Szokatlan üzenetváltás esett a minap Románia és Magyarország között. A magyar külügyminisztérium szakállamtitkára figyelmeztette Románia budapesti nagykövetét, hogy a magyar közvélemény "zavarba jött" a román belpolitika néhány eseményétől. A "magyar közvélemény" lányos zavarát az váltotta ki, hogy a román államfő (kémkedés vádjával) felfüggesztette a román kormány egyik miniszterét - Nagy Zsoltot, akit az RMDSZ delegált az informatikai tárca élére.
A magyar külügy közbenjárását maga Markó Béla kérte, aki úgy ítélte meg, etnikai alapon érik hátrányos intézkedések az RMDSZ tisztségviselőit. Az RMDSZ elnöke nyilatkozatában figyelmeztetett arra, hogy a román kormánykoalíción belüli események a magyar-román kormányközi kapcsolatok részét képezik. Budapest pedig nem firtatta, hogy a magyar kormánynak vajon mi köze lehetne a bukaresti kormánykoalíció belügyeihez - azonnal lépett, és klasszikus etnikai kérdésként kezelte a történetet. Ám e gesztussal Budapest megkérdőjelezte a román ügyészség eljárásának jogszerűségét, és egy olyan ügyben nyilvánított véleményt, amelyhez, vélnénk, nem sok köze van. (Képzeljük el azt a napot, amikor a román külügyminiszter kérdőre vonja a bukaresti magyar nagykövetet Petrétei József leváltása tárgyában.) Mihai Razvan Ungureanu menesztésekor például nem tiltakozott a magyar külügy, holott az egykori román külügyminiszter hasonló módon kényszerült távozni hivatalából, mint ahogy az informatikai minisztert felfüggesztették. S az vajon mi más, mint etnikai diszkrimináció, ha a tiltakozás jár a magyar informatikai miniszternek, de nem jár a román külügyminiszternek? Ráadásul Nagy Zsolttal, aki a románok között is az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar politikus, aligha az volt a baj, hogy magyar.
A külügyi elbeszélgetést meg a szakállamtitkári szinten közvetített zavart a román diplomácia egyébként nemigen tudta értelmezni. "Romániában, akárcsak bármely jogállamban a még folyamatban lévő büntetőjogi eljárások nem válhatnak nyilvános értékelések tárgyává" - hangzott a tömör válasz Bukarestből.
*
Az éles üzenetváltás mögött a saját útkeresésével és reformjával küzdő RMDSZ válsága sejlik fel. A román belpolitika a maga módján megpróbál viszonyulni a változókor előtt álló RMDSZ-hez. Az elmúlt tíz-egynéhány évben a magyar érdekképviselet a jobboldali és a baloldali román pártok számára egyaránt nélkülözhetetlen volt. Bárki is nyert a választáson, sikeres kormányt csak az alakíthatott, aki maga mellett tudta a szövetséget. Mára azonban fölösleges versengeni az RMDSZ kegyeiért. A jobboldal túl erős lett, a baloldal pedig túl gyenge az RMDSZ-szel való közös kormányzáshoz. Az erdélyi magyar érdekképviseletnek pedig döntenie kell: vagy folytatja az eddigi etnopolitikát, vagy profi párttá szerveződik; esetleg visszavonul az erdélyi magyar önkormányzatok szintjére, és beváltja ígéretét, mely szerint fő fókusza az autonóm, helyi döntéshozatalban való meghatározó szerep lesz.
A magyar külpolitika - legalábbis a fenti üzenetváltás szerint - úgy tűnik, nem vette tudomásul az RMDSZ szerepének és helyének változását. Ami nem is csoda. Hisz az RMDSZ az egyik legstabilabb magyar kisebbségi politikai szervezet. Struktúrája tizenhét éve gyakorlatilag moccanatlan, személyi állománya lassan, alig változik. Markó tizenkettedik éve áll a szervezet élén, elnöki mandátumának harmadik ciklusát tölti. ' a magyar politikatörténet egyik legszívósabb túlélője.
Ám a román államelnök felfüggesztéséről szóló népszavazáson a romániai magyar lakosság a vártnál sokkal kisebb arányban vett részt, és az erdélyi magyarok által leadott voksok sem tükrözték az RMDSZ akaratát. Míg a szövetség az államelnök felfüggesztése mellett kötelezte el magát, ők Traian Basescura szavaztak. E kudarc a párton belül valóságos lavinát indított el. Kiéleződtek a személyes konfliktusok, megkerülhetetlenné vált a szervezeti reform, elmozdíthatatlannak tűnő arcok köszöntek le. És terebélyesedik a vita az erdélyi nyilvánosságban arról, hogy tulajdonképpen milyen szerepet is vállaljon a továbbiakban az RMDSZ, amelyről a rendszerváltás óta nem sikerül eldönteni, hogy érdekvédelmi, kulturális szervezet, vagy a román kormányzati politikában perdöntő szerepet betöltő párt.
Markó koncepciója szerint a mamutintézmény egyszerre ülte meg az összes lovat. A szövetségi elnök stabil bázist alakított ki magának Bukarestben, ugyanakkor igyekezett befolyással lenni az erdélyi magyar közösség hétköznapjaira az iskolatanácsoktól a könyvkiadáson át a civil szervezetekig. A 2004-es választások után nem csak parlamenti és szenátusi képviselőcsoportja meg miniszterei és államtitkárai voltak, de - RMDSZ-es közvetítéssel - magyar vezetők kerültek fontos állami intézmények élére is. "Magyar" kézben van a Román Kereskedelmi és Fejlesztési Központ, a versenytanács, magyar az országos közbeszerzési hivatal főtitkára, az Audiovizuális Tanács (a román ORTT) alelnöke, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, a Romgaz vezérigazgatója. Igazi "magyar világ" van most Romániában, dacára a külügyminisztériumi aggodalmaknak. De az RMDSZ példátlan politikai sikere egyszersmind válságának, s az igazi belső konfliktusoknak is a kezdete lehet.
*
A 2004-ig gyakorolt (bizonyos szempontból sikeres, bizonyos szempontból sikertelen) etnopolitikának lassan leáldozik. S ennek csak egyik oka az, hogy a román pártpolitika struktúrája radikális változáson megy keresztül. Miközben ugyanis az RMDSZ "bevette" Bukarestet, a 2004-es önkormányzati választásokon néhány nagyon fontos - és biztosnak hitt - önkormányzati helyet elveszített Erdélyben. Nem az RMDSZ jelöltje győzött Marosvásárhelyen, és nem sikerült erős pozíciókat szereznie Kolozsváron sem. Az RMDSZ 2004-ben túlnyerte magát országos szinten, a bukaresti nagypolitikában, miközben több településen elszakadt saját választóitól, és reális bázis nélkül maradt.
A legkülönösebb fordulat azonban nem az RMDSZ pozícióvesztése volt a szimbolikusan és stratégiailag is fontos magyar lakta városokban, hanem váratlan sikere a vegyes lakosságú vidékeken. Szatmárnémetiben RMDSZ-es önkormányzati vezetőt választottak - a szatmári románok. Az etnikai átszavazás nem példa nélküli, Nagyszebenben (ahol a német lakosság számaránya 1,5 százalék!) a Német Demokrata Fórum jelöltje lett a polgármester. Már ekkor, a 2004-es önkormányzati választások után felmerült: az RMDSZ-nek a továbbiakban nem etnikai, hanem regionális pártként kellene szerepelnie, minden igyekezetét arra fordítva, hogy elnyerje egy adott régió választóinak bizalmát - függetlenül attól, hogy románokról vagy magyarokról van szó.
*
A népszavazás után a szervezeten belüli törés tovább már nem volt palástolható, s világossá vált: vannak alternatív elképzelések. Eckstein-Kovács Péter szenátor, a liberális platform elnöke szerint az RMDSZ sorozatban hozott hibás döntéseket, ezzel magyarázható az elbukott népszavazás is, s ezért van szükség váltásra. A kudarcért Markót személyes felelősség terheli - figyelmeztetett Eckstein. Markó be is jelentette visszavonulási szándékát a miniszterelnökhelyettesi posztról. Az RMDSZ elnökének ez az első "visszalépése": ő soha semmilyen kérdésben nem visszakozott, nem bírálta fölül önmagát, mióta elnöki mandátumát tölti. Most végre nyíltan megnevezte kiszemelt utódját is: Kelemen Hunort, az RMDSZ új ügyvezető elnökét. E döntés nem mentes minden belső feszültségtől. Kelemen mellett a másik, éveken át favorizált utódjelölt épp az a Nagy Zsolt volt, aki miatt Markó a magyar külügy interveniálását kérte.
Nagy vezette a legmeggyőzőbb, 2004-es választási hadjáratot, és ő irányította a szervezet több fontos intézményét is. Egy évvel ezelőtt, amíg markáns reformelképzeléseivel elő nem állt, illetve amíg az elhíresült "kémügy" ki nem robbant, ő volt az RMDSZ csodagyereke és legsikeresebb politikusa. A szövetség egyik stratégájaként versenyképes, jól működő párttá akarta volna alakítani az RMDSZ-t, amely túlnyúl az etnikai szavazóbázison, és a román pártok potenciális riválisa lesz. A román pártok számára - érthető módon - kényelmetlenné vált Nagy koncepciója, de maga az RMDSZ sem tudott vele mit kezdeni. Ma úgy tűnik, hogy "kimenekítik" az országból Brüsszelbe; fontos RMDSZ-pozíciót nem kap, az egyetlen esélye a talpon maradásra az EP-képviselői mandátum. A hivatalosan kijelölt Markó-utód, Kelemen viszont tökéletesen megértette és folytatja Markó "középutas" politikáját. Két adu ász is van a kezében: az erdélyi magyar oktatás támogatására fordítandó magyarországi költségvetési hozzájárulást az általa vezetett Iskola Alapítvány juttatja el a jogosultakhoz. Így civil szervezetek és oktatási intézmények egész sorával áll közvetlen kapcsolatban. Kiváló a viszonya az egyházi szervezetekkel; különösen aktív a katolikus egyház és az RMDSZ kapcsolatának ápolásában. Az RMDSZ a jelenlegi tendenciák szerint kivonulni látszik az országos, kormányzati politikából, és igyekszik megerősíteni az állásait a civil szférában, az önkormányzatokban, valamint erőteljesen építi kapcsolatát az egyházakkal. Erre a feladatra pedig vitathatatlanul Kelemen a legalkalmasabb.
Hogy az RMDSZ új, regionális, önkormányzati politikája a Nagy által szorgalmazott professzionalizmus, a versenyképesség, a politikai és etnikai nyitás, vagy az eddig megszokott, és egyre kudarcosabbá váló etnikai zárás jegyében zajlik-e majd, elválik a következő hónapokban. A magyar külügyminisztérium megszólalása mindenesetre az utóbbit erősíti: ismét sikerült mindent az "etnikai konfliktusok" szintjére egyszerűsíteni. Még akkor is, ha épp Nagy Zsolt védelmében léptek fel.
