Hogyan árazza be a Fidesz saját magát? Mit ér ez az elmúlt egy év, és mit fog érni a következő három? Mit fognak gondolni ezekről az évekről a választók - szerintük, mármint Orbán Viktor és ismeretlen számú és kilétű munkatársa szerint, akik a kormánypárt hosszabb távú kilátásait mérlegelik és stratégiáját kovácsolják?
A kormánypárt most nekilát a választójogi törvény módosításának: és ahhoz mérve módosítja, amit most gondol, hogy a választók három év múlva gondolni fognak Orbán második kormányfői ciklusáról. És lehet sopánkodni, sőt kell is, hogy a Fidesz vezetése saját magának kedvező választási rendszert hoz létre. Ám ez nemcsak céljavesztett elfoglaltság (mert úgyis megteszik), hanem filoszofícseszki sem megalapozott. Egészen hülye választási rendszerek is képesek demokráciákat üzemeltetni (például a brit), és patikamérlegen kiegyensúlyozott, körültekintően megalkotott szabályok mellett is el tud tűnni a lefolyóban egy ország, ha elég hülye. Ráadásul a választójogi törvényeket a demokráciákban is mindenki szívesen buzerálja a maga javára, ha megteheti. Addig tehát, amíg nem az lesz a magyar törvényben, hogy a parlamenti képviselőket Orbán Viktor jelöli ki, mindazok előtt, akik szerint őt és kormányát a következő választáson meneszteni kell, nyitva áll a demokratikus cselekvés mezeje.
Nem túl széles, de nem is túl szűk mező.
Az eddig kiszivárgott tervek szerint a rendszer inkább az arányos szisztéma felé moccanna el (azaz arányaiban a mostaninál több lenne a listán megszerezhető hely), és megszűnne az egyéni körzetekben a második forduló: az első győztese azonnal mandátumhoz jutna. A kormánypárt előtt még a választókerületi határok manipulálásában, illetve a határon túli magyarok szavazataiban rejlő lehetőségek is nyitva állnak.
De mégis.
Ha a Fidesz úgy vélné, hogy az egy évvel ezelőtti társadalmi támogatottságát a következő három évben is meg tudja őrizni, az eddigi rendszerhez hozzá se kéne piszkálnia. Ez ugyanis aránytalanul jutalmazza a győztest: a szavazatok 53 százalékával például kétharmados többséghez juttatta a Fideszt. Ha a Fidesz abban hinne, hogy megint jól elveri a többieket, nem kéne változtatnia sem - hogy a nagy győzelemnél is nagyobb többséggel kormányozhasson.
De a Fidesz nem hiszi ezt: bizonyára jól tudják, hogy kormányzásukkal oly sok mindenkit sértenek meg, érdekeiben vagy elveiben, jó okkal vagy anélkül, igazságosan vagy igaztalanul, hogy tavalyi támogatottságuk csak olvadni bír.
De mennyire fog?
Persze, ha a Fidesz rettentő népszerűtlen lesz három év múlva, tökmindegy, milyen a választási szisztéma, fel lesznek trancsírozva. Ez mai tudásunk szerint aligha következik be. Ám egy ennél kisebb, de azért elég nagy szavazatvesztés után, akkor például, ha a Fidesz kevesebb szavazatot kap, mint ellenfelei együttvéve - nos, hogyan őrizheti meg mégis irányító pozícióját? Hogyan maradhat akkor is megkerülhetetlen?
E feladat egy részét az új alaptörvénnyel, az örökkévalóságig az állami intézményrendszerbe meg az igazságszolgáltatásba plántált kádereikkel, a Költségvetési Tanács és az államfő kormánybuktató költségvetési vétójogával már elvégezték: csak arra kell ügyelniük, hogy egy új kétharmad ne tehesse ezen biztonsági intézkedéseket semmissé. Erre szolgálhat majd az új rendszer arányosabbá tétele. Az egyfordulós választás az egyéni körzetekben meg arra lesz jó, hogy a két demokratikus ellenzéki pártot, az MSZP-t és az LMP-t idejekorán egymásnak ugrassza. Egyenként aligha verheti majd meg bármelyikük a Fideszt: közös jelöltjeik ellen viszont a Fidesznek lenne soványabb az esélye. Csakhogy ezen személyek lajstromában nyilván nehezebb lesz a választás előtt megegyezni, mint a két forduló közt, a jelöltek valós eredményeinek tudatában. E konflikusok akár szét is röpíthetik - nemhogy a meg sem születő koalíciót, de tán még az LMP-t magát is. És ezért még az sem lenne túl nagy ár, ha néhány körzetet a Jobbik orozna el a Fidesztől.
De mégis.
A Fidesz stratégái azon mesterkednek, hogy a szavazatok kisebbségéből hogyan tudnának parlamenti többséget fabrikálni. Legalább relatív többséget: amiből kisebbségi kormányzás éppúgy kisülhet, mint a latens vagy nem latens koalíció a Jobbikkal. Vagy ha az sem, hát majd Schmitt Pál tartóztatja fel az ellenforradalmat. Hacsak ő nem.
Azon gondolkodnak, hogy a lejtő melyik pontján hogyan tudnának majd megállni.
A lejtőn gondolkodnak.
