Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Publicisztika

Publicisztika

Hidegvérrel

Rendes liberális ilyenkor meg van lőve. Gondolja ezt is, gondolja azt is, és belefájdul a feje, hogy meg tudja indokolni mindkettőt. Az ölés az emberi történelem része, és azokban a szüntelenül adódó szerencsétlen pillanatokban, amikor ezzel szembesülünk, nem tudunk mit kezdeni vele. Most éppen Timothy McVeigh megölésével, ezzel az előre megfontolt szándékkal, tudományos alapossággal, bosszúállás céljából végrehajtott törvényes gyilkossággal, amiből akár igazi reality show is válhatott volna, ha úgy dönt az illetékes bíró. Az emberiség beleinternetezhette volna magát a Guinnessbe a legtöbb szempár által élőben végignézett kivégzés kategóriájában. Ezt megúsztuk, a szembenézést nem.

Publicisztika

Dessewffy Tibor: Nincs többé magány (Hon/vissza/foglalás I.)

"Emeld fel, Álmos, őszülő fejed, élni csak velünk lehet" - dudorászhatnánk a sörissza MIÉP-képviselővel. Épp csak ellibbentünk a millenniumtól, máris létrejött a régóta áhított nemzeti konszenzus. Ha nem is az országban en bloc, de a magyar mozgóképművészet terén bizonnyal. Igaz, nem a Sacra Corona és nem is a Hídember, a központilag iniciált nagy, vizuális rituálék teremtették meg a magyarság egységét, de létrejött ez az áldott állapot.
  • 2001. június 7.

Publicisztika

Mátyás, hol vagy?

Az utóbbi napokban, hetekben két készülő játékfilm híre verte fel a csalitost. A Hídember és a Bánk bán című produkciókra fordított több milliárd adóforintok jócskán felborzolták a közkedélyt. Megszólalt boldog, boldogtalan, pro és kontra.
  • 2001. június 7.

Publicisztika

Eörsi István: Hogyan is állunk azzal a beszarással?

"Be vagytok szarva" - kiabálja vádlón Tamás Gáspár Miklós dolgozatának címe a május 24-i Magyar Narancsban. Állítását jól kiválasztott, meggyőző példákkal bizonyítja: kormányzati visszaéléseket sorol fel, a pancser Fidesz-vezérek felstilizálásának undorító eseteit, a "szervilis nyilvánosság" mazochista mutatványait. Minderre bólintok, olykor lelkesen is, mert az indulat szülte szöveg boszorkányos telitalálatokat tálal az olvasó elé. Mégsem hagy nyugodni a cím: kik vannak beszarva? A többes szám arra utal, hogy minden tollforgató, és egyáltalán mindenki be van szarva, aki manapság humán értelmiségiként forgolódik a szellemi termékek piacán. Mindenki - egyetlen kivétellel. A többes szám második személyű létige nem hagy kétséget afelől, hogy ki ez a kivétel.
  • 2001. május 31.

Publicisztika

Káoszban utaznak

Olvasd el, mert az ellenkezője az igaz - a rendszerváltás előtt az MSZMP napilapját kellett e maxima figyelembevételével forgatni. Most a Fideszhez kell hasonló logikával közelíteni: hallgasd meg, mit mondanak, mert az ellenkezőjét fogják tenni. Ha ostorozzák az 1998 előtti korrupciót, a közpénzek elherdálását, mérget vehetünk arra, hogy "valami" történt a Magyar Fejlesztési Bank, a társadalombiztosítás vagy az országimázsolás tájékán; amikor emelkedő nemzetről, a határon túliak támogatásáról harsog az agitprop, már gyanakodhatunk is, hogy a kifelé nagy csinnadrattával kísért HUF-ok kezdenek - mondjuk Erdélyből - nagy számban befelé sunnyogni; amikor a Rend magasztosságáról és polgáritársadalom-építő mivoltáról hallunk szónoklatokat, biztosak lehetünk abban, hogy a legnagyobb kormánypárt (a Párt) merényletre készül a jogbiztonság ellen.
  • 2001. május 31.

Publicisztika

Kinek a szégyene?

Néhány hete bukkant fel az a homevideo az interneten, amelyen vagy Csisztu Zsuzsa, a TV 2 sportriportere szeretkezik, vagy nem Csisztu Zsuzsa szeretkezik egy ifjú férfival. A riporternő e rettenetes helyzetben avval védekezik, hogy azt állítja: nem ő a filmen szereplő fiatal leány. És ha ezt mi készséggel el is hisszük neki, a szomorú igazság az, hogy ez immár érdektelen: azok, akik megnézték, letöltötték, videón vagy CD-n megvették, azért tették, mert a felvételen meggyőződésük szerint az ismert tévés személyiséget láthatják viszont. A közmegegyezés szerint Csisztu Zsuzsa szeretkezik a filmen.
  • 2001. május 24.

Publicisztika

Ki kérdez? (Szolgálati közlemény)

Azt írja az újság, konkrétan a Kreatív című reklámügyi szaklap, hogy a Heti Válasz című nem-lehet-egész-pontosan-tudni-milyen-ügyi lap olyan "stratégiát" képzelt el magának, amelyben "szerepel a Magyar Narancs olvasóiként aposztrofált fiatalok elcsábítása is", bár "a későbbiekben annak a rétegnek szól majd a lap, aki többet ad érte". Ezt nyilatkozza a Heti Válasz főszerkesztője, Toót H. Zsolt (ex-Kismama).
  • 2001. május 24.

Publicisztika

Rakjunk el egyetemet a rossz időkre!

Hogy egy kormányzat vagy egy politikai párt milyen hősöket választ magának, és milyen történelmi figurák életművéből merít inspirációt politikai döntéseihez, az, mint tudjuk, korántsem mellékes: az utcanévtáblák, szoboravatások, állami kiállítások nem pusztán szimbólumai, lenyomatai egy-egy politikai kurzusnak, hanem a jövőjét is kijelölik; a pályát, mit befut majd, könyörtelen erővel határolják be ezek a gesztusok. Kissé brutálisabban fogalmazva: ha a Bartók Béla utat valóban átnevezték volna - amint azt talán két éve néhány MIÉP-es önkormányzati képviselő szorgalmazta - Horthy Miklós úttá, akkor nemcsak Móricz Zsigmondból lett volna záros határidőn belül Gömbös Gyula, de (mert a Szónak igenis van mágikus ereje) előbb-utóbb a Gellért tér és a Kelenföldi pályaudvar közti szélfútta vidéken néhány pofon is elcsattant volna bizonyos, méreten felülinek ítélt orrok ("csámpás lábak, csöpögő" stb.-k) tulajdonosainak orcáján.
  • 2001. május 17.

Publicisztika

Moszkvába, Moszkvába, Moszkvába...

A Magyar Narancs stábja Moszkvában járt, ebédszünetben, hétfőn (ponyegyelnyik). Moszkva nagyon szép város, Lengyelország fővárosa, jól váltják a golyórágót. A kiadós havazásairól és Krokogyil című szatirikus lapjáról híres megyeszékhelyre interjúkészítés céljából érkeztünk. Andrejt kerestük, a híres szatócsot és bérkilövőt. Először az üzletben, ahol eladó, de ott széttárták a karjukat.
  • 2001. május 17.
További cikkek betöltése