A nyomeltakarító

  • 1997. augusztus 7.

Publicisztika

A politika jellegzetes visszásságai iránt fogékony olvasó bizonyára nem felejtette el Pozsgay Imre nevét, akit hajszál, ha elválasztott attól, hogy államfejünkként üdvözölhessük, és viszont, így a fogékony olvasót mi más, mint szomorúság, valamint édesbús nosztalgia fogná el annak hallatán, hogy P. neve manapság csak az úgynevezett uborkaszezonban ha előfordul, két göngyöleghelyzet között, illetve helyette azoknak.

A politika jellegzetes visszásságai iránt fogékony olvasó bizonyára nem felejtette el Pozsgay Imre nevét, akit hajszál, ha elválasztott attól, hogy államfejünkként üdvözölhessük, és viszont, így a fogékony olvasót mi más, mint szomorúság, valamint édesbús nosztalgia fogná el annak hallatán, hogy P. neve manapság csak az úgynevezett uborkaszezonban ha előfordul, két göngyöleghelyzet között, illetve helyette azoknak.

Továbbá P.-nek köszönhetően hazánk nemzetközi megbecsülése nemhogy alábbhagyna, de sőt. Kiapadhatatlan kezdeményezőképességét dicséri, hogy hazánk néhány jelentős dokumentuma a világ szeme elé tárulhat; az ő tulajdonát képező, levéltári jellegű dokumentumféleségekért folytatott gondos és részrehajlástól mentes versenytárgyalásból ugyanis, melyen a Stanford Egyetem, Kalifornia állam, Amerikai Egyesült USA, valamint népszerű hazai konszernünk, a MÉH vettek részt, előbbi győzött.

A rendszerváltást és a mo.-i feljelentésirodalmat váratlan megvilágításokba helyező csomagokat magyar szem nem vizsgálja többé, hacsak nem Kaliforniában, miáltal rejtve marad a mo.-i köz elől számos érdekes mozzanat. Ámde vigaszunkra szolgálhat egyrészt a tény, hogy ahol egy ilyen elsöprően jelentéktelen illető is szeghet törvényt, ott mégiscsak demokrácia érvényesül, továbbá az, hogy rájöttek, a Duna-gate után szinte hét évvel se, hogy az iratmegsemmisítés nem megoldás, a disznóságok, természetük ez nekik, a végin csak kiderülnek.

Figyelmébe ajánljuk

A bűn nyomora és a nyomor bűne Vadkeleten

Hogy milyen nyomor vezethet el a bűnhöz, amelyben csak némi élelmet vagy egy fél minimálbért sikerül zsákmányolni? Kik az áldozatok és miért hallgatnak? A leszakadó kistérségek sajnos kiváló terepet jelentenek, hogy egy pillantást vessünk a kétségbeejtő helyzetre.

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.