A politika jellegzetes visszásságai iránt fogékony olvasó bizonyára nem felejtette el Pozsgay Imre nevét, akit hajszál, ha elválasztott attól, hogy államfejünkként üdvözölhessük, és viszont, így a fogékony olvasót mi más, mint szomorúság, valamint édesbús nosztalgia fogná el annak hallatán, hogy P. neve manapság csak az úgynevezett uborkaszezonban ha előfordul, két göngyöleghelyzet között, illetve helyette azoknak.
Továbbá P.-nek köszönhetően hazánk nemzetközi megbecsülése nemhogy alábbhagyna, de sőt. Kiapadhatatlan kezdeményezőképességét dicséri, hogy hazánk néhány jelentős dokumentuma a világ szeme elé tárulhat; az ő tulajdonát képező, levéltári jellegű dokumentumféleségekért folytatott gondos és részrehajlástól mentes versenytárgyalásból ugyanis, melyen a Stanford Egyetem, Kalifornia állam, Amerikai Egyesült USA, valamint népszerű hazai konszernünk, a MÉH vettek részt, előbbi győzött.
A rendszerváltást és a mo.-i feljelentésirodalmat váratlan megvilágításokba helyező csomagokat magyar szem nem vizsgálja többé, hacsak nem Kaliforniában, miáltal rejtve marad a mo.-i köz elől számos érdekes mozzanat. Ámde vigaszunkra szolgálhat egyrészt a tény, hogy ahol egy ilyen elsöprően jelentéktelen illető is szeghet törvényt, ott mégiscsak demokrácia érvényesül, továbbá az, hogy rájöttek, a Duna-gate után szinte hét évvel se, hogy az iratmegsemmisítés nem megoldás, a disznóságok, természetük ez nekik, a végin csak kiderülnek.
