A kutya meg a farka - Új színigazgató Szolnokon

  • Csáki Judit
  • 2007. június 21.

Publicisztika

A szolnoki kutya olyan kutya, amelyik nem hagyja, hogy a farka csóválja. A közismert szólásmondást (Szolnok nélkül, persze) - nyilván transzparenciája miatt, de hát a szólásmondások már csak ilyenek: transzparensek - előszeretettel használják különféle politikusok (vö. még: nyúl és puska, befőtt és nagymama, csík és repülő), föltehetően azért, hogy a nép egyszerű gyermeke is értse, mit mondanak. Legutóbb a szolnoki polgármester, Szalay Ferenc érezte találónak a színigazgatói pályázat kapcsán keletkezett hullámverésre - és igaza volt.

A szolnoki kutya olyan kutya, amelyik nem hagyja, hogy a farka csóválja. A közismert szólásmondást (Szolnok nélkül, persze) - nyilván transzparenciája miatt, de hát a szólásmondások már csak ilyenek: transzparensek - előszeretettel használják különféle politikusok (vö. még: nyúl és puska, befőtt és nagymama, csík és repülő), föltehetően azért, hogy a nép egyszerű gyermeke is értse, mit mondanak. Legutóbb a szolnoki polgármester, Szalay Ferenc érezte találónak a színigazgatói pályázat kapcsán keletkezett hullámverésre - és igaza volt.

A többfordulós igazgatóválasztás többfordulós botránnyá dagadt; az első forduló pályázatát érvénytelenítették, mert az istennek se akart megvalósulni az előre megírt forgatókönyv. Új pályázatot írtak ki, amelyre új pályázók (is) jelentkeztek, annak ellenére, hogy a polgármester egyértelműen megmondta, Balázs Pétert szeretné látni az igazgatói székben. Mondott hozzá mindenféle indoklásfélét is - azt nem mondta, hogy jobboldalit szeretne, pedig ez volt az igazság -, ezek a mondatok igazi dilettantizmusról tanúskodtak, mármint színházi téren, és igazi engedelmességről, mármint politikai téren.

A polgármester elmondta azt is, hogy hangsúlyozottan figyelni fog a szakmai tanácsadó testület véleményére - ezt követte a logikus lépés: a szakmai tanácsadó testület kiszámíthatóan kívánatos irányú átalakítása. Az már a szakma megveszekedettségét (hogy függetlenséget ne mondjak) jelzi, hogy a kiszámítható nem jött beÉ

Hét pályázat érkezett a második fordulóra; köztük a Balázs Péteré is. Nem tudom, hányan gondolták a többiek - Bozsó József, Lukáts Andor, Telihay Péter, Mertz Tibor, Szikora János és Anger Zsolt - közül, hogy esélyük van, ha nem is a posztra, de a valódi megmérettetésre; a szakmai tanácsadó testület mindenesetre ezt gondolta. Alaposan végigolvasták és -elemezték a pályázatokat, érveket hoztak, majd döntöttek: egyhangúlag és egyértelműen a legjobbnak ítélték Anger Zsolt pályázatát. Ezzel az ő dolguk véget is ért.

Nincsenek hírek arról, mit szólt a polgármester ehhez a véleményhez. Tudni csak azt lehet, hogy az önkormányzat kulturális bizottsága közölte a pályázókkal - köztük a szakmai győztessel is -, hogy a közgyűlésnek továbbított javaslatukban velük nem foglalkoznak, és másnap Balázs Pétert fogják javasolni az igazgatói posztra.

És akkor megmozdult a farok. Mármint a kutyáé. Az éppen Pécsen állomásozó színházi szakma levelet írt, amelyben kifejezte rosszallását a kulturális (és oktatási és vallási) bizottság állásfoglalásával kapcsolatban. Ez a rosszallás nem volt bő lére eresztve, nem szólt a demokrácia játékszabályainak megcsúfolásáról, nem kárhoztatta sem Balázs Pétert, sem a polgármestert, sem a testület bármely kisebb testületét; mindössze kinyilvánította, hogy ami őt, a farkat illeti, saját lelkiismeretével összeegyeztethetetlennek tartja a kutya önkényeskedését. Épelméjű színházi ember nem gondolhatta - nem is gondolta -, hogy a polgármester ettől - vagy bármitől - másképp dönt majd, mint ahogy döntött. Azazhogy nem nevezi ki - a közgyűlés által - Balázs Pétert. Kinevezte. És mellékesen jól megszidta a farkat - itt dobta be magát a "képet" is: kutya, farok, csóvál.

Ahelyett, hogy egyszerűen levágta volna. A kutya farok nélkül is kutya. A polgármester tudta, mit, illetve kit akar - teljesen fölösleges volt szakmai tanácsadó testületet, kulturális bizottságot, közgyűlést felvonultatnia hozzá. Ki kellett volna neveznie Balázs Pétert még a pályázat előtt - és kész. Ha egyszer most éppen ő a helyi nép által felkent színházi ízlés, és ő mondja meg, milyen színházat akar látni az ő saját épületében - hát mondja meg. Kevésbé feszült volna a törvények ellen egy ilyen tett, mint amenynyit ez az akció rombolt a demokrácia amúgy is sanyarú állapotán.

Ha ezt teszi - mindannyian jobban járunk. Nemcsak a bohóccá alázott szakmai testület, nemcsak a fejbólintó jánosokká alázott képviselők, hanem például Balázs Péter is, akinek így meg kellett tapasztalnia, milyen az, amikor a szakma egységesen fordul szembe vele, legalábbis azzal a szereppel, amit ebben a történetben vállalt.

A polgármester leintette a szakmai hangokat, és követte az esetleg interiorizált politikai parancsot. Csak remélni lehet - az ő érdekében -, hogy ha kilyukad a vakbele, orvoshoz fordul majd gyorsan, nem pedig a pártjától kér eligazítást.

De támadt, keletkezett egy járulékos haszon ebben a történetben. A színházi szakma megosztottsága demonstrálódott - egyébként nem Szolnokon először, csak itt nagyon markánsan. Immár végképp nincsen értelme sem hangoztatni, sem tenni a "fogjuk meg egymás kezét" imperatívuszát. Megint tettünk egy kényszerű lépést a differenciálódás, a valós helyzet felismerése és kimondása felé. Most aztán tényleg arról kellene beszélni, hogy ebben az ügyben a színházművészetnek vannak eminens érdekei, nem a különböző színházművészeknek. És minthogy a színházművészet mint olyan már megmutatta a maga sokrétűségét, sokszínűségét, sokféleségét - ideje, hogy a színház művészei is megtegyék ugyanezt, nemcsak a színpadon, hanem a szakma ügyeinek intézésében. Például: erre járt a kulturális miniszter, egy zártkörű háttérbeszélgetésre, majd egy nyilvános sajtótájékoztatóra. És hódolt kedvenc szokásának: ismét ígért egy nagyot, pénzt mármint - és ezúttal a POSZT a kedvezményezett. Egyelőre nem merült föl a kérdés, hogy ezt a bizonyos 85 milliót honnan teremtik elő - gyanúm szerint a Nemzeti Kulturális Alap színházi büdzséjéből. Vagyis egyéb, egyelőre ismeretlen projektek, csapatok, alkotóközösségek elől. Itt lehetne kezdeni a végiggondolást - ha már a miniszter nem teszi, a szakma tehetné.

Az meg aztán teljesen mindegy, hogy egy politikus Szolnokon hogyan nyilvánul meg a szakma önérzet- és lelkiismeret-mentő levelének olvastán - ez ugyanis csak őt minősíti. A színházi szakma különféle egyedei közül azok, akik egy-egy konkrét esetben egyet gondolnak, minden hasonló alkalommal föltehetően megteszik ugyanezt, azaz tiltakoznak, levelet írnak, mint egy demokratikus ország felnőtt polgárai.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.