A leúszó szemét

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 29. Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Varró Szilvia írását az újvidéki razziáról.
Csupán a teljesség kedvéért két rövid kiegészítő megjegyzéssel szeretnék csatlakozni e cikkhez.

Az egyik. A szerző idéz bizonyos vizsgálatokból, amikor leírja, hogy Weisz Irént Rákóczi Ferenc út 40. alatti otthonában, az ágyában lőtték agyon. Ez annyiban nem pontos, hogy az áldozat (aki a nagymamám volt) neve, pontosabban leánykori neve nem Irén, hanem Ilona volt, teljes neve Iritz Móriczné.

A másik megjegyzés ennél lényegesebb.

A cikkben azt olvashatjuk, hogy ez, mármint a gyilkosság, "indokolatlan" volt. Gondolom, ennek a számomra furcsa megállapításnak az az alapja, hogy a gyilkosság már akkor történt, amikor a razziát lefújták, ezért a szervezők logikája szerint már nem volt indokolt. Én csupán 10 éves túlélője voltam 1942. január 23-nak, és nem a hideg napok kutatója, bár természetesen mindig érdekelt ennek a gyalázatnak a története. Olvastam azt a két könyvet, amit szerb nyelven írtak és foglalkoztak a nagymamám halálával, de megfejteni azt a kérdést, hogy miért kellett egy idős, beteg asszonyt az ágyában megölni, ők sem tudták. Igaz, voltak feltételezések, hogy a gyilkosság mögött anyagiak megszerzése állt. Én azt feltételezem, hogy a gyilkos csendőr akkor lőtte le nagymamámat, amikor még nem volt befejezve a razzia, és ezt nem egyéni ambícióból tette, hanem parancsra, mivel olyanokat látott és tudott, aminek csak ő lehetett tanúja.

Hadd írjam le ennek a számomra pár borzasztó óra történetét mintegy az előbbiek bizonyítására. A Rákóczi út (Futaki út) 40. alatt nagymamámon kívül anyám, férje, nevelőapám, nagybátyám és én laktunk. 23-án kora délután jött be hozzánk a két csendőr (volt, aki szerint határvadász), az egyik a kapunál maradt, a másik kiabálva sorba állított bennünket, kivéve nagymamámat, aki beteg volt és nagybátyámat, aki szintén lázas volt egy másik szobában. Amikor a katona észrevette, hogy nagybátyám fekszik, kiabálva kizavarta őt közénk, és előttünk puskatussal ütötte-verte. Ezután azt mondta, hogy igazoltatni visz bennünket. Anyám sokszor elmondta, hogy miután megkérdezte, vigyünk-e meleg holmit, azt válaszolta, "nem lesz erre szükségük". Ezután feltettek bennünket egy teherautóra, az említett katona nem szállt fel, csak a másik ült a sofőr mellé, és elindultunk. Jól emlékszem, hogy nagybátyám megjegyezte: a strandra megyünk. Miután százszor tettem előtte és utána meg ezt az utat, biztos vagyok, hogy kb. 25-30 perc múlva megérkeztünk a strand bejáratához, és leszálltunk, kb. 20-30 ember volt ott, sorba állítottak bennünket. Ami azután történt, arra csak annyiban emlékszem (szörnyen fáztam és anyám szerint sírtam), amit anyám mesélt: visszaszálltunk az autóba és elvittek bennünket a volt Szokolanába, a leventeotthonba, és egy nagy teremben egy tiszt beszélt, állítólag bocsánatot kért. Nem telt el több mint két óra, már sötét volt, amikor visszavittek bennünket a házunkba. Hogy ott milyen borzalom fogadott - az egész életemet elborította, nagymamám szobája csupa vérben, csontmaradványokkal volt tele, nagybátyám önkívületben ordította, "megölték az anyámat". Később elmondták, hogy teste - miközben mi távol voltunk több órán keresztül - a ház előtt feküdt vérbe fagyva.

Végül ismét az indító kérdés: miért kellett Weisz Ilonának meghalnia, "indokolt volt", vagy nem? Én inkább azt kérdezném: megmagyarázható volt-e vagy sem, és erre igennel felelnék. Ugyanis amikor a csendőr visszament a házunkba, a kivégzések még tartottak, és mi kb. 30 perc múlva kerültünk volna sorra, de ez már nem következett be - ezt a gyilkos azonban nem tudta, neki az lehetett a parancsa, hogy ha egy házból mindenkit levittek a Dunába, akkor otthon sem maradhatott tanú. Ezért miután bennünket elindított a strandra, visszament, és végzett nagymamámmal. Hogy közben pénzt talált a házkutatás közben, lehet...

Havas Péter

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.