A leúszó szemét

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 29. Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Varró Szilvia írását az újvidéki razziáról.
Csupán a teljesség kedvéért két rövid kiegészítő megjegyzéssel szeretnék csatlakozni e cikkhez.

Az egyik. A szerző idéz bizonyos vizsgálatokból, amikor leírja, hogy Weisz Irént Rákóczi Ferenc út 40. alatti otthonában, az ágyában lőtték agyon. Ez annyiban nem pontos, hogy az áldozat (aki a nagymamám volt) neve, pontosabban leánykori neve nem Irén, hanem Ilona volt, teljes neve Iritz Móriczné.

A másik megjegyzés ennél lényegesebb.

A cikkben azt olvashatjuk, hogy ez, mármint a gyilkosság, "indokolatlan" volt. Gondolom, ennek a számomra furcsa megállapításnak az az alapja, hogy a gyilkosság már akkor történt, amikor a razziát lefújták, ezért a szervezők logikája szerint már nem volt indokolt. Én csupán 10 éves túlélője voltam 1942. január 23-nak, és nem a hideg napok kutatója, bár természetesen mindig érdekelt ennek a gyalázatnak a története. Olvastam azt a két könyvet, amit szerb nyelven írtak és foglalkoztak a nagymamám halálával, de megfejteni azt a kérdést, hogy miért kellett egy idős, beteg asszonyt az ágyában megölni, ők sem tudták. Igaz, voltak feltételezések, hogy a gyilkosság mögött anyagiak megszerzése állt. Én azt feltételezem, hogy a gyilkos csendőr akkor lőtte le nagymamámat, amikor még nem volt befejezve a razzia, és ezt nem egyéni ambícióból tette, hanem parancsra, mivel olyanokat látott és tudott, aminek csak ő lehetett tanúja.

Hadd írjam le ennek a számomra pár borzasztó óra történetét mintegy az előbbiek bizonyítására. A Rákóczi út (Futaki út) 40. alatt nagymamámon kívül anyám, férje, nevelőapám, nagybátyám és én laktunk. 23-án kora délután jött be hozzánk a két csendőr (volt, aki szerint határvadász), az egyik a kapunál maradt, a másik kiabálva sorba állított bennünket, kivéve nagymamámat, aki beteg volt és nagybátyámat, aki szintén lázas volt egy másik szobában. Amikor a katona észrevette, hogy nagybátyám fekszik, kiabálva kizavarta őt közénk, és előttünk puskatussal ütötte-verte. Ezután azt mondta, hogy igazoltatni visz bennünket. Anyám sokszor elmondta, hogy miután megkérdezte, vigyünk-e meleg holmit, azt válaszolta, "nem lesz erre szükségük". Ezután feltettek bennünket egy teherautóra, az említett katona nem szállt fel, csak a másik ült a sofőr mellé, és elindultunk. Jól emlékszem, hogy nagybátyám megjegyezte: a strandra megyünk. Miután százszor tettem előtte és utána meg ezt az utat, biztos vagyok, hogy kb. 25-30 perc múlva megérkeztünk a strand bejáratához, és leszálltunk, kb. 20-30 ember volt ott, sorba állítottak bennünket. Ami azután történt, arra csak annyiban emlékszem (szörnyen fáztam és anyám szerint sírtam), amit anyám mesélt: visszaszálltunk az autóba és elvittek bennünket a volt Szokolanába, a leventeotthonba, és egy nagy teremben egy tiszt beszélt, állítólag bocsánatot kért. Nem telt el több mint két óra, már sötét volt, amikor visszavittek bennünket a házunkba. Hogy ott milyen borzalom fogadott - az egész életemet elborította, nagymamám szobája csupa vérben, csontmaradványokkal volt tele, nagybátyám önkívületben ordította, "megölték az anyámat". Később elmondták, hogy teste - miközben mi távol voltunk több órán keresztül - a ház előtt feküdt vérbe fagyva.

Végül ismét az indító kérdés: miért kellett Weisz Ilonának meghalnia, "indokolt volt", vagy nem? Én inkább azt kérdezném: megmagyarázható volt-e vagy sem, és erre igennel felelnék. Ugyanis amikor a csendőr visszament a házunkba, a kivégzések még tartottak, és mi kb. 30 perc múlva kerültünk volna sorra, de ez már nem következett be - ezt a gyilkos azonban nem tudta, neki az lehetett a parancsa, hogy ha egy házból mindenkit levittek a Dunába, akkor otthon sem maradhatott tanú. Ezért miután bennünket elindított a strandra, visszament, és végzett nagymamámmal. Hogy közben pénzt talált a házkutatás közben, lehet...

Havas Péter

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.