Megint lőnek, kopogtatnak

  • 2001. május 31.

Publicisztika

Hogy van-e háború Macedóniában, vagy nincs, azt megválaszolni szinte ízlés kérdése.

Megint lőnek, kopogtatnak

n

Ha háború az, amikor a macedón fegyveres erők T-55-ösökből és harci helikopterekről észak-macedóniai falvakat bombáznak, és gyalogsági rohamokat intéznek eme települések ellen; ha háború az, amikor az albán gerillák naponta ölnek meg lesből vagy tűzharcban macedón katonákat, rendőröket; ha háború az, amikor a május közepén meggyilkolt nyolc macedón katona temetése után Bitolában a gyászoló tömeg albán boltokat tör össze és gyújt fel, akkor háború van.

Ha viszont arra gondolunk, hogy a május elején alakult nemzeti egységkormányban a macedón pártokon kívül helyet kapott az Albánok Demokratikus Pártja (DPA) és a Demokratikus Felvirágzás Pártja (PDP) is, és hogy ez a kormány - melynek egyetlen tagja sem akarja a háborút, és amelyet a legutóbbi választások eredményei szerint az ország lakosságának 90 százaléka támogat - lapzártánkkor még mindig nem hullott darabjaira, akkor hajlamosak lehetünk úgy ítélni, hogy ez még nem háború.

Nem kétséges: az ország nagyvárosaiban és belsejében élő albán kisebbség számára a két albán párt kormányzati pozíciója biztosítja a leghatékonyabb védelmet; és a válság békés és igazságos rendezésére is addig van esély, amíg ők részt vesznek a politikai párbeszédben. Ugyanakkor vezetőik, Ilmer Imeri és Arban Xhaferi, e két bátor férfiú iszonyatos nyomás alatt állnak. Konkrétan: az életükkel játszanak. Egyfelől azért, mert annak a kormánynak a tagjai, amely épp lövi nemzettársaikat, és ezt a gerillák (és a mögöttük álló kosovói radikális vezetők) soha nem fogják nekik megbocsátani. Másfelől pedig azért, mert nemzettársaik a saját kormányuk által odavezényelt macedón katonákat irtják: emiatt meg a macedón közvélemény tekinti őket árulónak.

De e két albán párt célja nem pusztán az erőszak eszkalációjának megakadályozása. Egységes Macedóniát akarnak, és benne - alkotmánymódosítással - társnemzeti státust az ország lakosságának egyhamadát kitevő albánok számára: a nyelvhasználat, a kultúra, az államigazgatás, az oktatás etnikai alapú dualizálását. Tiszteletre méltó politikai program, amelyről március végén Trajkovszki elnök is hajlandó lett volna tárgyalni. Sőt. Az egyetlen, amely e pillanatban végrehajtható.

A másik a háború.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.