy egy bérlet egy szentendreinek (gödöllőinek stb.) ezentúl ennyibe és ennyibe fog kerülni, ez borzalom, tarthatatlan, és így tovább. Addig nyüzsögnek, amíg el nem kezdődik valami párbeszéd. A felek elsírják egymásnak a keserveiket, minek során kiderülhet, hogy bár a kedvezménymegvonás szükségszerű, mégis csak lépcsőzetesen érvényesíthető, mert különben túl nagy teher. Vagy kiderülhet az, hogy az állam ha belegebed sem képes tovább finanszírozni a HÉV-bérleteket, s hogy Budapesttől valóban nem várható a nem fővárosiak finanszírozása. De talán van lehetőség arra, hogy az érintett megyei és települési önkormányzatok is beszálljanak, hogy senki ne bukjon nagyot, s a választópolgár se szívjon akkorát. Vagy kiderülhet valami egészen más is, de addig nem áll föl senki, amíg megoldás nem születik.

Hallott ilyenekről bárki is? Budapesten, Gödöllőn, Szentendrén volt erről szó az önkormányzati kampányban? A főváros mindent megtett a polgárok tájékoztatásáért? Hát a kormány?

Nem. Hanem mi volt? Morális válság. Harmadik forduló. Forradalom. Ki lesz a főpolgármester-helyettes. A pártelnök. Megélhetési válság.

Persze nem nagy ügy, alig húszezer embert érint - de nagyban is ez megy.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.