Megint lőnek, kopogtatnak

  • 2001. május 31.

Publicisztika

Hogy van-e háború Macedóniában, vagy nincs, azt megválaszolni szinte ízlés kérdése.

Megint lőnek, kopogtatnak

n

Ha háború az, amikor a macedón fegyveres erők T-55-ösökből és harci helikopterekről észak-macedóniai falvakat bombáznak, és gyalogsági rohamokat intéznek eme települések ellen; ha háború az, amikor az albán gerillák naponta ölnek meg lesből vagy tűzharcban macedón katonákat, rendőröket; ha háború az, amikor a május közepén meggyilkolt nyolc macedón katona temetése után Bitolában a gyászoló tömeg albán boltokat tör össze és gyújt fel, akkor háború van.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a május elején alakult nemzeti egységkormányban a macedón pártokon kívül helyet kapott az Albánok Demokratikus Pártja (DPA) és a Demokratikus Felvirágzás Pártja (PDP) is, és hogy ez a kormány - melynek egyetlen tagja sem akarja a háborút, és amelyet a legutóbbi választások eredményei szerint az ország lakosságának 90 százaléka támogat - lapzártánkkor még mindig nem hullott darabjaira, akkor hajlamosak lehetünk úgy ítélni, hogy ez még nem háború.

Nem kétséges: az ország nagyvárosaiban és belsejében élő albán kisebbség számára a két albán párt kormányzati pozíciója biztosítja a leghatékonyabb védelmet; és a válság békés és igazságos rendezésére is addig van esély, amíg ők részt vesznek a politikai párbeszédben. Ugyanakkor vezetőik, Ilmer Imeri és Arban Xhaferi, e két bátor férfiú iszonyatos nyomás alatt állnak. Konkrétan: az életükkel játszanak. Egyfelől azért, mert annak a kormánynak a tagjai, amely épp lövi nemzettársaikat, és ezt a gerillák (és a mögöttük álló kosovói radikális vezetők) soha nem fogják nekik megbocsátani. Másfelől pedig azért, mert nemzettársaik a saját kormányuk által odavezényelt macedón katonákat irtják: emiatt meg a macedón közvélemény tekinti őket árulónak.

De e két albán párt célja nem pusztán az erőszak eszkalációjának megakadályozása. Egységes Macedóniát akarnak, és benne - alkotmánymódosítással - társnemzeti státust az ország lakosságának egyhamadát kitevő albánok számára: a nyelvhasználat, a kultúra, az államigazgatás, az oktatás etnikai alapú dualizálását. Tiszteletre méltó politikai program, amelyről március végén Trajkovszki elnök is hajlandó lett volna tárgyalni. Sőt. Az egyetlen, amely e pillanatban végrehajtható.

A másik a háború.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Majd én!

A jelenleg legtámogatottabb politikai párt, a Tisza előválasztásának első fordulóján kívül a Fidesz-kongresszus időpontja, illetve a kormánypárti jelöltek létezése körüli múlt heti ún. kommunikációs zavar keltett mérsékelt érdeklődést a honi közéletben.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.

A választókban bízva

Párttámogatás nélkül, főleg a saját korábbi teljesítményükre alapozva indulnak újra a budapesti ellenzéki országgyűlési képviselők az egyéni választókerületükben. Vannak állítólag rejtélyes üzenetszerűségek, biztató mérések és határozott támogatási ígéretek is.