A leúszó szemét

  • .
  • 2009. november 19.

Publicisztika

Magyar Narancs, 2009. október 29. Tisztelt Szerkesztőség! Érdeklődéssel olvastam Varró Szilvia írását az újvidéki razziáról.
Csupán a teljesség kedvéért két rövid kiegészítő megjegyzéssel szeretnék csatlakozni e cikkhez.

Az egyik. A szerző idéz bizonyos vizsgálatokból, amikor leírja, hogy Weisz Irént Rákóczi Ferenc út 40. alatti otthonában, az ágyában lőtték agyon. Ez annyiban nem pontos, hogy az áldozat (aki a nagymamám volt) neve, pontosabban leánykori neve nem Irén, hanem Ilona volt, teljes neve Iritz Móriczné.

A másik megjegyzés ennél lényegesebb.

A cikkben azt olvashatjuk, hogy ez, mármint a gyilkosság, "indokolatlan" volt. Gondolom, ennek a számomra furcsa megállapításnak az az alapja, hogy a gyilkosság már akkor történt, amikor a razziát lefújták, ezért a szervezők logikája szerint már nem volt indokolt. Én csupán 10 éves túlélője voltam 1942. január 23-nak, és nem a hideg napok kutatója, bár természetesen mindig érdekelt ennek a gyalázatnak a története. Olvastam azt a két könyvet, amit szerb nyelven írtak és foglalkoztak a nagymamám halálával, de megfejteni azt a kérdést, hogy miért kellett egy idős, beteg asszonyt az ágyában megölni, ők sem tudták. Igaz, voltak feltételezések, hogy a gyilkosság mögött anyagiak megszerzése állt. Én azt feltételezem, hogy a gyilkos csendőr akkor lőtte le nagymamámat, amikor még nem volt befejezve a razzia, és ezt nem egyéni ambícióból tette, hanem parancsra, mivel olyanokat látott és tudott, aminek csak ő lehetett tanúja.

Hadd írjam le ennek a számomra pár borzasztó óra történetét mintegy az előbbiek bizonyítására. A Rákóczi út (Futaki út) 40. alatt nagymamámon kívül anyám, férje, nevelőapám, nagybátyám és én laktunk. 23-án kora délután jött be hozzánk a két csendőr (volt, aki szerint határvadász), az egyik a kapunál maradt, a másik kiabálva sorba állított bennünket, kivéve nagymamámat, aki beteg volt és nagybátyámat, aki szintén lázas volt egy másik szobában. Amikor a katona észrevette, hogy nagybátyám fekszik, kiabálva kizavarta őt közénk, és előttünk puskatussal ütötte-verte. Ezután azt mondta, hogy igazoltatni visz bennünket. Anyám sokszor elmondta, hogy miután megkérdezte, vigyünk-e meleg holmit, azt válaszolta, "nem lesz erre szükségük". Ezután feltettek bennünket egy teherautóra, az említett katona nem szállt fel, csak a másik ült a sofőr mellé, és elindultunk. Jól emlékszem, hogy nagybátyám megjegyezte: a strandra megyünk. Miután százszor tettem előtte és utána meg ezt az utat, biztos vagyok, hogy kb. 25-30 perc múlva megérkeztünk a strand bejáratához, és leszálltunk, kb. 20-30 ember volt ott, sorba állítottak bennünket. Ami azután történt, arra csak annyiban emlékszem (szörnyen fáztam és anyám szerint sírtam), amit anyám mesélt: visszaszálltunk az autóba és elvittek bennünket a volt Szokolanába, a leventeotthonba, és egy nagy teremben egy tiszt beszélt, állítólag bocsánatot kért. Nem telt el több mint két óra, már sötét volt, amikor visszavittek bennünket a házunkba. Hogy ott milyen borzalom fogadott - az egész életemet elborította, nagymamám szobája csupa vérben, csontmaradványokkal volt tele, nagybátyám önkívületben ordította, "megölték az anyámat". Később elmondták, hogy teste - miközben mi távol voltunk több órán keresztül - a ház előtt feküdt vérbe fagyva.

Végül ismét az indító kérdés: miért kellett Weisz Ilonának meghalnia, "indokolt volt", vagy nem? Én inkább azt kérdezném: megmagyarázható volt-e vagy sem, és erre igennel felelnék. Ugyanis amikor a csendőr visszament a házunkba, a kivégzések még tartottak, és mi kb. 30 perc múlva kerültünk volna sorra, de ez már nem következett be - ezt a gyilkos azonban nem tudta, neki az lehetett a parancsa, hogy ha egy házból mindenkit levittek a Dunába, akkor otthon sem maradhatott tanú. Ezért miután bennünket elindított a strandra, visszament, és végzett nagymamámmal. Hogy közben pénzt talált a házkutatás közben, lehet...

Havas Péter

Budapest

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

Mindent vissza!

A kormányzat immár a bankszektorra is alkalmazná az „árrésstopot”, a sajátjait sem kímélve. Árcsökkentésre kötelezné a részben szintén NER-közelbe került nagy telekommunikációs szolgáltatókat is. Nincs mese, mindent Orbán győzeleméért.