Megint lőnek, kopogtatnak

  • 2001. május 31.

Publicisztika

Hogy van-e háború Macedóniában, vagy nincs, azt megválaszolni szinte ízlés kérdése.

Megint lőnek, kopogtatnak

n

Ha háború az, amikor a macedón fegyveres erők T-55-ösökből és harci helikopterekről észak-macedóniai falvakat bombáznak, és gyalogsági rohamokat intéznek eme települések ellen; ha háború az, amikor az albán gerillák naponta ölnek meg lesből vagy tűzharcban macedón katonákat, rendőröket; ha háború az, amikor a május közepén meggyilkolt nyolc macedón katona temetése után Bitolában a gyászoló tömeg albán boltokat tör össze és gyújt fel, akkor háború van.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a május elején alakult nemzeti egységkormányban a macedón pártokon kívül helyet kapott az Albánok Demokratikus Pártja (DPA) és a Demokratikus Felvirágzás Pártja (PDP) is, és hogy ez a kormány - melynek egyetlen tagja sem akarja a háborút, és amelyet a legutóbbi választások eredményei szerint az ország lakosságának 90 százaléka támogat - lapzártánkkor még mindig nem hullott darabjaira, akkor hajlamosak lehetünk úgy ítélni, hogy ez még nem háború.

Nem kétséges: az ország nagyvárosaiban és belsejében élő albán kisebbség számára a két albán párt kormányzati pozíciója biztosítja a leghatékonyabb védelmet; és a válság békés és igazságos rendezésére is addig van esély, amíg ők részt vesznek a politikai párbeszédben. Ugyanakkor vezetőik, Ilmer Imeri és Arban Xhaferi, e két bátor férfiú iszonyatos nyomás alatt állnak. Konkrétan: az életükkel játszanak. Egyfelől azért, mert annak a kormánynak a tagjai, amely épp lövi nemzettársaikat, és ezt a gerillák (és a mögöttük álló kosovói radikális vezetők) soha nem fogják nekik megbocsátani. Másfelől pedig azért, mert nemzettársaik a saját kormányuk által odavezényelt macedón katonákat irtják: emiatt meg a macedón közvélemény tekinti őket árulónak.

De e két albán párt célja nem pusztán az erőszak eszkalációjának megakadályozása. Egységes Macedóniát akarnak, és benne - alkotmánymódosítással - társnemzeti státust az ország lakosságának egyhamadát kitevő albánok számára: a nyelvhasználat, a kultúra, az államigazgatás, az oktatás etnikai alapú dualizálását. Tiszteletre méltó politikai program, amelyről március végén Trajkovszki elnök is hajlandó lett volna tárgyalni. Sőt. Az egyetlen, amely e pillanatban végrehajtható.

A másik a háború.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.