Megint lőnek, kopogtatnak

  • 2001. május 31.

Publicisztika

Hogy van-e háború Macedóniában, vagy nincs, azt megválaszolni szinte ízlés kérdése.

Megint lőnek, kopogtatnak

n

Ha háború az, amikor a macedón fegyveres erők T-55-ösökből és harci helikopterekről észak-macedóniai falvakat bombáznak, és gyalogsági rohamokat intéznek eme települések ellen; ha háború az, amikor az albán gerillák naponta ölnek meg lesből vagy tűzharcban macedón katonákat, rendőröket; ha háború az, amikor a május közepén meggyilkolt nyolc macedón katona temetése után Bitolában a gyászoló tömeg albán boltokat tör össze és gyújt fel, akkor háború van.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a május elején alakult nemzeti egységkormányban a macedón pártokon kívül helyet kapott az Albánok Demokratikus Pártja (DPA) és a Demokratikus Felvirágzás Pártja (PDP) is, és hogy ez a kormány - melynek egyetlen tagja sem akarja a háborút, és amelyet a legutóbbi választások eredményei szerint az ország lakosságának 90 százaléka támogat - lapzártánkkor még mindig nem hullott darabjaira, akkor hajlamosak lehetünk úgy ítélni, hogy ez még nem háború.

Nem kétséges: az ország nagyvárosaiban és belsejében élő albán kisebbség számára a két albán párt kormányzati pozíciója biztosítja a leghatékonyabb védelmet; és a válság békés és igazságos rendezésére is addig van esély, amíg ők részt vesznek a politikai párbeszédben. Ugyanakkor vezetőik, Ilmer Imeri és Arban Xhaferi, e két bátor férfiú iszonyatos nyomás alatt állnak. Konkrétan: az életükkel játszanak. Egyfelől azért, mert annak a kormánynak a tagjai, amely épp lövi nemzettársaikat, és ezt a gerillák (és a mögöttük álló kosovói radikális vezetők) soha nem fogják nekik megbocsátani. Másfelől pedig azért, mert nemzettársaik a saját kormányuk által odavezényelt macedón katonákat irtják: emiatt meg a macedón közvélemény tekinti őket árulónak.

De e két albán párt célja nem pusztán az erőszak eszkalációjának megakadályozása. Egységes Macedóniát akarnak, és benne - alkotmánymódosítással - társnemzeti státust az ország lakosságának egyhamadát kitevő albánok számára: a nyelvhasználat, a kultúra, az államigazgatás, az oktatás etnikai alapú dualizálását. Tiszteletre méltó politikai program, amelyről március végén Trajkovszki elnök is hajlandó lett volna tárgyalni. Sőt. Az egyetlen, amely e pillanatban végrehajtható.

A másik a háború.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.